„HOGY A DEPRESSZIÓRÓL IS EGY NYELVEN BESZÉLJÜNK”

Orvosok, szakértők, betegek és hozzátartozók érzelmektől sem mentes találkozója a Visszatérők Klubjában

A július 14-i Visszatérők Klubját övező érdeklődés határozottan cáfolta azt a feltevést, hogy a depresszióval küzdők magukba zárkóznak és irtóznak a nyilvános alkalmaktól. Éppen ellenkezőleg, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) Tanácsterme zsúfolásig megtelt az információra és a megbeszélés, sőt, kibeszélés lehetőségére vágyó (volt) betegekkel és hozzátartozókkal, akik a hőség ellenére is figyelmesen, néha könnyeiknek is utat engedve hallgatták a meghívott előadókat – dr. Rihmer Zoltán főorvost és prof. dr. Nagy Zoltán főigazgatót – valamint egymást. Együttérzés és (az esemény keretein is túlnyúló) hálás érdeklődés fogadta Albert Györgyit is, aki inkább sorstársként, mint előadóként vett részt a rendezvényen, és aki őszintén számolt be saját, máig tartó depressziós „pályafutásáról”.

A VISSZATÉRŐK KLUBJA KÜLDETÉSE

A Visszatérők Klubja című előadás- és beszélgetéssorozat az OPNI szakmai támogatásával arra tesz kísérletet, hogy eloszlassa a depresszióval kapcsolatos tévhiteket és megalapozott, érthető tájékoztatással enyhítsen a betegek megbélyegzettségén. Olyanokat igyekszik megnyerni tagjai közé, akik a depresszió ellen küzdöttek, vagy küzdenek – legyenek ők akár (gyógyult) betegek, vagy segíteni akaró hozzátartozók, barátok. A sorozat rendezvényein az érdeklődők barátságos környezetben találkozhatnak pszichiáterekkel és olyan közéleti személyiségekkel, akik maguk is hordozták már e lelki kór terheit.

A DEPRESSZIÓ GYÓGYÍTHATÓ

Dr. Rihmer Zoltán pszichiáter, az OPNI osztályvezető főorvosa hangsúlyozta, hogy ma már tudományosan bizonyított: a depresszió az esetek túlnyomó többségében – több mint 90%-ában – megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával teljes mértékben gyógyítható, kezelhető. A „teljes mértékben” azt jelenti, hogy még a legfinomabb pszichológiai módszerekkel sem lehet különbséget tenni egy tünetmentes gyógyult beteg és egy olyan ember között, akinek soha nem volt depressziós periódusa. És, hogy mekkora esélyünk van arra, hogy mi magunk is a betegség áldozatává váljunk? Hazai felmérések szerint a felnőtt lakosság 15%-a (18-64 év közöttiek) élete folyamán átesik egy major depressziós epizódon, minden adott hónapban közel 3%-ukat érinti a betegség.

A DEPRESSZIÓ ISMÉRVEI

Bár még ma is kevesen hiszik el: a depresszió orvosi értelemben vett betegség, ugyanúgy mint a magas vérnyomás vagy a diabétesz. Kutatások szerint 9 nagy depressziós tünet létezik, amelyek közül 5-nek legalább 2 hétig kell fennállnia ahhoz, hogy a major depresszió diagnózisát kimondjuk. A tünetek a következők:

1. depresszós, levert alaphangulat
2. az érdeklődés és az örömkészség elvesztése
3. hízás vagy fogyás
4. álmatlanság vagy aluszékonyság
5. motoros gátoltság (lelassulás) vagy fokozott mozgáskésztetés
6. (testi betegséggel nem magyarázható, állandó) fáradtság, anergia
7. értéktelenség-érzés, önvádlás, indokolatlan bűntudat
8. csökkent gondolkodási, koncentrálási vagy döntési képesség
9. a halál gondolatával való foglalkozás, öngyilkossági kísérlet vagy terv

