Az anyák napja mindannyiunk számára nagy jelentőséggel bíró nap, hiszen az édesanya korai életünk legmeghatározóbb személye. Az anyával, annak hiánya esetén egy anyapótló személlyel való kapcsolatunk kihatással van a felnőtt életünkre is. Ez a kapcsolat ritkán teljesen konfliktusmentes, legtöbbször inkább komplex és sokrétű, mégis az édesanya szerepe az óvó-védő szárny biztosítása, ami baj estén menedéket nyújt.
Mit jelent az anyák napja érzelmi, lelki szempontból?
Először is, mint a legtöbb neves napunk ez is önmagában egy rituálé, a megemlékezés és hála kifejezésének rítusa. A rítusok pedig több szempontból is olyasmivel balzsamozzák a lelkünket, ami a pörgős, rohanó életünkben ritkán valósul meg: igazi személyes élményt jelentenek, értéket közvetítenek és ráébresztenek arra is, hogy melyek a saját fontos értékeink, ezáltal fogódzókat jelentenek stresszes életünkben.
Miért adunk hálát és ezen a napon?
A nők azon tulajdonságáért, hogy képesek teremteni, létrehozni és gondoskodni – nem biztos, hogy mindenki saját gyereke megszülésével éli ki ezeket a belső erőket, de az biztos, hogy ezek általános női princípiumok, amik kiérdemlik az ünneplést. Megélni az anyaságot- lélekben anyának lenni- azt jelenti, hogy képesek vagyunk teremtő táptalajt nyújtani, óvni és védeni és ezek az erők tartják mozgásban a világot. Nem véletlen, hogy a mitológiákban –amik mintegy leképezik az emberiség mély és szimbolikus gondolkozását- Gaia, az istenek ősanyja egyben a Földanya is.
Ahogyan a mitológiában a Földanyán múlt az élet indítás, és így a világon élők sorsa, úgy a mai családokban is az anya, a nő a család irányítója, úgymond „karmestere”. A legtöbb esetben az ő kezében van a család mindennapos történéseinek irányítása. Megszervezi, hogy ki mikor menjen a gyerekért, megtalálja melyik gyermekéhez milyen plusz foglalkozás illik, és elviszi őt arra, rajta múlik, mi kerül este az asztalra és mivel töltik a hétvégét. Ő tartja kézben a család testi-lelki egészségét.
Mindezek miatt elsődlegesen a személyes, édesanyák iránti hála fogalmazódik meg ilyenkor, anyák napján bennünk: férfiakban, nőkben, fiatalokban és idősebbekben egyaránt. Egy olyan kimondott (a pszichológia szakzsargonával élve explicit) köszönet- és hálakifejezés történik ilyenkor, amely elismeri ezeket a fent leírt fontos szerepeket.
Egy kisbaba érkezésével kiteljesedik az anyák, a szülők és így az egész család élete. A megfogant gyermek már önmagában a létezésével is csodát képvisel és fokozatosan alakítja a nőt anyává. Aki szülő, az azonban már tapasztalhatta, hogy bizony, ahogy a „Hupikék Törpikék élete sem csak játék és mese”, úgy az anyaszerep sem csak rózsaszín boldogsága és vidám kacarászás.
A gyerek születésével olyan felelősségérzetet kerül a szülők vállára –és elsődlegesen az anyáéra, amihez hozzá kell szokni. Még a harmonikus családi életet élő, boldog édesanyák is megannyi szorongató helyzeten esnek át, a kezdeti babaápolás nehézségei, az első lázas éjszakák traumája után jönnek a kisebb-nagyobb balesetek, később az iskolai teljesítménnyel kapcsolatos teendők, majd a serdülőkor viharos évei… vagy, ahogy ezt röviden summázni szoktuk „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” . Ezeket ellensúlyozza minden megható pillanat.
Ezért is hatódnak meg úgy az anyukák, amikor szemük fénye versek és dalok tolmácsolásával, egy-egy kézzel gyártott ajándék kíséretében fejezi ki szeretetét és háláját. Sokszor természetesnek vesszük az anyaszereppel együtt járó nehézség viselését, pedig a visszajelzés, elismerés ezen a területen is éppen olyan nélkülözhetetlen, mint bármilyen más munkában. A kisgyerekek szempontjából pedig fontos, hogy az óvó néniktől, tanító néniktől megtanulják a hála kifejezésének fontosságát és annak módjait. A mi közép európai kultúránkban sokszor előfordul, hogy nem csak keveset dicsérünk felnőttként, hanem a hálának, szeretetünket is valahogy félszegen fejezzük ki, inkább csak utalunk rá. Mintha szégyellnénk azt az intimitást, amit ez teremt. Holott számos boldogságkutató szerint a hála kifejezése a boldogsághoz vezető út egyik alappillére.
Ezért azt tanácsolom, örüljünk együtt ezen képességek csodájának, és merjük bátran kifejezni hálánkat a körülöttünk lévő ANYÁKNAK.
Az eredeti cikk itt olvasható el.
Szigeti Réka
Egészségfejlesztő szakpszichológus
www.lelekkel.hu