Az alvás alapvető létszükséglet a szervezet – így az idegrendszer – számára a regenerálódásához, elengedhetetlen a megfelelő szellemi és fizikai tevékenység végzéséhez.
Az alvásigény egyénenként és életkoronként jelentős szórást mutat. Egy újszülött többnyire csak enni és inni ébred fel, ám az idős emberek többsége már alig néhány órányi alvással is beéri. Általában igaz, hogy ha valaki frissen ébred és kipihentnek érzi magát, akkor elegendőnek bizonyult számára az alvásra fordított idő, és megfelelő volt az alvás minősége is. A Whitehall II kutatás eredményei szerint a 35 és 55 év közöttiek számára az ideális alvásidő 7-8 óra.
Nagyon fontos, hogy mennyit alszunk és milyen minőségű az alvásunk.
Insomnia (alvási elégtelenség)
A családorvosi praxisban észlelhető egyik leggyakoribb tünetcsoport (4–29%), amely mögött számos életmódbeli tényező, ugyanakkor számos testi betegség vagy mentális zavar is előfordulhat. A nem pihentető, a kívánttól eltérő alvás élménye, mint egy alapvető biológiai és szociális folyamat elégtelensége, az egészségi állapot szubjektív értékelésére is negatív hatással van.
| Gépjárművezetők, figyelem! 2015. április 1-jétől hatályba lépett a 13/1992. NM rendelet módosítása, amely a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának vizsgálata során az obstruktív alvási apnoe szűrését is elrendeli. A kezelésben részesülő, megfelelő együttműködésű gépjárművezetők rendszeres gondozásuk és ellenőrzésük mellett megkaphatják járművezetői engedélyüket. A kezelőorvosnak viszont folyamatosan ellenőriznie kell az utasítások betartását, az 1. alkalmassági csoportba tartozó, OSAS-ban szenvedő gépjárművezetőknek háromévente, a 2. alkalmassági csoportba tartozóknak pedig évente friss szomnológusi szakvéleményt kell bemutatniuk. |
A betegek legtöbbször
• elalvási,
• átalvási nehézséget,
• korai ébredést panaszolnak. Ezek a panaszok képezik az insomnia, vagyis az álmatlanság tüneteit. A nappali aluszékonyság, fáradtságérzet is az éjszakai alvás elégtelenségére utalhat, amely napközben hypersomniát, azaz fokozott alváskésztetést hoz létre.
A leggyakoribb betegségek, testi állapotok, amelyek az életminőséget rontva insomniához is vezethetnek,
• a légúti megbetegedések,
• a cardiovascularis betegségek,
• a diabétesz,
• a metabolikus szindróma,
• egyes mozgásszervi betegségek,
• hangulatzavarok,
• dementia,
• incontinentia,
• autoimmun betegségek,
• pszichotikus zavarok,
• skizofrénia,
• máj- és vesebetegségek,
• reflux,
• fekélybetegség.
Az alváspanaszok számos dimenzióban befolyásolják az életminőséget:
• növelik a vitális kimerültséget,
• nappali álmosságot és koncentrációzavart okoznak,
• rontják a kognitív teljesítményt,
• ami csökkent munkaképességhez vezet,
• és fokozódik a balesetek bekövetkezésének gyakorisága is.
Az insomnia rizikófaktorai között szerepel az életkor, a női nem.
Kezelés
Az insomnia kezelésének négy alappillére:
• a társbetegségek diagnosztizálása és lehető leghatékonyabb kezelése,
• életmód-tanácsadás, „alvásbarát” napi ritmus kialakítása,
• nem gyógyszeres kezelési módok,
• gyógyszeres terápia.
Nem gyógyszeres kezelés
A nem gyógyszeres beavatkozás alváshigiénés tanácsokat, relaxációs terápiát, pszichoterápiát, stimuluskontroll-terápiát, alvásmegszorítást tartalmazhat. Az alváshigiénés, életmódbeli tanácsokat mindig egyénre szabottan kell megbeszélni, nem szabad olyan tanácsot adni, amelyet a páciens nem tud megvalósítani.
Gyógyszeres terápia
A gyógyszeres kezelést mindig rövid távra kell (2–8 hét) tervezni, figyelembe véve a lehetséges gyógyszer-interakciókat és a kontraindikációkat.
