A tánc biztosíthatja jó közérzetünket, fizikailag és szellemileg is jó formában tarthat. A rendszeres táncmozgás jótéteményeit nem árt számba venni…
A tánc levezetheti akár minden feszültségünket – erősítik meg a pszichológusok, akik azt gyakran terápiás módszerként is alkalmazzák. Ilyen hatása főként abból ered, hogy mozgásban tartja az egész testet, szabad folyást enged az érzelmeknek. Így azért is táncolunk – teszik hozzá a szakemberek –, hogy elűzzük félelmeinket, hiszen úgy érezzük, védelmet nyújt számunkra. Támogatást ad hozzá természetesen a zene. Minden veszély nélkül kiadhatjuk magunkból érzelmeinket, hiszen az lehet a benyomásunk, hogy a tánc által „védve vagyunk”. Amikor testünk válaszol a dallam hívó szavára, eltűnik az addigi félénkség: megkönnyebbülünk, elevennek, erősnek érezhetjük magunkat.
Energiát szabadít fel és nyugtat
Megnyitva az addig passzivitásba zárt test „zsilipjét”, a tánc jelentős energiákat szabadít fel – vélik a szakemberek. Hatalmas mértékben dinamizálja azokat, akik enerváltak, levertek, és könnyít azokon, akiket nyomaszt a stressz. Ki-ki megtalálja benne, amire szüksége van. A zene hangjai olyan mélyre hatolnak, mintha nemcsak a fülünkön keresztül, hanem egész testünkkel érzékelnénk mindent. A hangrezgések áthatolnak a bőrünkön, tánclépéseink megmozgatják izmainkat, és az érzékek egész sorát teljesítik ki bennünk. A tánc intenzív, örömteli, már-már ujjongó élményt ad – attól függően, milyen fogékonyak vagyunk rá. Minden korosztály részesülhet benne, hiszen már a kisgyermek is spontánul összeüti kezecskéjét, és táncol a zene dallamára, olyan természetesen, mint ahogy játszik, vagy utánozza környezetét.
Tánc közben olyan állapotba kerülünk, mintha visszatérnénk a gyökereinkhez – vélik a pszichológusok. A zene lüktetése egész testünket áthatja, egyúttal emlékeztet arra a szívdobogásra, mely az anyaméhben lévő magzat sajátja. A ringó mozgás pedig tudat alatt ahhoz az első élményhez juttat vissza minket, amikor anyánk a karjában ringatott.
Pszichés hatás
Noha a modern táncok alkalmával többnyire mindenki elkülönülten mozog, a táncmozdulatok révén mégis igazi párbeszéd bontakozhat ki a párok között a térben. A ritmus és a mozgás összeolvadásában kommunikálva a táncosok szoros kapcsolatba kerülnek egymással, és felfedezik, hogy rokon érzések öntik el őket, esetleg mély barátság, szerelem szövődik köztük. A zene ritmusához való kollektív igazodáskor egyszerre „rezdülnek” partnereikkel. Minden táncos egyetlen közösségben forr össze, és áldoz az együttmozgás örömének. Egyes pszichológusok szerint a tánccsoportban az testesül meg az egyén számára, ami gyermeknek az anya. Mint az anyai test kicsinyét, őt is körülveszi, védelmezi, kulturálisan táplálja a többi táncos. Ezzel magyarázható, hogy egy táncos összejövetelen – tudat alatt – életünk elfelejtett rétegeihez térünk vissza, és társas kapcsolat létesítésére törekszünk.
A tánc ugyanakkor lehetővé teszi a partnerekkel való azonosulást, de a tőlük való eltérés felismerését is. Hiszen azokban a percekben, amikor a táncos kapcsolatban áll másokkal, kifejezésre juttatja – a többiekkel együtt – egyéniségét. A táncmozdulatok sohasem azonosak, ki-ki a maga stílusa szerint értelmezi őket. Nem meglepő az sem, hogy a tánc hozzájárul a kiegyensúlyozott lelkiállapot eléréséhez. Hiszen tökéletesen harmonikus tevékenységet kínál: ki-ki feltárhatja személyiségjegyeit, mindenkire érvényes szabályok betartása mellett.
Szociális-levezető hatás
Az emberek ősidők óta táncolnak a világ minden táján. A tánc mindig is egy társadalmi csoporthoz való tartozás, a kollektív azonosság kifejeződésének egyik eszköze volt. Kevesen tudjuk, hogy Franciaországban például a XI. századig a templomokban táncoltak… Napjainkban ez a csoportos szociális igény ismét növekedik – vélik a kutatók. Akárcsak az 1970-es évek nagy popgyülekezetei, a későbbi technoünnepek is a gyengülő társadalmi kötődések erősítésének vágyát bizonyították. Az amerikai jazz és az afrikai, keleti vagy dél-amerikai zene/tánc közelmúltbeli beáramlása az európai kulturális örökségbe szintén arról az igényről tanúskodik, hogy a társadalom a más nemzetek zene- és tánckultúrájának eszközével gyógyítsa önmagát. Mint a primitív művészet, ezek az egyre „kevertebb” zenék/táncok is segítik az erőszak terjedésének megakadályozását, és a tolerancia felé való nyitást, a kisebbségek társadalmi integrációját. A zene és a tánc elengedhetetlenül fontos levezető, terápiás eszköz ez esetben is: segít megmenteni társadalmunkat a ridegségtől, a teljes elidegenedéstől.
Tánc szólóban…
Lehetővé teszi az ellazulást és az önkifejezést. Egyúttal intenzív közösségi élményt jelent akkor, amikor más táncosoktól körülvéve tudatosul bennünk: egészet alkotva, mindnyájan ugyanarra a ritmusra mozgunk. Néhány példa az ilyen tánc kifejező erejére: a keleti tánc a csípőrengés segítségével a nőiességet hangsúlyozza; a rockból származó táncok, úm. a pop, disco, rap, techno… elfojtják a stresszt és az agresszivitást; az afrikai táncok igazi energiarobbanást kínálnak…
Tánc párban
A páros tánc mindenekelőtt csábításra ösztönöz, azt az örömöt nyújtja, hogy összhangba tudjuk hozni testünket a társunkéval. Salsa, tangó, flamenco… A himbálózó mozgással járó latin táncok ritmusa vagy a flamenco vad szenvedélye felszabadítja a keleti táncokban többnyire elfojtott érzékiséget. További példák: a valcer vagy a rock már „intellektuálisabb”, több szabályon alapuló tánc, és megnyugtató, stresszlevezető hatású sokak számára. A slowfox mérsékelten lassú ütemű társasági tánc. Nagyon ajánlott kezdőknek, mert hamar felfedezhetik benne a zenére mozgás örömét.
Forrás: Galenus
