Idegesség, nyugtalanság, felesleges beszéd, izgágaság. Mindezt el lehet felejteni Lajkó Félix hegedű- és citeraművész társaságában. Viszont árad belőle a határtalan nyugalom, a mérhetetlen alázat, az egyszerű, őszinte magatartás és a szerénység.
- Az eddigi életrajzi adataidból mit tartasz fontosnak, amit megemlítsünk az olvasóknak?
Igazából nem az számít, ami a zene mögött van, de ha muszáj, akkor azt mondanám, hogy a vidékiség: ezt tartom, nem fontosnak, hanem jellemzőnek.
- A vidéknél maradva: hogy telnek a napjaid, amikor nincs fellépés?
Simán. Kiviszem a szemetet, elviszem a gyereket az iskolába, tehát teljesen normálisan. Nekem alapvetően a tanya az életem része, falun nőttem fel. Megpróbáltam nagyvárosban is élni, Pesten, de egyszerűen nem ment. Nem is élveztem, és zavart is egy idő után.
- Játszottál már Varnus Xavér orgonaművésszel, Balázs János zongoraművésszel az állatkertben a természetfotókkal illusztrálva, szimfonikus zenekarral. Annyira változatos a fellépésed, milyen ötlet van még a tarsolyodban?
Van elég sok produkció, lovas produkciótól kezdve a szimfonikus zenekaron keresztül a trióig. Most egy Volosi Band nevű lengyel vonószenekarral játszom. Mindenfélébe belefogok, aztán valami lepereg, valami megmarad.
- Ha a különböző fellépőkkel vagy a színpadon, akkor ők különbözőképpen inspirálnak téged?
Természetesen maga a zene a jó alap, de a kollégák, egy jó partner kihoz az emberből valamit, ad valami mást.
- Te felléptél már a világ nagy városaiban. Van különbség közönség és közönség között?
Igen. Én a kelet-európai közönségre szavazok. Lengyel, román, szerb, magyar. Ezek az országok, ahol jól működik az egymásra hatás.
- Melyik volt az emlékezetes fellépésed?
Sok volt, nem kellene kiemelni egyet sem. Inkább most már az számít, hogy még hol nem voltam. Mondjuk pl. Oroszországban nem játszottam.
- Te hogyan jellemeznéd önmagad?
Leginkább sehogy.
- Ezt meghagyod ránk, rajongókra?
Igen, mert nekem inkább a zene a fontos, én nem annyira érzem magam fontosnak ebben. A zene a lényeg.
- Azt mondod, hogy a zene a fontos. Ami még nagyon fontos az életben, az az idő. Jól tudod menedzselni, beosztani?
Olyan nagyon nagy rohanás nincs. Nyáron egy kicsit sűrűbb a program, de nem annyira, hogy kivitelezhetetlenek legyenek az utazások. Persze tenni kell érte, nyilván. Egy jó turnébusz, jó beosztás, jó menedzsment az sokat segít, de nem is vállalom magam túl.
- De azért érzed a rajongók szeretetét?
Persze, és jól is esik, de én ezt inkább a zenének tudom be. Regisztrálom valamennyire a tapsot a fellépés végén, de nem tartom azt a legfontosabbnak egy koncerten, hogy most az mekkora volt.
- A változatos produkcióddal, úgy tűnik, hogy minden korosztályhoz szeretnél szólni.
Ez így nincs kimondva, meg nem is ez az igazi cél, hanem a stílusok, amiket csinálok, azok nekem tetszenek.
| Félix: latin eredetű szó, jelentése: sikeres, boldog, szerencsés. Célja: sikeresnek lenni a külvilágban. Feladata: megtalálni életének egyensúlyát. |
- A boldogságról mi a véleményed?
Ezt jelenti a nevem, úgyhogy próbálok a nevemnek megfelelően élni. A boldogság szerintem egy egészen komplex dolog. Megosztható, elérhető, de mindeközben, ha az ember túlságosan ragaszkodik hozzá, akkor elveszti, tehát nagyon érdekes. Érdekes dolog és igazságos.
- De akkor neked a birtokodban van, te megtaláltad?
Ezt most így nehéz lenne kijelenteni, hogy na, én most tényleg boldog vagyok. De nem szoktam ezen gondolkodni, úgyhogy valószínűleg igen, az vagyok.
- A lelkedben néha csend is van, vagy mindig dallamok vannak benne?
Van csend is, mert csend nélkül nincs zene sem.
- Az alkotás, a zeneszerzés hogyan történik nálad?
Általában délután, ebéd után van, hogy kitalálok pár melódiát, ennyi a nagy zeneszerzés. Aztán meg a színpadon kibontom ugyanezt. Nincs nagy hozzákészülődés.
- A zseniknek nem is kell.
Én nem érzem magam zseninek, de lehet így is fogalmazni.
- Vagyunk egy pár milliárdan a világban, és mégsem tudunk utánozni téged.
Nem is kell, szerintem. Mindenki tud valamit, ami végett esetleg zseni lehet, de én tényleg nem érzem magam annak. Egyszerűen csak jön ez az egész, ebben sincs semmi erőlködés.
- Hogy tudtál ilyen szerény maradni ezzel a hírnévvel és ezzel a tudással?
Én ezt nem érzem így át. Inkább másra figyelek, pl. arra, hogy minden koncertre felkészült legyek, pihent legyek. Meg tudjam csinálni azt, amire odahívtak. Ez nem megfelelési kényszer, egyszerűen az embereknek megmutatom, amit tudok. Tehát inkább ezekre figyelek, hogy most világhírű vagyok, ez eszembe sem jutott sose.
- De azért érzed a rajongók szeretetét?
Persze, és jól is esik, de én ezt inkább a zenének tudom be. Regisztrálom valamennyire a tapsot a fellépés végén, de nem tartom azt a legfontosabbnak egy koncerten, hogy most az mekkora volt.
- A változatos produkcióddal, úgy tűnik, hogy minden korosztályhoz szeretnél szólni.
Ez így nincs kimondva, meg nem is ez az igazi cél, hanem a stílusok, amiket csinálok, azok nekem tetszenek.
- Mi a cél?
Végigélni ezt a valamilyenfajta, valameddig tartó életet relatív boldogan elzenélgetve.
- Te szebbé teszed nekünk a világot a művészeteddel. Neked mi teszi szebbé a te világodat?
Nyilván a családom, a lovaink, most kinyíltak a rózsák a kertben, meg ilyesmi. Szeretem az évszakokat, ahogy változnak. Semmi különleges.
- Hogyan töltődsz fel?
Így!
- Akkor a pihenés is ezt jelenti neked?
Teljesen nyugodt családi életet élek, amiben fel lehet töltődni, ki lehet kapcsolódni, de közben fel is lehet készülni a fellépésekre. Balanszban van általában minden körülöttem, és ez a lényeg.
- Az álmokról hallhatunk valamit?
Az álmom az, hogy maradjon így minden, ahogy eddig volt. Ebben az egyensúlyban.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