Amennyiben a kielégítő alvás gyógyszer nélkül semmiképpen nem lehetséges, akkor választandó a korszerű, nem benzodiazepin-csoportú altató. Kiterjedten használt szer az alvási elégtelenség kezelésére a melatonin is, amely elsősorban az alvásfázis időzítésére és így a cirkadián ritmus zavarainak (eltolódott alvási fázis, váltott műszak vagy időzónaváltás miatti alvászavarok) kezelésére alkalmas.
| Az obstruktív alvási apnoe Az obstructive sleep apnea syndrome (OSAS) a leggyakoribb alvás alatti légzészavar, kiemelt fontosságú kórkép az alvászavarok körében. Az össznépességben gyakorisága legalább 5%, 65 év felett ez a gyakoriság 8-10%-ra növekszik. Legfontosabb jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő, részleges vagy teljes elzáródása, amelyet oxigéndeszaturáció és hirtelen, nem feltétlenül tudatosuló ébredés követ. A kórkép gyanúját veti fel a hangos horkolás, amelyet légzésszünetek szakítanak meg, és amelyhez túlzott nappali aluszékonyság társul. Gondolnunk kell erre a betegségre elhízás, terápiarezisztens hipertónia, szívelégtelenség, szívritmuszavarok, stroke, depresszió, insomnia vagy hypothyreosis esetén is. Az OSAS gyakori kockázati tényezői közé tartozik az elhízás, a kórosan nagy haskörfogat, különösen férfiaknál a vastag nyak (43 cm feletti), a mandulák megnagyobbodása, a légutat szűkítő struma, az orrsövényferdülés, a refluxbetegség. Fokozott rizikót jelent a magas életkor és a férfi nem, a rendszeres alkoholfogyasztás és a szedatohipnotikumok alkalmazása. Az OSAS-betegeknek rosszabb az életminősége, körükben a kóros nappali aluszékonyság miatt gyakoribb a közlekedési, munkahelyi baleset. A kiszűrt betegeket további kivizsgálás és terápiabeállítás céljából alváslaboratóriumba kell irányítani. |
Alváshigiénés tanácsok
• Szigorú napirend: azonos időben való felkelés és lefekvés, napközbeni alvások, szunyókálások elhagyása.
• Rendszeres testmozgás, sportolás.
• Este ne fogyasszon zsíros, nehéz, fűszeres ételeket, ne dohányozzon, ne fogyasszon alkoholt!
• Korlátozza a koffeinfogyasztást délutántól.
• Este igyon egy pohár langyos tejet.
• Legyenek alvás előtti rituálék.
• Vizsgálja meg fekhelye kényelmét (párna, matrac).
• Szellőztesse ki a szobát (ideális max: 22 °C).
• A hálószobát csak alvásra és intim együttlétre használja.
• Vegyen meleg fürdőt vagy zuhanyt elalvás előtt.
• Ne étkezzen, ne nézzen tévét, ne dolgozzon az ágyban!
• Ha fél órán belül nem alszik el, keljen fel, menjen ki a szobából, foglalja el magát.
• Ne nézegesse az ébresztőórát!
• Tudatosuljon, hogy a napközbeni tevékenység visszahat az éjszakájára.
Felhasznált irodalom:
1. Torzsa, P., Ádám, Á., Becze, Á., Kalabay, L.: Időskori alvászavarok kezelése a családorvosi gyakorlatban. Háziorvos Továbbképző Szemle, 2011, 3: 108–112.
2. Torzsa, P., Kalabay, L., Mucsi, I., Vamos, E., Zoller, R., Keszei, A., Kopp, M. S., Novak, M.: Socio-demographic characteristics, health behaviour, co-morbidity and accidents in snorers. Sleep and Breathing, 2011, 15: 809–818.
3. Torzsa, P., Kalabay, L., Ádám, Á., Novák, M., Mucsi, I.: Az obstruktív alvási apnoe klinikai jelentősége, a családorvos szerepe a betegek kezelésében, valamint gondozásában. Orvosi Hetilap, 2010, 42: 1725–1733.
4. Szakács, Z., Ádám, Á., Annus, J. K., Csatlós, D., László, A., Kalabay, L., Torzsa, P.: Hungarian Society for Sleep Medicine Guidelines for detecting Drivers with Obstructive Sleep Apnoea syndrome. Orvosi Hetilap, 2016, 23: 892–900.
Dr. Csatlós Dalma1, Dr. Márkus Bernadett1, Dr. Hargittay Csenge1, Dr. Szakács Zoltán2
1Semmelweis Egyetem ÁOK, Családorvosi Tanszék
2MH Egészségügyi Központ
