A melatonin görög eredetű szó, (melasz: sötét, tonin: aktiválni) és sötétben aktiválódó anyagot jelent, de nevét arról kapta, hogy a békának adva annak bőrszíne mimikriszerűen megfeketedik tőle. A “Drakula-hormonnak” is nevezett anyag termelése nemcsak az ember sajátossága; a melatonin – termelés jellemző állatokra és növényekre egyaránt.
A melatononit az 1950-es években fedezték fel. A melatoninhoz hasonló, vagy azzal megegyező anyag található egy Rohodbacter capsulatus nevű baktériumban, de a növényvilágban is fellelhető, mint különböző gyógynövények hatóanyaga. Kimutatható például az őszi margitvirágban (Tanacetum partheicum) és az ismertebb, a népi gyógyászatban is alkalmazott orbáncfűben (Hypericum perforatum). Az állatvilágban a melatonintól függ a párosodás képessége és ideje, de a bunda növekedését is ez az anyag befolyásolja, ill. szabályozza a bioritmus ébrenlét-aluszékonyság-alvás fázisritmusát.
Hormonok és depresszió
A melatoninnak az emberi biológiában betöltött szerepét ma még nem teljesen értjük, de úgy tűnik, állatokban szerepet játszik a téli álom, az aktivitásszintek és a reprodukciós ciklusok szabályozásában. Amint az ősz és a tél során egyre hosszabbra nyúlnak az éjszakák, az állatok egyre több és több melatonint választanak ki. Ez lassítja le tevékenységüket és készíti fel őket a hosszú téli pihenésre. Amikor pedig tavasszal és nyáron hosszabbodnak a nappali órák, a melatoninkiválasztás csökken, az állatok energiaszintje emelkedik, előkészül a terep a szaporodási ciklus számára.
Bár az ember aktivitásszinte és szaporodási ciklusa vélhetően nem kötődik ennyire szorosan a sötétség és a világosság váltakozásaihoz, az emberi tobozmirigy is több melatonint választ ki a sötét téli éjszakákon, mint a rövid nyáriakon.
Néhány szerző úgy véli, hogy a megemelkedett melatoninkiválasztás miatt télen az emberek lelassulnak, energiájuk megcsappan, és a téli álmot alvó állatokhoz hasonlóan ők is több pihenést igényelnek. Az emberek többsége gond nélkül alkalmazkodik ezekhez a belső változásokhoz, azonban feltételezhetően akadnak közöttünk olyanok, akik annyira érzékenyen reagálnak a fokozott téli melatoninkiválasztásra, hogy alig képesek szokásos napi aktivitásszintjük fenntartására. Az ilyen emberek évszakhoz kötődő lelassulása sajátos depresszió formájában nyilvánul meg, mely a megnövekedett étvággyal, a fokozott szénhidrátéhséggel, a testsúlynövekedéssel, a túl sok alvással és az állandó fáradtságérzéssel igen hasonlít a téli álmot alvó állatok állapotához.
A kutatók szerint az emberek némelyike a hosszabb nyári napokon bekövetkező melatoninkiválasztás csökkenésére is érzékeny. Ők minden nyáron energiával túltöltöttnek érzik magukat, és olyannyira a végletekig vihetik aktivitásukat, hogy esetenként felvetődhet a hipománia vagy a mánia gyanúja is.
(forrás: Comer/A lélek betegségei)
Ha jön a sötétség
A melatonin az élő szervezetekben, így az emberekben is éjjel termelődik, a sötétség beálltának hatására. Nem altatószer, hanem a fiziológiás alvás élettani szabályozója. A melatonin befolyásolja az alvás-ébrenlét ritmusát, a hangulati életet, a hőszabályozást, a zsíranyagcserét, a nemi funkciókat, ill. más hormonok működését és talán az élettartam hosszát is.
Téli depresszió és melatonin
Ha a szezonális affektív zavart (téli depresszió) sötétség okozza, akkor nyilvánvalóan fényre van szükség. A kezelésnek épp ezért egyik leghatékonyabb eszköze a foto- vagy fényterápia. A szezonális affektív zavarban szenvedő betegek depressziós tünetei jelentősen csökkenthetőek vagy akár meg is szüntethetőek napi többórás, intenzív fénykezeléssel.
Tekinve, hogy a fényterápia meglehetősen körülményes kezelésmód, a kutatók alternatív megoldásokat kerestek. Ezek egyike volna a melatonintabletták alkalmazása. Gyűlnek a bizonyítékok arra nézve, hogy a szezonális affektív zavarokra hajlamos emberekben nem elsősorban a kiválasztott melatonin mennyisége jelent problémát, hanem az, hogy a vegyület mely napszakokban termelődik. Elképzelhető ugyanis, hogy mivel a hormon szerepet játszik a szervezet napi ritmusának szabályozásában, a kiválasztás időzítésének zavara tönkreteszi a szervezet cirkadián ritmusát – kitéve ezzel a beteget a depresszió veszélyeinek. A nap meghatározott szakaszában bevett tabletta, átállítva a beteg biológiai “óráját”, hatékonyan csökkentheti a depressziót.
A kutatók azt találták, hogy a reggeli órákban bevett melatonin késlelteti, a délutáni vagy kora esti órákban bevett adag pedig sietteti a cirkadián ritmust.
(forrás: Comer/A lélek betegségei)
A melatonin szerotoninszármazék, amely fontos ingerületátvivő anyag. A tobozmirigy termeli. Szintén a tobozmirigy tartja karban a hormonok napszaki és évszakok szerinti ritmusát, amely alapvető fontosságú a szervezet összes funkciója szempontjából. A tobozmirigy öregedése alapvetően befolyásolja a teljes hormonális rendszer öregedését, valamint az immunrendszer ebből eredő öregedéséért is felelős.
A fény, az alvás és a melatonin
Szervezetünk úgy reagál a természetes fényre, hogy a hullámhosszoktól függően más és más biológiai reakciót aktivál. E “hullámhosszfüggőség” miatt a természetes fényt, a napfényt nem is képes teljesen pótolni a mesterséges fény. Minél jobban eltér a mesterséges fény a természetestől, annál jobban zavarhatja a hormontermelést, ezáltal pedig a hangulati életet is.
Biológiai tény: hormontermelésünk a koron túl legfőképpen a fény változásával mutat szoros összefüggést.
Amikor a sötétség miatt már nem látunk a szemünkkel, akkor lép működésbe a melatonint képző rendszer. Az elalvás, alvás mellett irányítja az éjjel aktiválódó szervek bioritmusát, működését. Este 20 óra körül kezd termelődni, majd hajnali 4 körül lecsökken és legalacsonyabb déli 12 óra körül. Egyes adatok szerint csak kizárólag éjjel választódik ki.
Már a méhben is megfigyelhető, hogy alszik a magzat, de csak a 2–3 hónapos csecsemőnél kezd fokozódni a melatoninképzés, és a gyermekkorban a legmagasabb. Nem véletlenül ekkor legnagyobb az alvásigény. Pubertáskorban hirtelen lecsökken, majd kb. 40 éves korig egyenletes értékeket mutat. Fiatal felnőttek melatoninkoncentrációja nappal: 10–20 pg/ml, éjjel viszont ennek ötszörösére emelkedve 50–100 pg/ml. 55–60 év körül lassan csökkenni kezd, s a kor előrehaladtával egyre kevesebb lesz. Nehéz eldönteni, hogy mi az elsődleges – a melatoninszint csökkenése vagy az öregedés – valószínűleg az utóbbi.
[forrás: Galenus]
