Hogyan lehet sikeres a nyári szabadság? Kell-e a nyári, nagy családi közös nyaralás vagy sem? Ha vannak kétségei a fenti kérdésekkel kapcsolatban, mindenképpen olvassa el a pszichológus szakember, Makai Gábor írását!
Mindenki számára, legyen az felnőtt vagy gyerek, ismerős az az érzés, amikor a nyári nagy szabadságolás előtt számoljuk vissza a napokat. Fél lábbal, már a Balaton partján vagy külföldön a tengerparton ülünk. Bizonyított tény, hogy az utolsó hetekben a munkában a motiváció csökken és ezzel együtt a teljesítményünk is. Ez így van jól. A felnőtt és a gyermek nem tudatosan hangolja át magát arra az időszakra, amelynek elsődleges feladata a pihenés és a feltöltődés.
| Érdemes kiemelnem, hogy önmagában az, hogy szabadságra megyünk, az nem pihentető és nem vonja magával a boldogságot.Tudatos tervezés nélkül kisebb az esély a feltöltődésre. |
Noha valóban az is tud pihentető lenni, ha délután alszom egy órát vagy kiszakadok nyáron a munkahelyről egy hétre, de minőségi különbség tud lenni nyaralás és nyaralás között. Pszichológiai értelemben a pihenés, szabadságolás csökkenti a szervezet stressz-szintjét és növeli az elégedettség érzését, de magát az esetleges kedélybetegségből fakadó negatív érzéseket nem tudja eltüntetni, maximum enyhíteni, de azok újra felerősödnek, ha az ember visszatér a hétköznapi megszokott életbe.
Mit tegyünk a „boldogság” sikeréért?
Hihetetlennek tűnik, de a nyaralás megtervezésének élménye sokszor nagyobb örömmel jár, mint a visszaemlékezés vagy magának az eseménynek az átélése. A nyaralás előtt a tervezés és a fantáziálás egy olyan örömforrás, ami pozitív módon képes befolyásolni elégedettségünket. Ez a felvetés olyannyira igaz, hogy az előbb említett fantáziatevékenység tud minket kiszakítani abból a gondolatvilágból, ami nem hagy minket kikapcsolni. Tehát a stresszforrás csökkenni fog.
| Mindenki válasszon a személyiségének megfelelő úti célt nyáron vagy annak a módját, ami őt képes ellazítani. Ha valaki egy eleve mozgó, nyüzsgő típus, az ne egy hegyi kisfaluban próbáljon „szerencsét”. |
Hangsúlyoztam a tervezést. Igen, ez elengedhetetlen annak érdekében, hogy ne csak benne találjam valamiben magam, hanem megéljem a kontrollt. Ezt részben azzal egészítem ki, hogy meg kell tudnunk élni a kontroll, tervezés ellenére a spontenaitást. Az aktuális élmények megéléséhez el kell tudnunk mélyülni és átélni a pillanatot.
A nyaralás akkor lesz utólag is sikeres és akkor éljük meg mindezt pozitívan, ha képesek vagyunk az átélt eseményeket, pillanatokat emlékek formájában elraktározni. Félreértés ne essék, nem azt mondom ezzel, hogy mindent azonnal fényképezni kellene és feltenni egy közösségi oldalra. Előtte éljem meg, élvezzem a jelent és utána jöhetnek a képmegosztások.
Maximalizmusunk leküzdése
A nyári hónapok együtt járnak az óvodai és az iskolai szünettel, ami ugyebár nem hátrány, ha mi vagyunk a gyerekek, ám kevéssé felhőtlen, ha mi vagyunk a szülők, akiknek meg kell oldani a gyerekek elhelyezését, vagy ki kell találni a programokat.
| Higgyék el, hogy a gyerek jól tudja érezni magát a legegyszerűbb program közben is. Ami fontos, hogy a gyermek korának és mentális fejlettségének megfelelő játékot, kikapcsolódást találjunk. Ami egy 12 éves koraserdülőt kikapcsolja, azt egy 6 éves kisiskolást még nem. Rengeteg ingyen programok és lehetőségek vannak azok számára is, akik nem tehetik meg, hogy drága táborokba befizessék gyermeküket. Sőt tévhit, hogy ott boldogabb vagy hasznosabb lenne az időtöltés. |
A maximalizmus láncát le kell vetni és nem keseregni kell, hanem aktívan megtervezni a gyerek „szabadságolását”. ahogy ezt mi felnőttek is tesszük.
És, hogy kell-e nyáron „fejleszteni” a gyereket? NEM! Ön örülne, ha a főnöke maga után küldene egy paksamétát, hogy nézze át a szabadsága alatt? Jogosan ki lenne akadva, ahogy a gyerek is, aki ugyanarra vágyik, mint mi: feltöltődés, szabadságérzés, napi rutinból való kiszakadás.
A pár tagjai együtt vagy külön?
Erre szabály nincs. A pszichológusok egyöntetűen azt hangsúlyozzák, hogy a páron múlik, hogy együtt vagy külön. Ha valamelyik félbe megfogalmazódik a külön nyaralás igénye, akkor azt ne megtorolja a másik, hanem támogassa. Gondoljanak bele, hogy az élet más területén vágyhat valaki olyan tevékenységre, ahol vagy egyedül van, vagy egy baráttal, barátnővel. A közös program viszont ugyanolyan fontos, hiszen megélni valamit, amiben ott van a „mi” érzés, az a kapcsolat építőköve tud lenni. Az egyensúlyt mindig a pár két tagjának kell meghúzni és esetleges eltolódás szélsőség irányába, az informatív tud lenni. Ilyenkor meg kell állni és behozni a kapcsolatba azokat az érzéseket, amelyek előtérbe kerülnek.
 |
Megjegyzem, hogy a közös nyaralás sok konfliktust rejthet magában, ha arra gondolunk, hogy kiszakadunk a saját kis rutinunkból, a megszokott hétköznapokból és hirtelen a párommal találom magam 0-24 órában. A figyelmük a kapcsolatra és egymásra tevődik, amiben gyakran egy kényszert élnek meg és azt hogy nem tudnak mit kezdeni egymással.
Gyerekkel együtt vagy külön?
Ne gondolják, hogy a gyermekük először fogja megélni a szeparációt. Igen, a gyerek nélkül a nyaralás elszakadást jelent. De ez az elválás időszakos és visszafordítható. Önmagában az 1 hét külön szabadságolás nem traumatikus. A gyerekben is megvan az igény a külön tevékenységre, ahol az anya vagy az apa nem lehet jelen. Azaz a gyerek játszik és kezdi megélni, hogy egy különálló lény, aki független és kompetens akar lenni. Mindezt azért emelem ki, mert összhangban tud lenni a gyerek igénye a felnőtt igényével. Természetesen a gyereket fel kell készíteni arra, ha elmegyünk 2 napra vagy 1 hétre. Ahogy azt is elmagyarázzuk neki, hogy aznap mikor találkozunk, így a hosszabb időszakra is fel kell vázolni a gyermeknek. Ha sikerül a korának megfelelően átadni és megértetni, hogy mi fog történni, akkor csökken benne a bizonytalanság és az az érzés erősödik benne, hogy anya nem eltűnik, hanem biztonságban van.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
pszichoterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
