A sportszeretet családi vonás, a szüleim is sportoltak. Egyedüli gyerekként én inkább csapatsportra vágytam, így 6 évesen elkezdtem az úszást, s röviddel azután a vízilabdát. Ennek a magasságom is kedvezett.
| Névjegy Dr. Kiss Gergely Világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, háromszoros olimpiai-bajnok vízilabdázó, jelenleg a Racionet Honvédban játszik. Mindeközben jogi diplomát is szerzett. 1986-ban kezdett vízilabdázni. 1993-tól már a felnőtt válogatott tagja volt. 2004-ben a világ legjobb játékosának választották. Számtalan sport eredmény mellett jelentős díjakat és elismeréseket is a magáénak tudhat, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. |
- A vízilabdából melyik a jobb, a víz vagy a labda?
Jó a kérdés. Nyáron a nyitott medencében, mikor fürdőruhás lányok és fiúk szurkolnak nekünk, akkor minden jó, a vízilabdának az az igazi közege. Mínusz 10 fokos hidegben napi kétszer edzeni az uszodában, esetleg nyitott medencében, akkor a vízre nem mondanám, hogy akkora élmény. Mindkettőt imádom, de egy ici picivel a labdát jobban.
 |
- A csapatjátéknak mi az előnye és a hátránya az egyéni sporttal szemben?
Az egyéni sportnál az a hatalmas előny, hogy a magad ura vagy, és amit beteszel az edzésmunkába, azt fogod kivenni. Persze lehetnek szerencsétlen napok. Én alapvetően ezt vallom a vízilabdában is, aki rendesen edz, szorgalmas és ad hozzá extra munkákat, abból biztosan sokkal jobb játékos lesz, mint, aki csak lejár edzeni, mint egy fantom és nem tudatosan éli az életét. A legnagyobb különbség az egymásra utaltság. Az egyéni sportoló magára van utalva. Ugyanakkor sokkal könnyebb nálunk átvészelni az alapozó időszakot, sokkal kevesebb az érzelmi kilengés, nem borulunk ki annyira, mint egy egyéni sportoló, hiszen nálunk mindig ott van a nevetés, a móka, egymás buzdítása. Kihúzzuk egymást az érzelmi kátyúból. Egyéni sportban ez sokkal nehezebb.
- A csapatsport az élethez is nyújt megoldást?
Igen. Azért is hívnak sokszor előadást tartani multinacionális cégek, vállalatok, mert pont ezt szeretnék hallani és látni. A budai fiú, a gettóból származó, a vidéki, a félárva, a jómódú, a szeretetben felnőtt, a sokgyerekes családból, az egy gyerekesből, ilyen-olyan politikai, vallási nézeteket valló, mind egy csapatba kovácsolódik egy célért. Ugyanazt a munkát kell csinálni, mindenkinek ugyanúgy bele kell halni a csapat sikeréért, miközben a saját egónkat néha nagyon el kell nyomni, néha viszont nagyon ki kell domborítani.
- Téged befolyásol az, ha valaki beszól, akár pozitív, akár negatív értelemben?
Rendkívül önkritikus vagyok. Ha én rosszat csinálok, annyira felpaprikázom magamat, hogy biztosan néhány másodpercen belül csinálok valami nagyon jót is. Ha nem érzem magaménak a dicséretet, az is le tud törni és zavar, de ha talál, az szárnyakat ad. Kemény Dénes fogalmazta meg jól, én az a játékos voltam, akinek elég volt egy-egy odavetett szó, félvállról mondott dicséret. Én abból már tudtam építkezni.
- Te 1992 óta az élvonalban vagy. Mi ennek a titka, mi ad ehhez erőt?
Amikor bekerültem 15 évesen a csapatba, minden mérkőzésen halálfélelmem volt, hogy kiváló ellenfelek ellen, fizikailag erősebb, mentálisan tapasztaltabb, rutinosabb játékosok ellen kell játszanom. Most én vagyok ez, akitől tartanak az ellenfelek. De még most is mindig ott van bennem az adrenalin, átjárja a végtagjaimat az a fajta feszültség, hogy bizonyítanom kell. De a nevem és az elért eredményeim miatt nem tehetem meg, hogy szégyent hozok magamra és a csapatra. Amíg motiváltan tudok játszani, addig ott van a helyem.
Mikor bementek a vízbe, felvesztek valami harci szellemet? Sokszor látjuk, hogy a víz alatt mi történik.
A legtöbb vízilabdás a magánéletben rendkívül szelíd, de a vízben valóban megváltozunk. A harci szellem főleg a csapatban fontos, hogy átragadjon mindenkire. A csapatok sokszor hasonló felkészültséggel bírnak, de amelyik aznap nagyobb harci szellemmel megy be a vízbe vagy nagyobb elszántsággal, az fog nyerni. Én fogom meg az ő csuklóját, én érek oda hamarabb a labdáért, én indulok egy tizedmásodperccel hamarabb a támadásból stb.
- A vereség téged lehúz, vagy éppen harciassá tesz?
Hatalmas különbség van kudarc és kudarc között. Ha úgy kapunk ki, hogy esélyünk sincs és tönkrevert minket az ellenfél, az nagyon le tud nyomni. Ha egyenrangúnak gondolod magad és legyőznek, az egy hidegzuhany. Ha szoros mérkőzésen az ellenfél nyer, az bosszantó, de abból lehet építkezni. Ha sokkal jobb az ellenfél és nagyon megver, az simán egy rossz tudat. A legbosszantóbb, ha gyengébbnek ítélt csapattól kapsz ki azért, mert te nem tettél meg mindent. Az a legeslegrosszabb.
