Allergia, az immunrendszer fóbiája

Az allergia azt jelenti, hogy az immunrendszer túl erősen reagál egy – voltaképpen ártalmatlan – külső hatásra. Olyan ez, akár a fóbia. Aki fóbiásan irtózik, fél például a póktól, annak aránytalanul hevesek a reakciói, ha megpillant vagy akárcsak elképzel egy pókot. Pánikba esik, remegni, verejtékezni kezd, szíve vadul kalapál, akár el is ájulhat. A logikus gondolkozás nem segít, hiába tudja, hogy a legrosszabb, ami történhet, egy kellemetlen, viszkető csípés. Vagyis a reakció jóval súlyosabb, veszélyesebb, mint az, ami kiváltotta.

Ugyanez a helyzet az allergiánál. A kiváltó anyag, az allergén voltaképpen teljesen veszélytelen, ártalmatlan virágpor, fű, macskaszőr, vagy házi por. Ezek az anyagok – még a legveszélyesebb parlagfüvet is beleértve – az égvilágon semmilyen problémát nem okoznak azoknak, akik nem allergiásak rájuk. Az allergiás betegek immunrendszere mégis veszélyesnek minősíti őket.

A „tévedés” a sejtbiokémia szintjén ott történik, hogy az allergén ellen az immunsejtek egy különleges, IgE típusú ellenanyagot termelnek. Az IgE azután hízósejtekhez kötődik, amelyekből hisztamin szabadul fel. Ez a hisztamin felelős azután az allergia tüneteiért. A hisztamin tágítja az ereket, fokozza vízáteresztő képességüket, szűkíti a hörgőket. Az allergiás reakció fajtája attól függ, hogy a hisztaminfelszabadulás hol történik:

• a bőrben csalánkiütést,
• az orr nyálkahártyáján szénanáthát,
• az alsóbb légutakban asztmát okoz.

Ha az allergén – pl. injekcióban beadott gyógyszer, vagy méhméreg – közvetlenül a vérkeringésbe jut, és itt szabadul fel nagy mennyiségű hisztamin, akkor akár életveszélyes anafilaxiás reakció (vérnyomásesés, sokk, a vérkeringés összeomlása) lehet a következmény. Látjuk tehát, hogy az immunrendszer túlzott reakciója az enyhe kellemetlenségtől, mint amilyen néhány viszkető kiütés vagy tüsszögés, a súlyos asztmás rohamon át, egészen az életveszélyes anafilaxiás sokkig igen sokféle tünetet okozhat.

Az allergiás betegségek a fokozódó környezetszennyezés, az egyre több szintetikus termék – gyógyszerek, vegyszerek, kozmetikumok, tartósítószerek stb. – használata következtében mind gyakoribbá válnak. Ezen túlmenően paradox módon a túlzott tisztaság, fertőtlenítés („még a perem alatt is!”), higiénia is kedvez az allergiának.

1. eset

David P. Strachan angol gyerekgyógyász 1989-ben írta le higiénia elméletét. E szerint a nagyobb családban, falusi környezetben, állatok között, vagy bölcsődében nevelkedő gyerekek, akik nap mint nap találkoznak kórokozókkal, felnőttkorukban jóval ritkábban lesznek allergiásak.

Egyre több bizonyíték, adat szól amellett, hogy az allergiás reakciókban szerepet játszanak a lelki tényezők, valamint a stressz is.

2. eset

Amint a repülőgép-fóbiás heves szorongást élhet át akkor is, ha a repülőt fényképen vagy filmen látja, ugyanúgy előfordult, hogy egy beteg, aki allergiás volt a rózsa illóolajára, asztmás rohamot kapott egy műrózsától.

Láttuk, hogy az allergiás embernél az egyébként helyénvaló, életfontos elhárítás mértéktelenné, túlzottá válik. Ismét a háborús hasonlatot használva, az allergiás állig felfegyverkezik, s ellenségképét egyre nagyobb területekre terjeszti ki. Egyre több anyagot tart ellenségesnek, s egyre erősebb fegyvereket vet be, hogy legyőzze őket.

• Elképzelhető, hogy az allergia az elfojtott agresszivitás jele, amit az ember nem mer megélni, kifejezni, sőt olyan mélyen elrejti magában, hogy nem is tud róla. Ezért kénytelen testi tünetekben kifejeződni.

• Másrészről lehet az allergia fel nem ismert, elfojtott szorongás kifejezője is. Ha egyetlen anyagról van szó, akkor gyakran megtalálható a beteg élettörténetében egy olyan rég elfelejtett epizód, amikor az allergén valamilyen ijesztő, félelmetes helyzethez kötődött, és ezáltal valamilyen jelentést kapott. Ez minden betegnél más és más, egyéni, és gyakran csak módosult tudatállapotban férhető hozzá. Mégis összefoglalhatunk néhány jellemző, általánosnak tekinthető vonást.

