A zajártalom gyakori, komoly nehézséget jelent mindennapi életünkben, többek közt káros pszichés és élettani hatásai miatt. A legtöbbünket az élet bármely területén érintheti: zavarhatja a munkahelyén, otthon, vagy ha pl. közlekedik, illetve pihenni szeretne. Ilyen körülmények között, a pszichológusok szerint elengedhetetlenné vált, hogy szánjunk időt a csendre. De mikor és hogyan? Ezekre a kérdésekre igyekszünk válaszokat adni.
Modern korunk emberének egyik komoly problémája továbbra is a zajártalomból eredő, állandó nyugtalanság, ingerlékenység, zaklatott lelkiállapot, melynek megoldása a pszichológusok szerint már nem tűr haladékot.
A pénz- és teljesítmény-központúság, az azonnali cselekvés kényszere, a sietség diktálta világban élünk. Márpedig a zaj ennek a túlzott stimulációnak egyik eleme.
Ha tartósan mozgásban és zajban töltjük napjainkat, elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal – mondják a pszichológusok. Aminek káros következménye a stressz, kimerültség, hiperaktivitás, melyek olyan patológiákhoz vezethetnek, mint pl. a súlyos depresszió. Mindezek elkerülésére a csend szövetségesünk lehet.
A csend egészségünkre gyakorolt, jótékony hatásai
Ismert tény, hogy az állandó, folyamatos zaj káros a hallórendszer számára. De azt kevesebben tudjuk, hogy a zajra az agyunk ugyanolyan érzékenyen reagál. A hallórendszer, mely két részből áll, a perifériás részből (fül) és a centrális részből (hallóideg, hallópálya, agytörzsi központok) és lehetővé teszi, hogy megvédjük magunkat bizonyos zajoktól, alvás közben is. Igazi riasztó rendszer!
Ha hosszabb ideig és ismétlődően magas zajszintnek vagyunk kitéve, fennáll a hallásromlás kockázata. A hallórendszer nem regenerálódik úgy, mint az agy. A csend, a nyugalom, a pihenés az elsődlegesen fontos módja annak, hogy védjük magunkat az extrém zajhatásokkal szemben. Magas zajszintet jelent pl. a hangos zenehallgatás fülhallgatóval, ezért ajánlott rendszeresen 15 perces szünetet tartani.
Egy korábban megjelent brit tanulmány egyébként, egereken végzett kísérleti eredményekre hivatkozva, rámutatott, hogy a csend (pl. naponta 2 óra teljes csend) új sejtképződést eredményezhet a hippokampuszban (agyterület, mely a halántéklebenyben helyezkedik el, és a memóriaműködésért vagy az érzelmek kialakulásáért felelős).
Az állandó zajnak kitettség okozta stressz végül közvetlenül befolyással van olyan krónikus betegségek kialakulására, mint a diabétesz vagy az epilepszia.
Újra kapcsolódás önmagunkhoz
A zaj elszakít tudatos gondolkodásunktól, amikor a külvilág olyan mértékben elragad minket, hogy nincs időnk belső világunkkal foglalkozni – vélik a pszichológusok. Márpedig a szünetek tartása elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy kielégítő módon megéljük belső világunkat. Mindennek a csend különösen értékes eszköze lehet. A csend ideje segít szabályozni érzelmeinket, megemészteni bizonyos információkat, megnyugodni. Hiszen, ha folyamatosan akció-reakció „üzemmódban” vagyunk, nem jut időnk elgondolkodni azon, hogy igényeink szerint reorientáljuk az életünket. Amikor viszont elvágjuk a káros szálat pl. a „hipermédia” (informatika) világával, cserébe nyugalmat kapunk…
Munka közben a csend aranyat ér
A kiégés (burn-out) korunk betegsége. A menedzsment új módszerei a okolhatók érte? Kétségtelenül, de a „nyitott tér” is. Ami azt jelenti, hogy napjainkban az irodák és más munkahelyek nagy része egy térből áll, pl. a jobb információ-áramlás, a hatékonyabb munkamenet, a produktivitás javítása érdekében.