- Te jobb kezes vagy, de a ballal lősz nagyokat?
Én alapvetően balkezes vagyok. Nagypapámmal annak idején nyaranta, jobbal is, ballal is rajzolgattam. Aztán a jobb kezemben maradt a ceruza, a balban a labda.
- A Modern Sportakadémia elnöke vagy. Ez mit takar?
Ez egy sportegyesület (www.modernsportakademia.hu). A célunk, hogy csináljunk egy olyan egyesületet, ami sok gyermeknek ad sportélményt. Emellett kiemelten fontos az ő tanulmányaiknak a pátyolgatása. Hosszú távon szeretnénk érettségit és diplomát adni a gyerekek kezébe a sport mellett. Értelmes, nyelveket beszélő, végzettséggel rendelkező srácok legyenek. Akkor is, ha válogatott sportolók lesznek és eljutnak világversenyekre és akkor is, ha csak néhány évig sportolnak.
- Van-e szabadidőd?
A sportból jövő emberként én nagyon tudok pörögni, 4 óra alatt meg tudok csinálni 8 órányi munkát. Rohanok A-ból B pontba és csinálok akár 5 megbeszélést is 4 óra alatt. Viszont délután én megyek a gyerekekért, leckét írunk és társasjátékozunk. Vagy pl. amikor a vízilabdához kötődő utazásaink voltak, a családot vittem magammal. Sri Lankára a fejlesztő programra, hogy a vízilabdát felhozzuk egy kicsit, vagy edzéseket tartani Amerikában, a New York-i gyerekeknek.
- A feleséged is vízilabdázó, ez előnyt jelent?
100%-ban előnyét élvezem annak, hogy a feleségem vízilabdázó volt. Ő az, aki tudja, hogy mit kell főznie nekem, ha edzőtáborból jövök haza, mit, ha meccsre készülök, mit a szünnapon. Mit tegyen elém reggelire, ha 1 óra múlva 3 órás edzésem kezdődik, ha vasárnap van és ráérünk kényelmesen enni. Tudja, hogy mennyit kell pihennem és a gyerekekkel miképp kell foglalkoznia, hogy ne zavarjanak engem, vagy épp rám tolni a feladatokat, mert jobban ráérek. Érettségi után megismerkedtünk és azóta együtt vagyunk ebben a harmóniában. Érzi azt, hogy mikor ne szóljon hozzám a vízilabdával kapcsolatban még véletlenül sem, mert felrobbanok. Érzi, hogy mikor mondhat tanácsokat.
- A Hollistic Pharmának te vagy a reklámarca. Ez milyen elgondolásból jött?
Megtetszett ez a hitvallás, amit ők képviselnek. A természetes összetevőkből álló étrend-kiegészítőik, vitaminjaik, amiket szedek nekem nagyon fontosak. Nagytermetű, 110 kg fölötti, 2 méter közeli sportember vagyok, elég aktívan élek, 7-8 edzésre járok hetente. Van tennivalóm és szükségem van energiára. Hiába próbálok zöldséget, gyümölcsöt, fehér húst, fehérjét enni, többfajta dologra van szüksége az izomzatomnak, ízületeimnek, szívemnek, agyműködésemnek. Ebben nagyon jól egymásra találtunk, ők is pozitívak, én is igyekszem az lenni az élet legtöbb dolgában. Remélem, ez olyan kapcsolat, ami jó lesz nekik, jó lesz nekem, jó lesz a vásárlóknak. De szeretném hangsúlyozni, hogy nem elég csak ilyen termékeket használni, egészségesen is kell élni és mozogni, mozogni. A tudatosság és az egészséges életmód jó kombináció.
- Hogy képzeled el az életedet10 év múlva?
Azt szeretném, hogy Budapesten és az agglomerációban, ahol én érdekelt vagyok, működjön az erős image-dzsel, erős szakmaisággal felépített úszó- és vízilabda bázisunk. Elmondhassuk, hogy ez egy jól működő dolog lett, amit komolyan megcsináltunk és azt szeretném, hogy a gyerekeknek legalább a sport területén minél jobb lehetőségeik legyenek, ha azt mondanák rólunk, hogy a sportakadémiás gyerek minőségi nevelést kap nálunk. Azon kívül rendezvényszervezésben is dolgozom, ott nagy célom mindig újabb és újabb kihívásoknak megfelelni, a sportban és azon kívül is. Persze mindezt boldog családapaként.
Mivel lehet a kedvedben járni?
Őszinteséggel, egyenességgel, illetve pozitív szemlélettel.
- Ha meghallod a himnuszt, ez neked biztos sokkal többet jelent, mint nekünk.
Nekem a himnusz egybeforr a piros-fehér-zölddel és az olimpiával. Én egy romantikus kisfiú voltam, én akartam lenni egyszerre Toldi, Kinizsi Pál, A Tenkes kapitánya, 1848-as szabadságharcban gyerekként vinni a zászlót, védeni a hazát. Aztán a sportsikerekkel, amikor 16 évesen nekem először szólt a himnusz az ifjúsági EB-n Hollandiában, az maga volt a csoda. Aztán persze az olimpiákon, és a válogatottban. Amikor ünnepségen látok embereket, akik flegmán nézelődnek a himnusz alatt, nekem az érthetetlen.
- Köszönöm a beszélgetést.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
