A belső biológiai óránk zavaráról beszélgettünk dr. Bódizs Róbert kutatás igazgatóhelyettessel a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből.
Mit jelent a cirkadián ritmus?
Tulajdonképpen egy olyan ősi, biológiai ritmus a szervezetben, amely már az egysejtű moszatoknál is jelen volt több százmillió évvel ezelőtt, amely előre látja a nappalok és éjszakák váltakozását. Az ember sejtjeiben is ketyegnek ezek az ősi biológiai órák, amelyeknek azon csoportját nevezik cirkadián ritmusoknak, amelyek kb. egynapos időtartamra járnak, tehát egy teljes ciklusuk kb. 24 óra alatt jár körbe. Ezeknek az agyban van a központi székhelyük, egy belső ritmusadó szerkezet, amely a szervezet egyéb sejtjeinek a cirkadián ritmusát is szinkronizálja. Tulajdonképpen parancsba adja, hogy mikor van nappal vagy éjszaka.
Vannak emberek, akiknek inkább sietni hajlamos a biológiai órájuk, vannak, akiknek késni. Az egyiket nevezzük hétköznapi nyelven pacsirtának, a másikat bagolynak. Akik könnyebben tudnak alkalmazkodni a műszakváltáshoz, ők nagyobb arányban baglyok, míg mások, akiket ez sokkal jobban megvisel, inkább pacsirták. Ennek a ritmusnak a felborulása összességében véve mindenképpen egy stressz. A ritmusnak a szétzilálása majd minden szervrendszert érinthet. De nem is elsősorban arról beszélünk, hogy valaki önmagában jól alszik-e, amikor alszik, hanem hogy mikor alszik jól. És hogy tudja-e még, hogy mikor tud ő jól aludni? Vagy már szét van zilálva, pl. egy gyakori éjszakai műszakkal vagy egy gyakori műszakváltással. Már semmikor nem tud jól aludni, de már semmikor nem tud jól ébren lenni sem.
Ezt vissza lehet állítani?
Igen. Például amikor valaki félhomályban üldögél egy laboratóriumban – vannak ilyen kísérletek –, és félóránként nyálmintát vesznek tőle megmérni különböző hormonok szintjét a vérkeringésben, akkor azt lehet látni, hogy adott pillanatban megugrik a melatonintermelés, pedig nem történt semmi. Emberünk ugyanúgy ül a félhomályban, csak egyszerűen telik az idő. Még csak nem is fáradt el igazából, csak éppen eljött az ideje az éjszakára való felkészülésnek. Ha ilyenkor valaki felkapcsolja a villanyt, akkor lecsökken a melatoninszint, tehát a biológiai óra indikációja alapján termelődne, de nem tud, mert a fény gátolja. Ilyenkor azt hazudjuk a cirkadián ritmusunknak, hogy még nappal van, tehát, tessék alkalmazkodni. Így állítgathatjuk a saját biológiai óránkat.
És azokkal, akik nem látnak, vakok, velük mi van?
Nagyon jó kérdés. A vakok egy része képes a fénydetekciónak erre a nem tudatos lépésére.
Tehát tudja, hogy mikor van nappal és éjszaka?
A tudást idézőjelbe téve… A szervezete érzékelheti. Tehát ha a retinohypothalamicus pálya működik, vagyis fény hatására gátlódik a melatonin termelése, akkor szerencsés, és álmos lesz, amikor eljön az este. Azonban a teljes látáskárosodottak jelentős része nem képes erre, tehát ez a mechanizmusuk is sérült.
Akkor ők hogyan élnek?
Sokat szenvednek. Ez az állapot kísérletileg is előidézhető, ha önkéntes alanyokat időindikátoroktól mentes közegben tartanak hetekig. Állandóan rendelkezésre áll az étel-ital, viszont nincs olyan kommunikáció, amelynek révén az alany sejthetné, hogy most van a reggeli ideje, most pedig a vacsoráé. A fényt ő maga kapcsolja föl vagy le, de nem tudja, hogy mikor van nappal, és mikor éjszaka. Előáll az a helyzet, amelyet szabadon futó cirkadián ritmusnak nevezünk, ahogy az a teljes látáskárosodottak egyik csoportjában is látható. A cirkadián ritmusok tartósan átállnak a 24,8-25 órás időtartamra, úgymond szabadon futnak, és leválnak a nappalok és az éjszakák ritmusáról. Azt, aki így jár – vagy azért, mert ilyen látáskárosodási problémái vannak, vagy pedig az életkörülményeiből, vagyis a tartós váltott műszakból eredően kialakult egy ilyen helyzet –, segíteni kell a ritmusai visszaállításában külsőleg bevitt melatoninnal vagy (amennyiben nem teljes látáskárosodottakról van szó) a megfelelő időpontban alkalmazott fénnyel, fényterápiával is. A melatonin mindkét esetben – az életmódból, munkarendből eredő és a látáskárosodottság okán előálló cirkadiánritmus-zavarok körében – szóba jön. A külsőleg bevitt melatoninnal azt üzenjük a biológiai ritmus generátorának, hogy éjszaka van, este van, tessék készülni a lefekvéshez. Lehet, hogy emberünk saját, belső melatonintermelése még csak órák múlva kezdődne, de a megfelelő időpontban adagolva a melatonint vissza lehet állítani a ritmust.
A ritmusok szétzilálódásával egyébként nem csak a nappali álmosság és az éjszakai nem alvás problémáival szembesülhetünk, bár önmagukban ezek sem lebecsülendők. Ez a diszritmia az egészségre is káros hatással van. Tehát a váltott műszakban dolgozók között a stresszbetegségek, illetve számos, testi tünettel jellemezhető, specifikus szomatikus betegség – mint egyes gastrointestinalis zavarok – gyakoribbak, mint a reggeltől délutánig dolgozók körében. Persze ezt az ideális munkarendet nem mindenki engedheti meg magának. Tudjuk, hogy a váltott műszakok formáját öltő munkarend nem ritka jelenség, vegyük csak az orvosok vagy a tűzoltók esetét, de még egy csomó ilyen szakma van. Tehát optimalizálniuk kell, hogy időnként visszaállítják a biológiai ritmusukat.
És mi a helyzet akkor, amikor valaki távoli vidékekre utazik, és időzónákat lép át?
Ebben is tud segíteni a megfelelő időben alkalmazott fény vagy az, ha megfelelő időben megy ki a természetes fényre, és a megfelelő időben alkalmazott melatonin.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
A cikk a Patika Magazin márciusi számában olvasható. Lapunkat kérje gyógyszerészétől!
ÚJDONSÁG! Megjelent a Magyar Alváskönyv 2. kiadása!
- Kapcsolatban állhat az alvás és az elhízás?
- Lehet, hogy rosszul aludt, ha reggel fáj a dereka?
- Ha nagyon sokat, vagy nagyon keveset alszunk, egyik sem jó?
Számtalan általános és különleges kérdésekre található meg a válasz a 19 szerző által írt könyvben.
Megrendelhető a Galenus webáruházban!
MEGRENDELÉS
Főszerkesztő: G. Németh György
Kiadói szerkesztő: Dr. Szarvasházi Judit
A Magyar Alvás Szövetség, a Semmelweis kiadó és a Galenus kiadó közös kiadványa.
148 mm x 210 mm méretű, 368 oldalas, színes, puha táblás könyv.