De vajon valóban beváltja-e a közös tér a hozzáfűzött reményeket? Nem feltétlenül, hiszen az állandó zaj (kollégák beszéde, telefoncsengés, nyomtatók zaja stb.) ellen, az elszigeteltséghez nincs semmilyen eszköz az ilyen munkahelyeken. Az alkalmazottak egyre gyakrabban úgy érzik, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás, nő a stressz-szintjük, koncentrációs nehézségek lépnek fel náluk, következésképp csökken a hatékonyság. A megoldás? Ha mi is hasonló helyzetben vagyunk, biztosítsunk magunknak teljesen zajmentes szüneteket a nap folyamán. Sokszor már 5 csendes perc is elég, hogy levezessük az állandó hanghatás okozta feszültséget, különösen, ha azt légzőgyakorlatok is kísérik. Könnyebben fogjuk folytatni a munkát!
Így egyre több külföldi cég, de repülőtér, vasútállomás is tervezi „csendes zónák” bevezetését. A cégeknél, ahol megvalósul, pozitívan hat a munkahelyi légkörre, a kreativitásra, a termelékenységre. Egyúttal növeli a cég „szimpátiatőkéjét”, amellett, hogy a dolgozók számára is előnyös. Az első társaság, ahol kialakítottak csendes zónát pl. Franciaországban, egy bank volt, ahol felmérést végeztek az alkalmazottak, valamint az ügyfelek körében. Az eredmény 99%-ban pozitív lett. Ezért megnövekedett az igény az ilyen helyek iránt a bevezetés (őszi munkakezdés) óta, a járvány okozta fokozott elszigeteltség után Franciaországban.
Csendben kommunikálni – lehetséges?
A csend nonverbális kifejező eszköz, üzenethordozó, ha a kommunikáció szempontjából vizsgáljuk. Hiszen, amikor hallgatunk, illetve nem adunk választ, azzal is üzenetet közvetítünk. A csend egyúttal lehetővé teszi a meghallgatást is.
Amikor valóban jól érezzük magunkat, nincs feltétlenül szükségünk a beszédre. Pl. társaságban beszélgetni az időjárásról, egyéb téma híján, az „európai illemhez” tartozik. De ha kitekintünk a világba, pl. Dél-Amerikában vagy Indiában
kevesebb az emberek igénye arra, hogy mindenáron betöltsék a csendet.
Azok, akik kényelmetlenül érzik magukat, feszengenek, amikor csend áll be egy beszélgetésben, gyakran önbizalom-hiányban szenvednek – mondják a szakemberek – és azért törekszenek az „űr” betöltésére, hogy ne tapasztalják meg ezt a gyötrő érzést. Így a beszéd reflexszerűvé, szinte automatizmussá válhat. Pedig sokat lehet nyerni némi csend beiktatásával! Tanácsos újra megtanulni hallgatni…
A csend/hallgatás tehát helyet ad a nonverbális kommunikációnak (pl. a gesztusoknak), gazdagítja azt, és minden érzékszervünket „mozgósítja”.
Megjegyzendő, hogy az ősi hagyományokban a csend ideje nem okozott problémát, a mindennapi élet része volt.
Regeneráló csend
Újra felfedezni a csend idejét, helyét döntő jelentőségű pszichés állapotunk szempontjából, mert ha sikerül, regenerál. Nagy előnye, hogy a csendes hangkörnyezet mindenki számára elérhető. Elég pl. egy templomba belépni, hogy megragadjon minket a csendes, nyugodt környezet varázsa, ami lehetővé teszi, hogy azonnali, regeneráló szünetet tartsunk. A természet is hasonló hatású. Ha egyszerűen csak egy sétát teszünk a szabadban, pl. erdőben, fontos „csend időt” jelent a mindennapjainkban ránk zúduló zajártalom közepette — még ha a természet nem is csendes. A városi zajjal (pl. a nagy forgalom szüntelenül zavaró morajlásával) vagy az ember okozta zajjal szemben a természet olyan hangkörnyezetet kínál, amely a folytonosság, állandóság része.
A város zajai riasztanak, míg a természet hangjai nyugtatnak. Nincs pl. templom, park vagy erdő, sem más csendes hely a közelünkben? Nem feltétlenül kell messzire mennünk, elvonulhatunk akár a munkahelyen, akár otthon 5-10 percre, (természetesen telefon nélkül), hogy távol tartsuk a sokszor elviselhetetlen zajáradatot.
Mindennap gondolnunk kell arra, hogy valamilyen módon iktassuk be a csend idejét. Az is elég, ha pl. nem kapcsoljuk be a rádiót, amint elindulunk az autónkkal, vagy nem nyomjuk meg a tv távkapcsolóját, a CD-lejátszót stb., miután hazaértünk; illetőleg joggingoljung fülhallgató nélkül, és főzés közben se hagyjuk, hogy zajongjanak körülöttünk…
Forrás: Galenus
