Nálunk Magyarországon elterjedt szőrtelenítési eljárásnak számít a gyantázás, amit régebben csak szakképzett kozmetikus végezhetett, ugyanis csak ő juthatott hozzá a gyantához. Ma már a drogériák polcain is találkozhatunk szőrtelenítő gyantákkal.
A helyes gyantázás
Gyantázni nem könnyű, s főleg nem veszélytelen dolog. Mielőtt bárki nekilátna, nem árt, ha megfelelően felkészül rá, s először csak egészen kis területen próbálkozik.
A méhviaszból, paraffinból, gyantából és hígítóból, valamint illat- és színanyagból álló gyantát melegen kenik a bőrre, a szőr növekedésével megegyező irányban, majd a megdermedő anyagot ellentétes irányba, egy hirtelen mozdulattal lerántják. A táblákban kapható kis lábasban felolvasztott gyantát nem lehet tartósan ugyanazon a kenhető hőmérsékleten tartani, ezért ezeket inkább csak kis terület gyantázására használjuk (pl. bajusz).
A szőr, bár elég mélyről tépődik ki, nem pusztul ki véglegesen, mivel a „hajhagyma” megmarad. Általában 3-6 hét alatt éri el a régi méretet. A magára adó, ápolt nő – amennyiben ezzel a kozmetikai problémával van megáldva – nyáron általában havonta, télen másfél, kéthavonta gyantáztat. A tapasztalat szerint ezzel a módszerrel bár kezdetben megerősödnek, később jócskán kiritkulnak a szőrszálak.
Az eredményes gyantázáshoz sok mindenre kell figyelni…
Először is tisztában kell lenni azzal, hogy a felkent gyantacsík letépéséhez nem kis elszántságra van szükség. Gyorsan kell cselekedni, mert ha a gyanta teljesen kihűl, akkor törik, s csak apró darabkákban lehet levakarni a bőrről. Azt az érzést viszont nem kívánom senkinek. Csak 3 mm feletti szőrszálak esetén van értelme a gyantázásnak. Az ideális hosszméret 5-6 mm, ezzel a hosszúsággal érhető el a legszebb eredmény.
Nem lehet a bőr zsíros és izzadt, mert a gyanta nem fogja meg a szőrszálat (pedig a gyantázás bizony igencsak izzasztó művelet). Épp ezért különösen a hónalj és a bikini vonalának területét tanácsos enyhén behintőporozni. Minden területen meg kell figyelni a szőrszálak növekedésének irányát, a forgókra (hónalj) is figyelni kell.
A hátsó lábszárat, a hónaljat és a fazont még a kozmetikusnak is nehéz saját magának szépen legyantáznia. Jobban tesszük, ha erre ügyes kezű, bátor illetőt kérünk meg.
A forgalomban lévő gyantapatronok minősége változó, vásárlás előtt informálódjunk ismerőseinktől. Választásnál ne hagyjuk, hogy csupán a szín és az illat befolyásoljon, ugyanis nem ezek adják a minőséget.
Sokan allergiásak a gyanta anyagára. Az érzékeny bőrűek jobban teszik, ha kozmetikussal szedetik le a bajuszt, mert az allergiás bőrduzzanat lényegesen enyhébben jelentkezik, ha gyantázás előtt és utána szoftlézerrel kezelik a bőrt.
Minőségi munka csak megfelelő hőmérsékletű gyantával végezhető. A túl meleg gyanta megégetheti a bőrt, a szükségesnél hidegebb viszont nem szedi le rendesen a szálakat.
Nem csak a fájdalomérzet miatt nem mindegy, hogy milyen széles a csík, amit felkenünk. Ha túl nagy területre visszük fel a gyantát, akkor egy része annyira kihűlhet, hogy törékennyé válik, s akkor már megint csak darabokban lehet leszedni a bőrről.
Ahhoz, hogy a tépésnél a bőr ne húzódjon meg, a kezelt területet meg kell feszíteni. Hogy a vérzést elkerüljük, a hónalj és a fazon hosszabb szálait ajánlatos gömbölyű végű ollóval megrövidíteni.
A gyantamaradványokat a gyógyszertárakban kapható sebbenzinnel vagy olajjal távolíthatjuk el a kezelt területről. Az égő, irritált bőr nyugtatására is itt vásárolhatunk krémet. Ha szükséges, hűtőborogatást, hűtőgélt is helyezzünk a gyantázott területre.
A gyantázás napján ne használjunk dezodorokat.
A bőrt pár napig intenzívebben kell védeni a napsugaraktól, különösen a bajusz, az arc területét óvjuk, mert erős napfény hatására barna festékfoltok keletkezhetnek.
Visszérproblémával küszködők számára nem ajánlott a gyantázás. Közvetlenül napozás után se szőrtelenítsünk.
Nem csak szemölcsöt, de pattanást, sebeket sem szabad gyantázni.
Markovics Vera
kozmetikus