A macskaszőrhöz a simogatást, érintést, becézgetést, intimitást asszociálhatjuk, macskaszőr-allergiásoknál gyakran ez a terület az a lélekben, ami szorongásokkal terhelt. Ugyanezt a területet szimbolizálja a virágpor, ami a termékenység, a megtermékenyítés jelképe. A házipor-allergiában nemegyszer a tisztátalantól, piszkostól, mocskostól való félelem nyilvánul meg. Gyakran az allergén eredeti jelentése már elmosódott, sőt el is tűnt, az immunrendszerben a hibás kapcsolat mégis megmaradt.

Allergiás csalánkiütés

Túlérzékenységet szinte minden okozhat, a bőrön csalánkiütéses formájában jelentkező allergia oka rendszerint valamilyen élelmiszer vagy gyógyszer. Az allergiás csalánkiütés lelki oka ritkán, és igen nehezen deríthető ki. Az érdekesség kedvéért álljon itt Pálma esete.

• Pálma esete

Pálma (36 éves) a megbecsült, jó nevű adótanácsadó egykori kedvencére, a csokoládéfagylaltra volt allergiás. Az allergia első alkalommal egy külföldi nyaralás alkalmával jelentkezett. Férjével ültek a tengerparti kávéházban – évek óta először voltak kettesben, olyan volt, mint egy második nászút – és nagyon jól érezték magukat. Még meg sem ette Pálma a fagylaltot, amikor keze, arca viszketni kezdett, és percek múlva hatalmas összefolyó csalánkiütések jelentkeztek. Azt hitték, talán az étteremben, a tányéron vagy poháron lehetett valami szennyeződés, vagy fertőtlenítőszer-maradvány, s az okozta a tüneteket. De attól kezdve ahányszor Pálma csokoládéfagylaltot evett, a kiütések azonnal jelentkeztek.

Módosult tudatállapotban a következők derültek ki: az utazás előtt pár hónappal történt. Pálma, aki kötetlen munkaidőben dolgozott, egy hétköznap délelőtt egy belvárosi kávéház félhomályos bokszában ült egyik ügyfelével és csokoládéfagylaltot evett. (Pálma jó házasságban élt, két gyönyörű gyermeket neveltek jogász férjével. Mindketten sokat dolgoztak, nagyon elfoglaltak voltak.) Pálma néha megengedett magának egy-egy ártatlan flörtöt. Néhány randevú egy eldugott kávéházi sarokban, csokoládéfagylalt mellett néhány bók, kacér tekintet, de semmi több. Ez a férfi azonban más volt. Jóképű, izgalmas, titokzatos. Pálma egészen felvillanyozódott a közelében. Már legalább ötödször találkoztak, pedig Pálma általában nem engedett meg magának többet 2-3 randevúnál. És a beszélgetés kezdett veszélyes vizekre evezni. Egyre nehezebben verte vissza a férfi ostromait. Úgy érezte, ellenállása gyengül, nem fog tudni nemet mondani. Ebben a pillanatban lépett be a kávéházba a férje egy ügyfelével. Pálmának az utolsó pillanatban sikerült a mosdóba menekülnie. Majdnem egy órát gubbasztott a mellékhelyiségben – ki-kikukkantott, hogy vajon ott vannak-e még – ezalatt bőven volt ideje gondolkodni. Hiszen szereti a férjét, nem akarja elveszíteni. Mi értelme van játszani a tűzzel, feldúlni a család nyugalmát? Eldöntötte: ha ezt megússza, szakít a férfival, és soha többé semmi flört. Itt határozta el azt is, hogy a nyáron legalább egy hetet kettesben akar tölteni a férjével, egy második nászutat akar, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz.

Pálmát az allergia a fogadalmára emlékeztette. A csokoládéfagylalt, mely szorosan összekapcsolódott a flörtök emlékével, „tiltott gyümölccsé” vált, s vele együtt mindaz, ami veszélyeztette Pálma házasságát.

Az allergiások nagy része nem egyetlen anyagra, hanem nagyon sokra, idővel egyre többfélére reagál eltúlzott módon. Az ilyen ember a test nyelvén tulajdonképpen azt mondja: „A világ veszélyes, nem védekezhetem elég erősen ellene.” Csodálkozhatunk-e az egyre terjedő bűnözés, a terrorizmus árnyékában, egyre keményebb, agresszívabb világunkban az allergiák szaporodásán?

Dr. Valló Ágnes
belgyógyász, egészségfejlesztő mentálhigiénikus

valloa@gmail.com