A kudarcból tanulni lehet – Beszélgetés Beliczai Balázzsal

Ahogy megérkezett az interjú helyszínére, spontán leült az ott lévő zongorához és klasszikust játszott. Utána udvariasan, nem tolakodóan és nem harsányan berobbanva a társalgásba, de nyitottan kezdte a beszélgetést. Rájöttünk, hogy a „humorista is ember”, olyan, mint bármelyikünk, csak talán kifinomultabb antennával érzékeli az élet fintorait, amit – aztán tükröt tartva elénk – visszafordít ránk. Egy „normális” ember, mint humorista, Beliczai Balázs.

• Ha már a Patika Magazinnak adsz interjút, muszáj megemlítenem, hogy tavaly kapcsolatba kerültél a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasággal. A végzős hallgatók között egy versenyt rendeztek, ahol szituációs gyakorlatokat kellett játszaniuk, te játszottad az egyik beteget. Akkor láttál „élőben” először gyógyszerészt?

Sajnos nem! Természetesen én is járok gyógyszertárba, de most nem árulom el az összes intim betegségemet!

• Tudatosan készültél az előadóművészi pályára?

Tudtam, hogy ide kacsingatok, hiszen már óvodáskoromban is szerepjátékokban játszottam, a színészeket figyeltem, tetszett nekem, hogy ők „híresek” és mindenki megismeri őket. Elvarázsolt a színház, mind a zenés, mind a prózai, nagyon érdekelt engem ez a bűvös világ.
Az iskoláimban mindig indultam vers- és prózamondó kategóriában, izgattak a kulisszatitkok, a színházban igyekeztem beszökni a színfalak mögé, abba a titkos világba, ahová „földi halandó” nem teheti be a lábát. Sőt, már gyerekként a tanáraimat parodizáltam.
Olyan „programmá” fejlesztettem magamat, hogy az ünnepeken a Petőfi szobor koszorúzása után Beliczai Balázs paródiája következett a díszteremben, ahol a tanáraim egymás paródiáin remekül szórakoztak. Hogy a sajátjukon mennyire, azt csak a rajz- és történelemtanár esetében tudom, mert mindketten meg akartak buktatni. De hamar rájöttek, hogy akkor egy évvel tovább járok oda, így megúsztam.

• Nehezen viseled a kudarcélményt?

Nem, igyekszem tanulni belőle! Rögtön a kudarc után az ember még maga alatt van, csak aztán jön a felismerés, hogy mit tanulhat a helyzetből. Ezeket a helyzeteket megpróbálom úgy beállítani, hogy legközelebb már ne kövessem el ugyanazt a hibát, tehát a végére azt érzem, hogy hasznos volt a kudarc is.

• A magánéletben komoly és zárkózott ember vagy?

Mondják sokan, de lehet, hogy ez azért van, mert a humoristától mindig azt várják, hogy vidám legyen, mindenkivel viccelődjön napi huszonnégy órában.

• Egyszer Fábry Sándor mesélte nekem, hogy ebédelt egy vidéki városban a fellépése előtt. Hozzálépett egy nő, és azt kérte, mondjon egy viccet.

Fábry Sándornak mi nagyon sokat köszönhetünk, ő mindig nagyon segítette a tehetséges fiatalokat, feltétel nélkül. A mai napig támogat minket. De ő sem szereti, ha ebéd közben hátba vágják, hogy: „Művész úr, mondjon egy viccet!”

• Gondolom, azt te sem szereted, hogy a trolira felszállva neked ugranak egy jó viccért?

De így van, mert általában ez történik!

• Tehát megismernek az emberek! Hogyan reagálnak, ha veled találkoznak?

Szerencsére, pont annyira vagyok népszerű – ez lehet, hogy a savanyú a szőlő kategória – amennyire ez elviselhető. Madonnának nyilván nehezebb leugrani a közértbe, többen inzultálnák.

• Ez azért jólesik?

Tolnay Klári mondta, hogy két dühítő dolog van: ha az embert felismerik, és ha nem ismerik fel!

• Hogyan telik egy napod?

Augusztusig még egyedül élek, addig alszom, ameddig akarok. Miután a fellépések este vannak így a bioritmusomat úgy kellett beállítani, hogy este legyek a topon. Sokszor a Corvin Színházban este tíz órakor kerülök sorra, tehát a napom csúcspontjának akkor kell lennie. Ezután mire hazakeveredem, vacsorázom éjszaka, az is idő, mire lecseng az este, tehát nem tudok korán kelni.

• Mi az, ami kikapcsol a pörgésből?

Operát, klasszikus zenét hallgatok.

• És persze gyönyörűen zongorázol. Feltételezem, hogy augusztusban megnősülsz?

Igen!

• Erről mesélsz?

Kizárólag a Patika Magazinnak!
A menyasszonyom orvostanhallgató, a bátyja gyógyszerész, így kerültem a végzős gyógyszerészhallgatók versenyére, amit beszélgetésünk elején említettünk.

• Te azért tudsz nősülni: orvos feleség, gyógyszerész sógor!

Ebben a korban már nem árt az óvatosság! Én harmincnyolc, a menyasszonyom huszonkét éves.

• Azt kapod az életedtől, amit vártál?

Igen, mindig arra vágytam, hogy én oszthassam be az időmet, egyelőre ez még sikerült.

• Ötvenöt híres ember „köhögését” tudod utánozni! Van egy vágyott csúcs egy humorista életében, mint a színésznek a szerepálom?

Szokták mondani, hogy kell lennie egy elérendő csúcsnak, mert akkor afelé törünk, de nekem nincsen! A vágyam mégis az, hogy tartsam ezt a szintet, amit idáig elértem, hívjanak, legyen munkám-kenyerem, és hogy megtaláljam azokat a lehetőségeket, utakat, amikkel még egyedibbé tehetem a produkcióimat.

• Elfáradhat egy humorista?

A karácsonyi évzáró bulik tömegében igen, de amíg az embert hívják, addig megyek. Hofi Géza haláláig csinálta a dolgát, tehát addig lehet csinálni!

• Nehéz ez a műfaj?

Mindig van új hang, új irányzat! Mindig van remény.

• Miért csinálod?

Mert nagyon kényelmes!

• Tényleg ezért?

Mondhatnám, hogy álmom az, hogy a közönség arcára mosolyt csaljak, ami igaz is. Amikor több száz ember tapsol és velem örül, az nagyon jól esik. Azért is szeretem, mert meg tudok élni belőle, elindíthatok egy családot, nem rombolja az egészséget! Végtelen szabadság az életem. Arról beszélek, amiről csak akarok, ez a szabadság egyik formája. Nekem így színes az élet: kényelem, szabadság, élmények özöne.

• Ha már nős leszel, és a feleségedről hozol poénokat, akkor otthon ejnye-bejnye lesz?

Otthon is tudják, miből élünk!

• Mit kívánnál most, ha tehetnéd?

Szeretnék nagy családot, mondjuk három gyereket!

• A menyasszonyod is tudja ezt?

Az utcánkban lakik egy tizenhárom gyerekes család, tehát nekünk a három így nem tűnik soknak!

Szarvasházi Judit – Vészabó Noémi