Amikor valamilyen pszichés eredetű problémánk valamilyen testi tünetben, betegségben jut kifejezésre…
A pszichoszomatikus tünet egyfajta kommunikáció olyan körülmények és szabályok között, ahol a tünet megjelenik és állandósul. A tünet tehát „beszél”: kifejez egyfajta szimbolikus értelmet. Azt mondhatjuk, hogy a beteg teste a szó szoros értelemben „kommunikál”.
Test-lélek-társadalom
A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül szóma) és a lélek (psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. A pszichoszomatikus betegségek mechanizmusa – azaz a test és a lélek megváltozott kölcsönhatásának mechanizmusa – máig sem teljesen feltárt. A pszichoszomatikus tünetek keletkezése a legtöbb esetben megoldatlan lelki vagy szociális problémák jelenlétére utal, amelyek szomatizáció (testi tünetbe vetül ki a pszichés eredetű probléma) útján adnak jelzést. A „pszichoszomatikus orvoslás” a testi, lelki, társadalmi kölcsönhatásokat is vizsgálja az emberi betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében.
Ha a test súlyos betegségben szenved, az kihat a lélekre is – de ez fordítva is igaz.
Megmagyarázhatatlan testi tünetek?
Megmagyarázhatatlan testi tünetnek nevezzük azokat, amelyeket a szakemberek nem tudnak hagyományos orvosi diagnosztikus címkével ellátni. Ezek azok a tünetek, amelyek megfelelő kivizsgálás után nem értelmezhetők teljes mértékben valamely ismert betegség tüneteinek, vagy nem tulajdoníthatók valamely kémiai anyag, önkényesen alkalmazott drog vagy orvos által előírt gyógyszer hatásának.
Illetve, ha sikerül is a tünetek alapján diagnózist felállítani, a testi panaszok és az általuk okozott egyéb következmények (például: társas élet beszűkülése, munkaképesség csökkenése) fokozottabbak annál, amit a betegség indokolna. Ez a „kizárásos diagnózis” nem azt írja le, hogy mi a zavar, hanem azt, hogy mi nem, és így nem ad támpontot az orvos számára a beteg kezeléséhez.
A megmagyarázhatatlan testi tünetek – ún. szomatizáció vagy funkcionális kórképek – olyan súlyosak lehetnek, hogy akadályozzák, sőt lehetetlenné teszik a normális életvitelt, és az érintett személyre, közvetlen környezetére, az orvosra, az egészségügyre és a társadalomra komoly terhet rónak.
Ezt a sajátos kommunikációs módot sok esetben csak pszichológus tudja megfejteni, aki segítséget ad abban, hogy a test nem tudatos közlése tudatossá váljon, így a páciens képes legyen a probléma gyökerét megragadni és korrigálni. Mindez tehát azt erősíti meg, miszerint sokkal nagyobb figyelmet érdemel a nem verbális közlés, mint ahogyan azt gondolnánk: a tudatos megfigyelés, a nem tudatos információátadás megfejtése az adott kommunikációs helyzetet egyrészt differenciálja, másrészt színesebbé is teszi.
Megmagyarázhatatlan testi tünetek, amikor nem tudjuk kideríteni az okokat.
Makai Gábor