A tüneteket azért kiemelkedően fontos mindenkinek ismernie, mert a kezeletlen depressziónak számos – felbecsülhetetlen károkat okozó – következménye van: csökkent munkaképesség, tartós betegállomány, végül leszázalékolás vagy állásvesztés, ezzel együtt alkoholizmus, családi konfliktusok, házasságok felbomlása és nem utolsó sorban öngyilkosság. A kezeletlen depresszió megszázszorozza (!) az öngyilkosság esélyét, hiszen tudjuk, hogy az öngyilkosok 60-70%-a szenved depresszióban a cselekmény idején (50-60%-uk a fent ismertetett major depresszióban).

KÖLTÉSZET ÉS DEPRESSZIÓ

H. Nagy Péter irodalomtörténész ezután az orvosi helyzetkép után a melankólia kultúrtörténetéből villantott fel néhány összefüggést. Elmondta, hogy az antikvitásban még a testnedveink egyensúlyi zavarára, illetve a fekete epe (melané kolé) felmelegedésére vagy lehűlésére vezették vissza a kedély szélsőséges kilengéseit. A középkor már az Istentől való bűnös elzárkózásként, a kegyelem elutasításaként értelmezte a melankolikusok magatartását. Ám a romantika lett az a korszak, amelyben a melankólia és a művészi zsenialitás szinte szükségszerűen összekapcsolódott, amint azt azoknak a művészeknek a terjedelmes listája bizonyítja, akik fiatalon, alkotóképességük teljében önkezükkel vetettek véget életüknek.

A fiatal irodalmár három vers példáján mutatta be, milyen szinonímák szolgáltak a költői depresszió jelölésére a romantikától József Attiláig. A John Keats ódájában megénekelt melankólián és a baudelaire-i spleenen (világfájdalmon) keresztül vezetett az út ahhoz a szélsőséges tapasztalathoz, amelyet József Attila „Ki-be ugrál” című verse így fogalmazott meg:

„Ezen a világon
nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,
az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,
amig elkészül ez a költemény...”

AZ ÉLET SZERETETE

Albert Györgyi elsősorban azt igyekezett hangsúlyozni, mennyire téves azt gondolni, hogy a depresszió az élet tagadása. „Minden depressziós nagyon szeret élni, csak nem úgy, ahogy erre a betegség kényszeríti. Ha azonban meggyógyul, senki nem tud nála jobban örülni egy szelet csokoládé ízének, a friss fű illatának vagy a zenének.”

A környezet gyakran úgy tartja – és ennek megfelelően ítélik meg (és el) a beteget –, hogy a depresszió a lustaság, az akaratgyengeség jele. Pedig – mint azt dr. Rihmer Zoltán is kifejtette – a depresszió kimutatható biokémiai elváltozásokkal jár az emberi idegrendszerben, kialakulásának hátterében a szerotonin és noradrenalin nevű neurotranszmitterek megváltozott, általában csökkent működése húzódik meg, emellett szerepet játszhatnak még egyéb kémiai anyagok (dopamin) is. „Ne bántsák magukat” – hangzott Albert Györgyi tanácsa – „hiszen nem Önök tehetnek arról, ami Önökkel történik”. Sokat segíthet, ha meglátjuk – bármily meglepő is – a betegség jó oldalait. „Amikor mélyponton vagyok már annak a gondolatnak is nagyon tudok örülni, hogy innen már csak fölfelé van.”

KAPCSOLATFELVÉTEL

Marosfalvi Emese, VOX POP
1022 Budapest, Szemlőhegy u. 14.
(1) 316-2440, emarosfalvi@mandh.hu

A depresszióról mindenkinek című kiadványunk első két számát megtekintheti a két képre kattintva.

A Visszatérők Klubja találkozóiról szívesen adunk bővebb felvilágosítást az eboti@mandh.hu e-mail címen.