Mátyás királyról egyik itáliai krónikása, Galeotto Marzio feljegyezte: a királynak sosem okozott gondot, hogy háború idején leheveredjen és elszundítson, sőt kifejezetten nyugodt és mély álomba merült az ágyúdörgések és csatakiáltások baljós altatódala mellett – ugyanakkor békeidőben rendkívül nyugtalanul aludt, s a legkisebb suttogásra és apró neszre is azonnal felriadt. Mátyás alvási szokásai elsőre különösnek tűnhetnek, de a felségárulástól tartó uralkodó feltehetően biztonságosabb és megnyugtatóbb alvóhelynek ítélte a katonái által őrzött sátrat, mint saját királyi udvarát, ahol békeidőben könnyen elszaporodtak körülötte a halálát sziszegő udvari intrikák.
Mátyás király alvás közben is mérlegelt? Képes volt elkülöníteni a számára fenyegető, ez esetben titkot és árulást sejtető suttogást a biztonságát közvetlenül nem fenyegető ingerektől? A modern alváskutatás eredményeinek köszönhetően már válaszolhatunk erre a kérdésre, továbbá mélyebb betekintést nyerhetünk az alvó agy információfeldolgozó folyamataiba.
 |
Alvás közben is érzékeljük a külvilág ingereit
Mikor elalszunk, a külvilág ingeráradatának feldolgozása jelentős gátlás alá kerül, azonban agyunk, ha jóval „tompább” üzemmódban is, de mégis feldolgozza az érzékelés mégsem teljesen lezárt gátjain átszivárgó ingereket… Már a korai – az agy elektromos tevékenységét, az alvási EEG-t (elektroenkefalográfia) regisztráló – kutatások is kimutatták, hogy ha az alvó személy mellett valamilyen hangot hallatunk, például kopogunk, akkor az EEG-jelben megjelenik egy nagy amplitúdójú és alacsony frekvenciájú hullám. A kopogásra adott választ a kutatók K-komplexnek keresztelték el (az angol „to knock” – kopogni szó nyomán), anélkül, hogy tudták volna, valójában mit is jelent ez a jellegzetes agyhullám. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy K-komplexek nemcsak hangingerekre, de spontán módon is megjelenhetnek, elsősorban az alvás mélyülő, úgynevezett leszálló ágaiban.
Fontosság alapján ézékelünk alvás közben
Érdekes módon a K-komplexek formáját befolyásolja, hogy a hallott hang az alvó számára jelentős vagy érdektelen inger-e. Más a hullám lefutása, ha a személynek, miközben alszik, a saját nevét mondják, (anélkül, hogy ez felébresztené), mint ha valaki másnak a nevét hallja. Ugyanakkor, ha az ingerek egyre sűrűbben követik egymást és jelentősek számára, előbb-utóbb felébredéshez vezetnek. Mindez arra utal, hogy a K-komplexek megjelenése valamilyen módon tükrözi az alvó agy információfeldolgozó folyamatait, hisz ezek szerint – akárcsak Mátyás király esetében – az ember képes alvás közben a tudatos élmény teljes hiányában is észlelni a külvilág egyes ingereit, és egyfajta nem tudatos döntést hozni arról, hogy az adott inger fontos-e számára vagy sem.
Nyugalom, aludj csak tovább!
De mi történik az agyban, miközben megjelenik ez a titokzatos agyhullám? Amennyiben a K-komplex az alvó agy információfeldolgozó folyamatait tükrözi – azaz ha ilyenkor az alvó agyunk ablaka résnyire kinyílik a külvilág ingerei felé –, akkor várhatóan agyi aktivitásfokozódást kell látnunk. Meglepő módon azonban a K-komplexek alatt éppen az alvás mélyülése és az agyi aktivitás csökkenése észlelhető…
Egy német kutatócsoport agyi képalkotó eszközökkel kimutatta, hogy az inger hatására először egyfajta éberségfokozódás jelenik meg, elsősorban az alacsonyabb szintű, agykéreg alatti területeken, amit – talán válaszképpen – a kérgi területeken egy általános aktivitáscsökkenés kísér. Így az alvás, annak ellenére, hogy egy ingerrel átmenetileg megzavarták, mégsem válik zavarttá, sőt inkább tovább mélyül, megvédve ezzel az alvót az ébredéstől. Mintha az agy azt suttogná magának: „Nyugalom, nyugalom, ez az inger nem olyan fontos, nyugodtan aludj csak tovább”.
Aki nem alszik, megbetegszik?
Számos vizsgálat igazolta, hogy az alvás létfontosságú tevékenység, hosszú távon vélhetően elpusztulnánk nélküle. Már a megszokottnál egy-két órával rövidebb éjszakai alvás is észlelhető hanyatlást eredményez – elsősorban a szellemi erőfeszítést igénylő feladatok terén, hosszabb távú alváskimaradás pedig a szervezet más területeire, többek között az immunfunkciókra, az anyagcsere-folyamatokra, illetve a szív-ér rendszer működésére is rendkívül káros hatást gyakorol.
Az egészséges alvás tehát a túlélést szolgálja – ugyanakkor az alvó élőlény kiszolgáltatottá válik a környezet fenyegetéseivel szemben, ami viszont csökkenti a túlélés esélyeit… Napjaink kényelmes hálószobáival szemben az emberiség hajnalán őseink álmát éjszakai ragadozók vagy éppen rivális törzsek támadásai fenyegették. Ami a modern társadalmakban már csak rémálmok formájában jelenhet meg, akkor még valós veszély volt. Ahhoz, hogy az alvás hatékonyan elvégezze a rá háruló feladatokat, biztosítva a szervezet és az idegrendszer megfelelő működését, az agynak „vissza kell vonulnia” a környezet éberséget követelő ingerei elől.
De ha szükséges, azonnal ébredni kell
Valamelyest azonban mégis be kell eresztenünk a „valóság zaját”, és ha az lényeges információt közvetít, a túlélés érdekében ki kell bújnunk az alvás barlangjából.
Úgy tűnik, hogy az alvó agy pontosan így működik. Ha szüksége van az alvásra, igyekszik elmélyíteni az alvást és biztosítani annak ciklikusan ismétlődő szakaszait, ugyanakkor az alvó agy szabályos időközönként spontán módon egyfajta instabil állapotba kerül, amikor egyszerre érvényesülnek az alvást védő és az éberséget fokozó hatások. Ezekben az átmeneti állapotokban néhány másodpercig, anélkül, hogy felébrednénk, fogékonnyá válunk a külvilág ingereire. Amennyiben az alvó agy úgy „ítéli”, hogy odaát, az ébrenlét partjainál nincs semmi érdekes, akkor az alvás elmélyül.
Olyan ez, mintha elménk, a fáradt uralkodó egy időre nem akarná elhagyni várának biztonságos falait, de néha azért fogadná a birodalma helyzetéről tudósító követeket. Ha a követek pusztán érdektelen hírekről számolnak be, csak legyint és pihen tovább, ám ha valami jelentős, esetleg a birodalmát fenyegető információ birtokába jut, figyelme éberebbé válik, és felkészül arra, hogy katonáinak bármikor riadót fújhasson…
(Simor Péter pszichológus cikke teljes terjedelmében a Mindennapi Pszichológia 2013. 1. számában olvasható.)
