A depresszió megjelenésekor sokkal többről van szó, mint tartósan nyomott hangulatról, vagy gyakori, sötét kedélyállapotról. Lelki betegség ez, melynek felismerésében sokan tévednek, mert nincsenek tisztában a jellemző tünetekkel.
Amellett a kiváltó okokat is szükséges feltérképezni, melyek döntő szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Az ellene való küzdelemnek összetett eszközökkel kell rendelkeznie. Helyesen kell értékelni a figyelmeztető jeleket, és a korai felismerés után megfelelő, folyamatos kezelést alkalmazni. Jó tanácsok ahhoz, hogy minden esély meglegyen a kilábalásra.
Nem múló lehangoltság
Mindnyájan éreztük már magunkat levertnek egy stresszes nap, vagy életünk egy-egy szomorú, fájdalmas eseménye után. De az átmeneti lehangoltságnak, rossz kedélyállapotnak nincs köze az igazi depresszióhoz. Ha valóban deprimáltak vagyunk, állandósuló, olykor az elviselhetetlenségig fokozódó, mély lelki bánatot, fájdalmat érzünk, és rendszerint már képtelenek vagyunk örülni annak, amiben azelőtt kedvünket leltük. Tényleges fizikai fájdalmak is felléphetnek.
A depresszió nyomán megváltozott magatartás először meglepi, majd aggasztja, és kétségbeejti a beteg környezetében élőket.. De nem szabad, és felesleges is bűntudattal terhelni vagy azért gyötörni az érintett személyt, hogy miért nem küzd ellene – hiszen éppen a betegsége miatt képtelen rá… A depressziós személynél a genetikai hajlam és a környezeti hatások is döntő jelentőségűek, így ezt a pszichés problémát komplexitásában kell kezelni.
Minden korosztály érintett lehet
A depresszió nem ritka egyik életszakaszban sem: serdülő, felnőtt, idős személy esetében egyaránt előfordulhat. Bizonyos emberek az életükben csak egy depressziós epizódot élnek át, míg mások rendszeres visszaesők. És nem kevesen vannak olyanok is, akiknél ez az állapot állandó szenvedéssel jár. Mindezek ellenére nem szabad pánikba esni – hiszen nem ritkán csak egy rossz emlék marad… De csak akkor, ha már a gyanú esetén nem késlekedünk orvoshoz fordulni, és a konzultáció után pontosan betartjuk/betarttatjuk a terápiás előírásokat.
 |
3 nyomós ok arra, hogy minél előbb forduljunk orvoshoz:
- A depresszió súlyos érzelmi zavar, melynek tünetei súlyosbodhatnak, ha nem teszünk ellene semmit. Minél inkább hagyjuk elhatalmasodni a bajt, annál nehezebb lesz a kilábalás belőle. Idővel nő annak a kockázata is, hogy a betegség krónikussá válik, vagy ellenáll a kezelésnek.
- Rendszerint akadályozza a beteget szociális, családi, szakmai életének kibontakoztatásában. Ez egy ördögi kör kezdetét jelenti, melyben a beteg nem érez ösztönzést élete addigi menetének folytatására, és egyre kevesebb erőfeszítést fektet kötelezettségei teljesítésébe, érdeklődése beszűkül, és képtelen örülni bárminek is. Mindezek nyomán még mélyebb depresszióba süllyed.
- A sötét gondolatok, önmaga alulértékelése, reményvesztettsége a depressziós személyt még odáig is juttathatják, hogy végezni akar magával. Az öngyilkosság gondolatának felmerülése egyike a betegség legsúlyosabb tüneteinek. Egyes felmérések szerint minden hetedik depressziós beteg megpróbál véget vetni az életének. (Az idős személyeknél még gyakoribb az elfordulása).
Fontos a tünetek korai felismerése
Nem szűnő szomorúság, búskomorság, állandó elégedetlenség, az örömérzés elvesztése, alacsony önértékelés… Amikor ezek a jelek feltűnnek a mindennapokban, egész nap, heteken (de legalább két héten) át, valószínűleg depresszióról van szó. Ekkor már konzultálni kell a kezelőorvos irányítása alapján pszichológussal, vagy pszichiáterrel.
