A nem pihentető vagy túl kevés alvás fáradtságot, étvágynövekedést és csökkent energiafelhasználást von maga után. A kutatók úgy vélik, hogy az alvási szokásoknak jelentős befolyásuk van a testtömeg-ingadozásra.
A kialvatlanság a rendszertelen életmód mellett a rendszertelen étkezés velejárója is egyben, ami elhízáshoz vezet, és megnehezíti a testtömegcsökkentést. Egyesült államokbeli és finn kutatók szerint az átlagos alvási idő az elmúlt 50 évben másfél-két órával csökkent. Ezzel párhuzamosan emelkedett a túlsúlyosak és elhízottak száma.
A tudósok a kevés alvást egyre inkább az elhízás új rizikófaktoraként emlegetik
A kevés alvás hatására többek között hormonális változások következnek be; az alvási idő és a testtömeg közötti összefüggés alapjául több lehetséges hipotézis is szolgál. A legegyszerűbb magyarázat szerint egy viselkedési mechanizmus áll a háttérben. Eszerint azok az emberek, akik jólétben élnek és kevesebbet alszanak, egyszerűen több időt töltenek evéssel. E hipotézis egy felnőtt férfiak körében végzett vizsgálatban azonban nem nyert bizonyítást. Fiatalok esetében viszont kiderült, hogy a rövidebb alvási idő nagy zsírtartalmú élelmiszerek fogyasztását vonja maga után. Továbbá összefüggést találtak az alváshiány, a csökkent impulzuskontroll és a megnövekedett táplálékfelvétel között is.
Kanadai kutatók ezen összefüggéseket vizsgálták egy hosszú távú esetkontroll-tanulmány keretein belül. A résztvevőket alvási szokásaiknak megfelelően két csoportra osztották. Az esetcsoportot olyan résztvevők alkották, akik rendszeresen kevesebb mint hat órát aludtak. A kontrollcsoportba pedig olyan, napi hét-nyolc órát alvók kerülhettek be, akik alvási modelljüket előreláthatólag az ezt követő hat évben fent tudták tartani. Kizárták azokat a tanulmányból, akik ismert anyagcserezavar miatti testtömeg-ingadozásban és/vagy magasvérnyomás-betegségben szenvedtek, illetve alvási ritmust befolyásoló gyógyszereket szedtek. A hat év lefolyása alatt a keveset alvók csoportját további két csoportra osztották. Az egyik csoport az alvási idejét hat óráról nyolcra növelte, majd összehasonlították mindhárom csoport testtömeg-gyarapodását. A kiértékelésben befolyásoló tényező volt továbbá a résztvevők kora, neme, képzettségi szintje, fizikai aktivitása és energiabevitele is. Eredményeikben azt tapasztalták, hogy a nyolc órát alvók testtömege 0,7 kg-mal növekedett, az alvási idejüket megnövelők körében átlagosan 1,2 kg hízást tapasztaltak, mindkét csoport tagjainak átlagos csípőkörfogat-növekedése 2,5 cm volt. Ezzel szemben a hat órát vagy annál kevesebbet alvók körében szignifikáns testtömeg-gyarapodás volt megfigyelhető. E csoport tagjai 4 kg-mal lettek nehezebbek és csípőkörfogatuk is több mint 4 cm-rel nőtt.
Különösen a túlsúlyos gyermekek körében tulajdonítanak nagy jelentőséget az elegendő hosszúságú és minőségű alvásnak. Egy 2008-ban publikált vizsgálat eredménye kimutatta, hogy azon gyermekeknél, akiknek rövidebb az alvásidejük, sokkal nagyobb a túlsúly előfordulása.
Idősek alvásigénye
Az alvás a szervezet fiziológiai szükséglete. Hiánya vagy tökéletlensége idegrendszeri, valamint másodlagos szomatikus elváltozásokat okoz. A korai ébredés, vagyis a rövid alvásidő időskorban fiziológiás lehet. Az alvászavarok a felnőtt lakosság mintegy egyharmadát érintik, különösen problémát jelentenek az idősek körében. Nemzetközi kutatások eredményei szerint a 65 év felett emberek 40%-a alvászavarral küzd. A mély alvás fázisai időskorban csökkennek, így az éjszaka során gyakrabban ébrednek fel. Az éjszakai alvás tartama akár öt órára csökkenhet, nappal gyakori rövid felületes alvásperiódusok jelentkeznek. Időskorban megváltozik a testösszetétel, az anyagcsere-folyamatok lassulnak. Az anyagcsere-folyamatok megváltozása és az inaktívabb életmód következtében csökken az energiaszükséglet, és ez változatlan étvágy mellett az idősek egy részénél felesleges testtömeg-gyarapodást okoz.
Kiss Anna – Hartmann Eszter – Lelovics Zsuzsanna
dietetikusok
