II. rész: A tüneti, az önálló és a tenziós fejfájás
Tüneti fejfájás
Tüneti fejfájás akkor említhető, ha a fejfájás hátterében valamilyen más szervi betegség áll. Számos betegség okozhat hosszabb-rövidebb ideig tartó enyhébb vagy súlyosabb fejfájást. Bár jónéhány kór lehet az okozója, de ez az eredet mégis ritkább. A gyakori fejfájásban szenvedő betegek kevesebb mint 10%-ánál találnak valamilyen más betegséget.
Önálló fejfájás
A fejfájásos esetek túlnyomó többségében nincs szervi elváltozás, a fejfájás tehát maga a kezelendő betegség. Ilyenkor lehet önálló vagy elsődleges fejfájásbetegségről beszélni. Fejfájásból akkor lesz fejfájásbetegség, ha a fájdalom tartós vagy gyakran visszatérő probléma, mely megnehezíti, megkeseríti a beteg életét, rontja életminőségét.
A fejfájásbetegségnek három nagy típusa különböztethető meg: a tenziós, a migrénes, és az ún. cluster típusú fejfájás.
Tenziós fejfájás
Talán nincs is olyan ember, aki élete folyamán ne élne át epizodikus tenziós fejfájást. A feszültség, izomfeszülés okozta tenziós fejfájás a leggyakoribb, általában a fiatal felnőttkorban (40 év alatt) kezdődik, és többségében nőknél fordul elő. Régebben stressz-fejfájásnak, pszichomiogén fejfájásnak, izomkontrakciós fejfájásnak is nevezték, mivel kialakulásában jelentős szerepet játszik a stressz.
A fájdalom a nyak- és vállizomzat tartós feszülése következtében rendszerint a tarkótájon kezdődik, tompa nyomás formájában, és innen terjed rá az egész fejre. Nyomó, szorító (nem lüktető) jellegű, kétoldali vagy pántszerű. Mivel a fájdalom enyhe vagy közepesen erős, a mindennapi tevékenységet, munkát gátolhatja, de nem akadályozza meg. A szokásos fizikai aktivitás nem fokozza. Órákon, napokon keresztül fennállhat, rendszerint nincsenek kísérő tünetei. A nyaki gerinc, a gerinc mellett futó izmok általában feszesek, fájdalmasak, nyomásra érzékenyek.
A fájdalom kialakulásának pontos folyamata nem tisztázott, számos mechanizmus játszik közre. Mindenesetre igen valószínű, hogy a stressz, a feszültség következtében tartósan összehúzódó nyakizmok fájdalomérző receptoraiból indul ki a fájdalom, amihez később ér és idegi eredetű tényezők is társulnak.
A tenziós fejfájás viszonylag ritkán – az esetek mintegy 3%-ában – válik krónikussá.
Krónikus fejfájásról akkor beszélünk, ha egy hónap alatt a fejfájós napok száma több mint 15, és a panaszok huzamosan, több mint fél éve állnak fenn.
A krónikus forma kezelése igen nehéz feladat, ezért helyes, ha a beteget fejfájáscentrumba irányítják. A krónikus tenziós jellegű fejfájáshoz gyakran társulnak pszichopatológiai eltérések (általában depresszió). Kérdés, hogy ezek okai vagy következményei-e a betegségnek? Mindenesetre a gyógyszeres kezelés mellett gyakran pszichoterápia, fizikoterápia is szükségessé válik.
Forrás: Dr. Valló Ágnes
A cikk első részét ide kattintva tudja elolvasni.
Részlet A fejfájásról c. kiadványból. A könyvet a kiadó webshopján, ide kattintva tudja megrendelni.