Egy deprimált személy emellett mindig fáradtnak érzi magát, és lelkileg szenved. Nem érez kedvet vagy ösztönzést semmihez, sokszor feleslegesnek érzi magát, energiája fogyóban van…. Gyakran aggodalmaskodik, szorong, esetenként elveszti az étvágyát vagy a nemi vágyát. Persze nem ilyen sematikus a dolog. A depresszió tünetei a legkülönfélébb módokon, egyéni módon keveredhetnek. Egyeseknél a szomorúság dominál, mások folyton maguk alulértékelésével vannak elfoglalva, vagy szüntelenül rágódnak valamint, összességében pesszimisták. Megint másoknak fizikai panaszaik vannak – fontos, hogy ne hagyjuk elhúzódni ezeket a tüneteket., és időben kérjük szakember segítségét.
Az elkendőzés nem használ
Ha a lelki szenvedés fokozódik, és hosszabb ideje tart, nem szabad elkendőzni, vagy netán szégyellni, hanem orvoshoz kell fordulni. Csak szakember segítségével lehet tisztázni, hogy valóban depresszióról van-e szó – a vizsgálatok mellett gyakran tesztet, kérdőívet is kitöltetnek a pácienssel. Az orvos általában két vagy három, egymáshoz közeli konzultációt javasol, hogy megerősítést nyerjen a diagnózis, és a lelki alkatához leginkább illő kezelést kapjon a beteg. Az ilyen konzultációk egyúttal alkalmat adnak annak vizsgálatára, hogy más pszichológiai problémák nem kísérik-e a depressziót. Ilyen lehet a szorongás, fóbiák, függőségek, bipoláris zavar (mániás depresszió).
A nők jobban kitettek a betegségnek, mint a férfiak
Senki sem lehet biztonságban, vagy védett a depresszióval szemben – mondják a szakemberek. Mindamellett nem azonos kockázattal nézünk szembe a betegséggel. A nők körében pld. gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Egyes családok pedig olyan géneket hordoznak, melyek a fokozott érzelmi labilitásért felelősek. Heves vagy nyugodt ideges vérmérséklet és az előélet, neveltetés is fontos szerepet játszik benne. Ezen tényezők mellett egy súlyos, traumát okozó esemény (közeli hozzátartozó halála, válás munkahely elvesztése stb.) lehet a kiváltó ok.
A biokémiai tényezők hatása
A betegséggel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a depressziós személynél egyes agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) egyensúlya megbillen. Így az érzelmekért felelős, agyban termelődő dopamin, szerotonin, noradrenalin hatása kevésbé hatékonynak bizonyul. Ezek az agyi vegyületek olyan üzeneteket szállítanak, melyek jó közérzetet, vagy pld. motiváltságot idéznek elő, és ha zavar keletkezik kölcsönhatásukban, az súlyosbítja a betegséget. A helyzet normalizálása segíthet a gyógyulásban, és emiatt is szükséges gyakran a gyógyszeres terápia.
Véd a megbomlott élettani napi ritmus helyreállítása
A kiváltó okok keresése közben nem szabad megfeledkezni a biológiai szempontokról sem. Ide tartozik például, hogy a betegnél felborul az élettani napi ritmus Ez a zavar is nagyban befolyásolhatja a depresszió kialakulásának, vagy előrehaladásának a valószínűségét. A ritmus helyreállítása (adott időben történő étkezés, alvás, testmozgás stb.) lehetővé teszi, hogy elegendő energiát tartalékoljunk, és lelkileg is szembe tudjunk nézni a mindennapi élet próbatételeivel. Így amikor sérülékenynek érezzük magunkat érzelmi téren, ne távolodjunk el az addigi élettani napi ritmustól. Emellett tanácsos feltérképezni és megérteni sérülékenységünk, felindultságunk okait, és törekedni a kellő távolságtartásra a nehéz pillanatoktól. Javasolt a tudatos relaxáció, szofrológia (szorongás elleni lazító gyakorlatok), a meditáció, melyek segítenek a depressziós személynek a stressz és gyötrődés idejét átvészelni.
Szezonális depresszió: segít a fényterápia
A legtöbb embernek jellemzősen rosszabb a kedélyállapota a sötét, téli időszakban, mint az év napfényes hónapjaiban. Azért – szerencsére – csak egy kis részük szenved kifejezetten a napsütés, a hosszú, fényes nappalok hiányától, ami szezonális depressziót von maga után. Ezek az esetek többek közt fényterápiával viszonylag jól kezelhetők. De a fényterápiás lámpák használata kizárólag szakember irányítása mellett történjék.
Galenus