Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Utána nem váltak el egymástól soha többé. Hogy ez ön szerint esztelenség, hiszen minden szerelemnek vége szakad egyszer? Nem feltétlenül. A szenvedélyes érzelem tartós is lehet…
Valódi tündérmese
Úgy érezzük, hogy egy felhőcske hátán lebegünk az égen a hétköznapokban is. A valóság álomhoz hasonlatos. Az álom valósággá válik. Annyira megzavarodunk, hogy azt sem tudjuk, mi történt velünk. A szilárd alapok, melyeken eddigi életünk nyugodott, meginognak
A szeretett személyt ilyenkor szépnek, okosnak, rendkívülinek tartjuk magyarázzák a pszichológusok -, de valójában a szerelem első látásra a tudatalattiból fakad, amikor az az őrült benyomásunk támad, hogy ő az életünk férfija (nője). Elég egy szó, egy pillantás ahhoz, hogy áramütésszerű hatás érjen minket, és a boldogság állapotába kerüljünk. Egyúttal azt gondoljuk: ő a másik felem, tehát ilyenkor meghatározó az érzés, hogy egymást kiegészítjük. Nélküle nem élhetünk, mert segít a hétköznapok harcát megvívnunk, átélnünk az ünnepek örömét. Ő az, aki megtestesíti mindazt, amiről álmodoztunk.
Mi van az illúzión túl?
Amíg nem törik meg a varázs, a szerelmes csakis a jó oldalait látja szíve választottjának. Mi több, a másik olyan érzést kelt benne, hogy az illető tökéletes lény. Az átható boldogság megakadályozza abban, hogy olyannak lássa a másikat, amilyen valójában. Ám, – micsoda végzetes véletlen – egy napon olyasmi történik, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt volna. Megjelentek a démonok! Már nem mindenben értenek egyet a szerelmesek, a másik mégsem tökéletes. Mindkét fél megpróbál egy kicsit maga lenni. Amikor a konfrontáció bekövetkezik, nagyot esnek a magasból Hogy talpra álljanak, kulcsfontosságú kérdésekre kell válaszolniuk: Akarok én ebben a párkapcsolatban élni? Hogyan tovább?
Többféle válasz adódhat, de gyakran előfordul, hogy így hangzik: nem akarok, és ne járjunk tovább együtt. Ez esetben a kezdeti egybeolvadás állapotából ki kell hátrálni, és célszerű új kapcsolatot keresni. Azért említettük ezt a gyakori változatot, mert egy nagy szenvedély átlagos időtartama két év. Azután körülbelül egy évbe telik, míg a szenvedély átalakul, vagy elmúlik tartják a szakemberek, az általuk végzett kutatások alapján.
Álmodozó férfiak
Gyakran fordul elő, hogy a férfiak kisebb súlyt helyeznek a párkapcsolatra, mint a nők. Úgy tűnik legalábbis, hogy főként a külsőségekre adnak, pedig ezzel csak a könnyedség látszatát igyekeznek kelteni. Hiszen ők is az ideális nőt várják, akit sorsuk kizárólag nekik rendelt. Talán kevesen tudják, de egyes amerikai pszichológusok szerint a nők nem esnek szerelembe olyan könnyen, mint a férfiak. Ez utóbbiak gyakrabban keresik szenvedélyesen álmaik asszonyát, mint hinnénk.
A kompromisszumok ideje
Hogy meghosszabbodjék az a bizonyos két év, fontos tényező, hogy elfogadjuk a másik különbözőségét. Az ellentétek feloldásához meg kell tanulni kompromisszumot kötni. Egyesek erre nem képesek, nem tudják venni ezt az akadályt. Pedig a kompromisszumok segítenek eltávolodni az illúzióktól, és így sokáig fenntartható a kapcsolat. Mióta szerelemből házasodnak az emberek, a pszichológusok szerint, a párkapcsolat az önfelfedezési folyamat középpontjában áll.
A tartós párkapcsolatban élők túlnyomó része fokozatosan fedezi fel, és értékeli a másik igazi énjét. Erre visszahat az a tendencia, hogy az idő múlásával igyekeznek megszépíteni azokat a körülményeket, melyek közt találkoztak. Úgy tartják, hogy ilyen erős, ilyen intenzív érzések közepette lezajlott találkozás csak optimális együvé tartozásba torkollhat.
Kérdések a pszichológushoz
- A szerelem első látásra élménye miért következik be csak egyes személyeknél, másoknál pedig nem?
Általában azt reméljük, hogy a hirtelen jött szerelem varázsütésre segít rajtunk, a megoldatlan problémáinkon, a frusztráltságunkon. Sokan elégedetlenek önmagukkal, és érzelemhiányban szenvedtek gyermekkorukban, felnőttkorukra viszont vágynak egy tökéletes lényre, aki megfelel minden érzelmi elvárásuknak. A szerelem úgy tűnik, külső hatásra érkezik, pedig belülről fakad: öntudatlanul is kísérlet az addigi életünkkel való elégedetlenség megváltoztatására. És vannak, akik vállalják ezt a kísérletet, vannak, akik nem.
- Léteznek-e olyan módszerek, melyek segítségével meg lehet hosszabbítani a hirtelen jött szerelem értékes és édes időszakát?
A szerelembe esés váratlan eseménye az egyén személyiségének olyan dimenzióira világít rá, melyek addig kiaknázatlanok voltak. Kedves lesz, nagylelkű, kreatív, vakmerő és még sorolhatnánk a pozitív jellemzőket. Ezek valóban értékes percei az életünknek, melyek során addig fel nem fedett lehetőségeket használunk ki – és ez a szerelemnek köszönhető. A probléma csak az, hogy azt szeretnénk, örökké tartson. Pedig ez nem lehetséges. Meghosszabbítani igen: egymásra figyeléssel, kompromisszumokra való törekvéssel, de biztos módszerei, kipróbált eszközei nincsenek.
- Mi kell ahhoz, hogy a kezdeti szenvedély – később – tartós érzelemmé váljék?
A másik valódi személyiségének az elfogadása. Amikor valakinek kirajzolódik valódi egyénisége, a másik hajlamos azt elutasítani, mert veszélyezteti az addigi illúzióit. Hiszen akkor nyíltan szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy nemcsak szerelmes kapcsolat létezik kettejük között, hanem konfrontáció is. Pedig nem lehet csak azt várni a másiktól, hogy boldoggá tegye a partnerét, hanem az is fintos, hogy erős szövetségben élve vele elfogadja partnerének hibáit is. Amíg ugyanazt várja valaki a másiktól, amit önmagában elképzelt róla korábban, valószínűleg nem lesz tartós a kapcsolat.
Forrás: Galenus
