Csupán karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy egy világjárványt okozó fertőző betegség elleni védőoltásokkal bővüljön az emberiség prevenciós eszköztára. Ahelyett, hogy üdvözölnénk a szakemberek erőfeszítéseit, érthetetlen módon a lakosság meghatározó része éppen kétkedéssel és fenntartásokkal fogadja azokat, legrosszabb esetben pedig elutasító a kifejlesztett védőoltásokkal szemben.
Pedig az eddig elért szakmai és tudományos eredmények elismerésre méltók. A megelőzést szolgáló védőoltások jelentik a leg(költség)hatékonyabb eszközt a járvány elleni küzdelemben. A tény, hogy a védőoltással megelőzhetővé válik a COVID-19-megbetegedés tényleges biztonságérzet kialakulásához kellene, hogy hozzájáruljon.
A magyar társadalomban a védőoltásokkal szemben kialakuló szkepticizmust nem szabad elhanyagolni. Magyarországon a hatályos szabályozás értelmében a térítésmentesen beadásra kerülő kötelező védőoltásokkal mára 13 megbetegedés vált megelőzhetővé. A magas átoltottság fenntartásával a jövőben is elkerülhetők lesznek ezek a betegségek. Paradox módon pont a védelmet nyújtó védőoltásoktól félünk. De vajon miben gyökerezik a szkepticizmus, a bizonytalanság, vagy a teljes elutasítás?
A szakemberek számára érthetetlen, hogy tudományos tényeken alapuló, klinikai vizsgálatok eredményei tükrében bizonyítottan hatásos és biztonságos prevenciós eszközt elutasít a társadalom jelentős része. Ugyanakkor érthető, ha az értelmezhetetlen/félreérthető tudományos eredmények, a gyógyszeripari fejlesztések, a hatósági ellenőrzések, engedélyezések átláthatatlan, komplex világa kérdéseket/kételyeket szül a laikus emberekben. A probléma a megválaszolatlan kérdésekből fakad. A rendszer hiányosságaiból fakadó információhiányt használják ki a véleményvezérek, akik a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva hátrányosan, a bizonyítékokkal szemben befolyásolják embertársaikat. Tetteinkért, szavainkért vállalni kell a felelősséget, mert az oltásellenes tartalmak megosztása, terjesztése komoly etikai kérdéseket vet fel, hiszen tudományos módszerekkel bizonyított eszköz elutasítására sarkallhatják embertársainkat.
Ha nem is rendelkezünk a bizalomépítő, megnyugvást jelentő információkkal, akkor tegyük fel magunkban a védőoltásokkal kapcsolatban a kérdést: Hány emberéletet mentettek már meg a védőoltások? A kérdés megválaszolásához vegyük példaként az emberiség ezen a téren elért legfontosabb eredményét, a fekete himlő teljes leküzdését. Az 1958-ban indított program alig húsz év alatt elérte célját. 1977-ben regisztrálták az utolsó természetes eredetű fertőzést Szomáliában. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization (WHO) 1980-ban sikeresnek nyilvánította a fekete himlő eradikációjára indított programot. Becslések szerint a XX. században kb. 300 millió halálesetért lehetett felelős a fekete himlő. Vagy nézzünk meg egy globálisan még nem eradikált, viszont Magyarországról már szinte teljesen eltűnt betegséget, a kanyarót. A védőoltás 1969-es magyarországi bevezetésével megkezdődött a kanyaró hazai visszaszorítása. Időközben változott a védőoltás, a kezdetben egydózisú vakcinát 1989-ben egy kétdózisú, a korábbitól eltérő oltás váltotta fel. Ugyan nem párhuzamosan, de két különböző típusú vakcinát is alkalmaztak ugyanazon fertőző betegség megelőzésében. Nagyjából tíz év alatt sikerült az évi néhányszáz halálesetet és a többtízezres regisztrált kanyarós esetszámot közel nullára szorítani, napjainkra pedig szinte csak importált eseteket regisztrálnak hazánkban.
Bízzunk a szakemberekben!
A közegészségügyi hatóságok szakemberei a gyógyszeripar szereplőitől független szakemberek, akik a járványkezeléssel kapcsolatos ajánlásaikat szigorúan szakmai alapokon hozzák meg. A WHO-t képviselő szakemberek az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) független nemzetközi közegészségügyi koordináló hatóságát képviselik. Ki lehetne ennél is alkalmasabb, hitelesebb a védőoltásfejlesztési program nemzetközi összehangolására, felügyelésére, segítésére, ill. a védőoltással kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra?
