A testszag és egyéb bűzök észlelésének mechanizmusát azonosították amerikai kutatók – írja a The Guardian.
A mintegy 400 szaglóreceptornak csupán töredékéről mutatták ki eddig, hogy részt vesz a speciális szagok észlelésében. „Még mindig meglepő módon keveset tudunk arról, hogyan működnek a szaglószervi receptorok, miként lépnek egymással kapcsolatba, hogy kódolják az észleléseket” – mondta Joel Mainland, a Pennsylvaniai Egyetem és Monell Chemical Senses Center közös tanulmányának társszerzője.
A már feltárt receptorok között van például a cis-3-hexen-1-ol nevű, a frissen vágott fűre emlékeztető illatú kémiai anyagot érzékelő receptor és az androsztenon nevű, a szteroidhormon érzékeléséhez köthető receptor. Utóbbi az egyén genetikai felépítésétől függően lehet vizelethez hasonlatos vagy szantálfa illatú, és akár illattalan is.
A kutatók most felfedezték azt a szagreceptort, mely a testszag, valamint azt, amely a pézsmaszerű illat észleléséért felel.
A Plos Genetics című tudományos lapban megjelent tanulmány szerint Mainland és kollégái ezer kínai embert kértek meg, hogy 100 pontos skálán értékeljék tíz szaganyag intenzitását és kellemességét.
A szagok között szerepelt a galaxolid, egy szintetikus pézsma, és a 3M2H. Ez a körülbelül 120 testszagú vegyi anyag egyike, de amely önmagában hordozza ezt a „jellegzetes illatot”.
A szakértők ezt követően az eredményeket összevetették a minden résztvevő teljes genomjának elemzéséből származó adatokkal.
Az eredmények megerősítették a korábban felfedezett összefüggéseket az érzékelés, az intenzitást és a specifikus szagreceptorok genetikai változatai között négyből három illat, köztük az androsztenon esetében is.
A kutatók találtak genetikai variánsokat is, amelyek a galaxolid és a 3M2H pézsmaillatának érzékeléséhez kapcsolódnak. Ezáltal először azonosították emberben azokat a szagreceptorokat, amelyek részt vesznek ezen illatok észlelésében.
Mainland szerint eredményeik akár gyakorlati haszonnal is járhatnak például személyi higiéniai termékek fejlesztésénél.
