Már biztosan hallottunk Bronnie Ware-ről, aki ápolónői munkája során összegyűjtötte, azt a leggyakoribb 5, lelkiismeret furdaló dolgot, amely a halálos betegek végnapjait nyomasztotta. Bronnie Ware kísérte a pácienseket, életük utolsó 3-12 hetében.
„Az emberek sokat fejlődnek, amikor saját halálukkal szembesülnek. Megtanultam, hogy igenis KÉPESEK a gyors, és mélységében minőségi fejlődésre, ha máskor nem, a halálos ágyukon. ” – írja Bronnie
Amikor megkérdezték az embereket arról, hogy miféle bánatot éreztek, vagy bármi mást a végnapjaikban, újra és újra megjelentek UGYANAZOK a témák.
Itt van a leggyakoribb 5 megbánás, amit tehát nekünk, lehetőségünk van arra, hogy elkerüljünk:
1. Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy olyan életet éljek, amilyet én akartam, és nem olyat, amilyet mások, vagy a családom elvárt tőlem.
Ez volt a leggyakoribb megbánás. Amikor az emberek rájönnek, hogy az életük befejeződött, és áttekintik azt, azonnal meglátják, hogy nem a VÁGYAIK mentén éltek.
A legtöbb ember nem tisztelte a saját vágyait és álmait, és lemondott azokról. Mindenki választhat, hogy félelem, vagy vágy vezérelt életet éljen-e. Bronnie-nak köszönhetően, most már tudjuk is, hogy a szívünk vágyairól, nem mondjunk le.
2. Bárcsak kevesebbet dolgoztam volna!
Ez a megbánás általában a férfibetegektől származott, akiket Bronnie ápolt. Hiányolták gyermekeik ifjúságát és a női párjaik társaságát. A nők is említették ezt a fajta bűntudatot. Ezek az emberek, akiket Bronnie Ware nagyon sajnált, szenvedett amiatt, hogy a munka, a szeretet és a család elé került fontosságban.
Szeretjük a munkánkat, és az alkotás is egy fontos része az életünknek. Mégis, tudatos döntéseket hozhatunk az úton, azaz dolgozhatunk is, de SOHA nem szorítjuk a háttérbe a családot, a szerelmet, a szeretet.
Ide tartozhat az is, hogy gyakran sajnáljuk azt is, amit NEM mondtunk el a másiknak. A beszélgetés, nagyon fontos dolog.
3. Bárcsak elég bátor lettem volna ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet!
Sokan a haldoklók közül, elnyomták az érzéseiket, hogy ne konfrontálódjanak másokkal. Ennek eredményeképpen középszerű élétet éltek, unalmas, és fejlődésképtelen párkapcsolatban léteztek, és ebbe bele is betegedtek. Számos olyan betegség alakult ki, ezeknél az embereknél, amely az ebből a helyzetből eredő keserűség és gyötrelem miatt jött létre.
Furcsán hangzik, de meg kell tanulni érezni, és az érzéseinket vállalni. Ha őszintén és nyíltan beszélünk az érzéseinkről, ez mindenfajta kapcsolatot vagy egy egészségesebb szintre emel, vagy egyszerűen kiszabadít belőle. Egy őszinte ember, valósággal kirobban egy hazugságokra épülő kapcsolatból.
Akárhogy is, mindenképpen nyersz. Konfrontálódj a hazugságokkal, légy bátor, ettől (is) lesz tartásod!
4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
Gyakran nem ismerik fel az emberek, hogy a régi barátok, fontosak. A haldoklók csak az élet végén jönnek rá, hogy hagyták, hogy az aranyat érő barátságok, az évek során elcsússzanak. Sokan erős sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a barátaiknak nem adtak annyi időt és erőfeszítést, amennyit megérdemeltek. Mindenki elveszíti a barátait, amikor haldoklik.
Az életút végén, az emberek feladják a pénz utáni hajszát, megszűnik annak jelentősége, így ilyenkor előbukkannak az Élet valódi értékei. A haldoklónak fontossá válik az egyetlen érték: a szeretet.
5. Bárcsak boldogabb lettem volna!
Ez a megbánás meglepően gyakori! A legtöbb ember nem veszi észre, hogy a boldogság, egy választás.
Ugyanazokat a régi szokásaikat ismételgették egész életük folyamán. A változásoktól való félelem gúzsba kötötte őket, és inkább megalkuvó életet folytattak. Mélyen legbelül, vágyakoztak a változásra, de mégis a megszokottat, a biztosat, a szokásosat VÁLASZTOTTÁK.
A halálos ágy további „előnye” az, hogy teljesen érdektelenné válik, hogy mások mit gondolnak Rólunk. Ilyenkor a csodálatos az, hogy emiatt, végre teljesen ÖNMAGUNK lehetünk.
