A kommunikáció gondolatok, elképzelések átadását és fogadását jelenti, amiben ha jártasak vagyunk, sikert, boldogságot hozhat az életünkben. Vannak kommunikációs szakemberek, akik ezt több éven át tanulták, és oktatják… Ha eddig ilyesmiben nem volt részünk, vajon tudjuk-e, hogyan osszuk meg mondanivalónkat partnereinkkel, vagy egyszerűen a környezetünkben élőkkel sikeresen? Elsősorban pozitív attitűd és érzelmek kifejezése útján, mert ez a kudarcba fulladó kommunikáció elkerülésének egyik titka. Íme néhány jó tanács, mely a helyes megoldáshoz vezethet.
A meghallgatás a megértés előjátéka, amely a kommunikáció terén egy meghíváshoz hasonlítható. Amikor fogadunk valakit otthonunkban, azon vagyunk, hogy jól érezze magát, és ha még feszeng nálunk, feloldjuk zavarát. Tudjuk, hogyan mutatkozzunk szívélyesnek, vendégszeretőnek, előzékenynek iránta. Ezt általában tiszta szívből tesszük, mert értékeljük a meghívott személyt, és őszintén szeretnénk neki örömet okozni. Tegyük ugyanezt, amikor beszélgetőtársunk szavait fogadjuk, hogy megelőlegezzük kommunikációnk sikerét!
Nagyobb figyelem, több meghallgatás és empátia
Mikor sikeres a másik fél meghallgatása? Ha helyettesítjük az eleve negatív ítéleteket, véleményeket (kritikát) pozitív hozzáállással (beleértve bizonyos dolgok elismerését). Hiszen tudhatjuk, hogy beszélgetőpartnerünknek is megvannak a maga napi problémái, nehézségei. Ő is vágyik azok jobbítására – megoldásukra törekszik, és mi abban bizonyára segítségére lehetünk. Gondoljunk arra, milyen megkönnyebbülést hozhatunk a számára azzal, hogy meghallgatjuk. És tegyük ezt anélkül, hogy egyre várnánk, mikor „kerül ránk a sor”, amikor kifejthetjük kritikánkat, vagy egyetértésünket – legyünk nagylelkűek… Példaként megvilágítjuk, hogyan történjék mindez az élet két adott helyzetében.
 |
Minél előbb igyekezzünk enyhíteni a konfliktuson!
- Ha nézeteltérésünk van valakivel, próbáljuk rendezni a lehető leggyorsabban, mielőtt elmérgesedik a köztünk lévő viszony. Az alábbi jó tanácsok segítenek nyugodtabb, békésebb légkört teremteni:
- Hallgassuk meg a másik fél verzióját a konfliktussal kapcsolatban, miközben maradjunk nyugodtak. Próbáljuk magunkat az ő helyébe képzelni. Ez egyik eszköze a konfliktusból való kikerülésnek, a megnyugvásnak.
- Közöljük vele neheztelésünk okát, osszuk meg vele aggodalmainkat, de nem mindegy, hogy milyen hangnemben. Ne csak saját érzelmeinket helyezzük előtérbe, hanem legyünk tekintettel a másikéra is. Megoldásként javasolható például, hogy beszéljünk egyes szám első személyben: „Úgy találom, hogy…” és kerüljük a vádló „te” vagy „ön” ismételgetését, harsogását.
- Száműzzük mondandónkból az állandó szemrehányásokat és más nehezteléseket, a harag, keserűség folytonos kifejezését, a lelkiismeret-furdalásra való hivatkozást, és főleg az erős érzelmi forrásból fakadó sértéseket. Ezek olyan „mérgek”, melyek „halálra ítélik”, de legalábbis kellemetlenné, eredménytelenné, sőt van úgy, hogy elviselhetetlenné teszik a kommunikációt. Ily módon megakadályozva a partner érvelésének józan, higgadt meghallgatását.
- Legyünk pozitívak! Ez a legnehezebb, de a leghatékonyabb eszköz. Ahelyett, hogy rögtön vádaskodásba kezdenénk, vegyük el a konfliktus élét. Ezt kezdhetjük azzal, hogy elismerjük pld. beszélgetőpartnerünk részigazságait, belátó képességét, jó tulajdonságait, és csak azután térünk rá a nézeteltérés szerintünk lényeges okaira. Mindezek a bölcs kommunikáció igazi bizonyítékai vitás helyzetekben.
A meggyőzés helyes módja
Íme egy vizualizációs gyakorlat, amely segíthet olyan szituáció előkészítésében, amikor kéréssel kell fordulnunk valakihez, de félünk az elutasítástól, vagy az ellenünk irányuló, negatív megítéléstől. Ezért nehezen, és véleményünk szerint sikertelenül fogunk kommunikálni. Előzzük meg ezt a kudarcot!
- Kezdjük azzal a gyakorlatot, hogy engedjük el magunkat, relaxáljunk. Lélegezzünk mélyen, nyugodtan, és lazítsuk el izmainkat egész testünkön, fejünk tetejétől a lábujjaink hegyéig…
- Vágjunk elébe kérésünk előadásának! Képzeljük el, hogy éppen kifejtjük mondanivalónkat a partnerünknek. Ne összpontosítsunk az elérendő célra, inkább a kommunikáció módját tartsuk szem előtt. Könnyedén fejezzük ki magunkat, fogalmazzunk szabatosan, legyünk magabiztosak – ez utóbbi a legfontosabb. Mindvégig maradjunk nyugodtak.
- Képzeljük magunkat a másik helyébe! Vizsgáljuk meg, és vizuálisan is kövessük nyomon, hogy ez az óhajunk, vagy javaslatunk milyen mértékben hozhat valamilyen pozitív reakciót a partnerünk számára. Mert bizonyára neki is lehet érdeke benne, illetve ő is érdeklődhet kérésünk tárgya iránt. Bontakoztassuk ki ezt a kapcsolódási szempontot, amely nyomatékot adhat a közös érdeknek, ill. érdeklődésnek. Végül gondoljunk arra, hogy megköszönjük partnerünk figyelmét.
- Kommunikációnk utólagos megítélésekor tartsunk távolságot – lépjünk hátrább! Minden esetben törekedjünk arra (gyakoroljuk), hogy ne tekintsük az esetleges kudarcot személyes ügynek, rátermettségünk hiányának. Ne keverjük össze magunkat kérésünk tárgyával, ami nem is biztos, hogy karakterünkkel összhangban van. Mindent egybevetve: előlegezzük meg a sikert, ugyanakkor már jó előre tudatosítsuk magunkban, hogy ha mégsem sikerült célt érni, nem minket utasítottak el, hanem egyszerűen csak a kérésünket. Így kommunikációnk akár pozitív megvilágításba is kerülhet.
Galenus
