II. rész: A fejfájás pszichoszomatikája
Az iparilag fejlett országokban a civilizációs ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a fokozódó stressz következtében igen gyakori, és egyre szaporodik a fejfájás, egyes statisztikák szerint az emberek megközelítőleg 20%-a szenved gyakran visszatérő fejfájás miatt. A tartós fejfájásban szenvedő betegek kevesebb mint 10%-ánál találnak szervi elváltozást. Ez azt jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében nincs szervi betegség, a fejfájás tehát funkcionális, vagyis szinte közvetlenül visszavezethető a stresszre.
KI A FEJFÁJÓS TÍPUS?
A fejfájós betegek rendszerint átlagon felül intelligens, érzékeny, gyakran szorongó, aggodalmaskodásra hajlamos, befelé forduló emberek, rendkívül fegyelmezettek, nehezen tudnak lazítani, tökéletességre törekszenek, és rendkívül fontos számukra az elismerés, a siker. Indulataikat, negatív érzéseiket erősen kontrollálják, gyakran önmaguk ellen fordítják.
A feszültség okozta tenziós fejfájás általában azokban az élethelyzetekben jelentkezik, amikor erős és tartós teljesítménynyomás nehezedik az illetőre, amikor a követelményeknek csak ereje teljes megfeszítésével tud megfelelni. Máskor a túlzott szellemi erőfeszítés, vagy a szorongás, esetleg csalódás, gondok, aggodalmak okoznak többé-kevésbé tartós fejfájást. Heveny fejfájás jelentkezhet izgalom, bosszúság, konfliktusok következtében, és igen gyakran jelentkezik érzelmi megrázkódtatás, sírás után. Végül – de nem utolsósorban – a fejfájás igen gyakori tünet a depresszióban. A panasz oly mértékben uralkodó lehet, hogy teljesen elnyomja az egyéb tüneteket, és a depressziót ilyenkor nem könnyű felismerni.
A migrénes típusú fejfájások esetén a szellemi túlterhelés, állandó intellektuális erőfeszítés kóroki szerepére utal.
Az értelmiségiek körében több a migrén. Számos híres ember, tudós és művész szenvedett a betegségben, pl. Chopin, Csajkovszkij, Nietzsche, Darwin vagy Maupassant.
Guy de Maupassant így ír fejfájásáról: „Ez a rettenetes fájdalom kínoz, szinte szétzúzza a fejemet, megőrjít, eltereli a gondolataimat, és úgy szétszórja az emlékeimet, mint homokot a szél.”
A migrénes roham lelki okai között gyakori az elfojtott düh, a visszatartott, ki nem mondott harag, ellenséges érzések. A migrénes betegeknél az agresszió már a pszichés felkészülés, a fantázia szintjén letiltódik, vagyis a beteg még azt sem engedi meg magának, hogy haragudjon, hogy rosszat gondoljon a másikról, nemhogy kifejezné neheztelését.
Dr. Valló Ágnes
Részlet A fejfájásról c. kiadványból.
A könyvet a kiadó webshopján, ide kattintva tudja megrendelni.
Olvassa el a cikk első részét a fájdalomélményt befolyásoló
lelki tényezőkről ide kattintva!