Lassúnak tűnő információáramlás
Nem szabad ugyanakkor elfelejteni azt sem, hogy a tudományos eredményeket szállító műhelyek, gyógyszercégek, akadémiai kutatócsoportok, egészségügyi hatóságok nyomasztó reflektorfényben fürdenek lassan egy teljes esztendeje. Habár egy év hosszú idő, de nem a gyógyszer-, védőoltásfejlesztésben. Világjárvány idején sokkal rövidebb idő áll rendelkezésre. Mindez óriási terhet és felelősséget ró a szakemberekre. Nagyon oda kell figyelni arra is, hogy mit állítanak, mit mondanak, hogyan mondják, mert könnyen félreérthetik, tévesen interpretálhatják állításaikat. A szalagcímek világa teljesen idegen a tudományos közlés világától. Egy kutatási eredmény bizonyítása időbe telik és könnyen előfordulhat, hogy rövid időn belül megcáfolásra kerül. A kutatói közösség kétkedéssel kezel minden új eredményt, akárcsak a laikusok az új gyógymódokat. Viszont a laikus emberek döntéshelyzetben a speciális ismeretek és a tájékoztatás hiányában könnyen tanúsíthatnak elutasító magatartást. Éppen ezért nagyon fontos lenne a tervezett védőoltási program részleteinek szakemberek által folytatott hiteles és érthető kommunikációja.
Engedélyezés, forgalomba hozatal, mellékhatás monitorozása
A kutatásfejlesztési, vizsgálati, ill. szakhatósági módszerek szofisztikált, komplex rendszert képeznek. A biztonságosság és hatékonyság a legfontosabb alapkövetelmény minden forgalomba kerülő gyógyszerrel, védőoltással szemben. Nem kell attól tartani, hogy a védőoltások forgalomba hozatalával megszűnik a hatósági kontrol a védőoltások felett. Egyáltalán nem, sőt. A nyomonkövetés, a mellékhatások, ill. a nem kívánt hatások monitorozása az egyes gyógyszerkészítmények teljes életútjára kiterjed és ha szükséges az eredmények alapján a gyógyszerügyi hatóságok korlátozó intézkedéseket, akár forgalmi kivonást is foganatosítanak.
Miért van szükséges egyidejűleg különböző védőoltások alkalmazása a COVID-19 megelőzésében?
Az elmúlt esztendőben több mint 1,7 millió emberélet vált a COVID-19 áldozatává és több mint 77 millióan fertőződtek meg bizonyítottan SARS-CoV-2-vel. A fertőzöttek valós száma ennél jóval magasabb. Pandémia idején a legfontosabb, hogy minél rövidebb idő alatt minél több ember megkapja a szükséges védőoltásokat. Habár a világ legnagyobb gyógyszeripari vállalatai képesek viszonylag rövid idő alatt akár teljes országokat ellátni a szükséges vakcinamennyiséggel, de a globális lefedést nem képesek biztosítani. A lakosság hatékony és gyors immunizálása érdekében hazánkban is várhatóan egyidejűleg több, különböző vakcina lesz majd forgalomban.
Érthető, hogy a páciensek szeretnének bekapcsolódni a terápia, ill. a védőoltáskiválasztás döntési mechanizmusának folyamatába. Végső soron be kell látni, hogy ilyen döntések felelősségteljes meghozatalához szükséges tudással csak az egészségügyi szakemberek rendelkeznek. Most a legfontosabb a szakemberekbe vetett bizalom. A hatóságilag engedélyezett védőoltások biztonságosak és hatásosak.
Mit hoz a jövő?
Ugyanakkor ne higgyük, hogy ennyivel megússza az emberiség. Egyelőre mindenki a védőoltásokra és a lehetséges gyógymódokra figyel. Remélhetőleg pár év múlva már csak egy rossz emlékként fogunk a járványra és a korlátozásokra visszatekinteni. Viszont az közegészségügyi szakemberek számára még hosszú évekig kutatási témát fog szolgáltatni a betegségen átesett és a visszamaradt szövődmények következtében megromlott életminőséggel, betegségteherhekkel küzdő populáció. Ezeket a kutatási eredményeket már közel sem fogja olyan érdeklődés és hisztérikus hangulat övezni, mint a védőoltásfejlesztést. Viszont most a legfontosabb cél, hogy minél kevesebben essenek a SARS-CoV-2 vírus áldozatául és ehhez elengedhetetlen fegyver a védőoltás és a prevenciós eszközök együttes és kitartó alkalmazása!
Dr. Katz Zoltán
Master of Pharmacy
Pécsi Tudományegyetem
