Egyrészről a gyermeki ártatlanság, az állandóan formálódó személyiség, rácsodálkozás a dolgokra, másrészről a céltudatos, kiforrott egyéniség összessége alkot egy kerek egészet az életben és a színpadon is, és úgy hívják, hogy Vásáry André.
|
Névjegy Vásáry André három arany és egy platina lemez tulajdonosa. Bostonban képezte magát, majd megnyerte a Miskolci Operaversenyt, döntősként szerepelt a Római Nemzetközi Énekversenyen, 160 millió néző élvezhette versenyprogramjának előadását a Vatikáni Televízió közvetítésén keresztül. Fellépett számos európai városban. A komolyzene mellet nagy a könnyedebb crossover stílust is kedveli. A társadalmi szerepvállalás keretében rendszeresen lép fel főleg gyerekek javára rendezett jótékonysági koncerteken. Rendhagyó énekórákat tart középiskolás diákok számára. |
- Mikor vált számodra világossá, hogy te olyan hangszínnel rendelkezel, ami a világon is kuriózum.
Korán, még az általános iskolában kiderült, hogy van hallásom, érzékem az énekléshez. De engem ez nem érdekelt. Sőt nagyon visszahúzódó, és szégyenlős gyerek voltam, nem szerettem szerepelni. Bar most sem a szereplést szeretem, az önmagában sose vonzott.
Közel 20 évesen kerültem dr. Mohos Nagy Éva énektanárhoz, aki a debreceni zeneművészeti főiskola akkori tanszékvezetője volt. Ő tanított meg arra, hogy a képesség még nem elég. Az éneklést legegyszerűbben a profi versenysporthoz lehet hasonlítani. Gondolkodásban es életvitelben is. Állandóan edzésben kell tartani a testet, a hangszalagot, ami a hangszerünk. Aki hosszú távon is profi karriert tervez, annak át kell gondolni, hogy nincs dohányzás, nincs éjszakázás, nincs ivászat. Nem azt mondom, hogy egyszer-egyszer nincs ilyen, de csak módjával.
Én hálás vagyok a sorsnak, hogy ez kiderült rólam, es ezt csinálhatom. Igazából az RTL tehetségkutató műsora után ismertek meg az emberek. Már előtte is jelent meg lemezem, a szakmában már tudtak rólam, de persze az ismertséget a tv adta. Ez nekem is lökést adott, mivel már előtte egyszer abbahagytam az éneklést. Nagyon kemény, amikor az ember meghallgatásokra jár, versenyeken vesz részt, mindenütt elismerik, de nem történik semmi.
- Ez a csodálatos adottság tud átok is lenni?
Szörényi mondta, hogy ez a hang áldás és átok is egyszerre. De én nem ezt érzem. A mai világban kell valami extra, valami különleges, ami megérinti az embereket, nem jó átlagosnak lenni, mert nem tudsz kitűnni semmivel.
Viszont a TV után egy évig a komolyzenei szakma nem szeretett. Kivetett magából, pedig én nem is énekeltem könnyűzenét a műsorban, hanem komolyzenét, filmslágert. De azt, hogy valaki elmenjen egy kereskedelmi csatornához, nem nézik jó szemmel. Viszont az átlagember általam került közelségbe az operával. Rengeteg levelet kaptam, hogy milyen szép volt.
- Külföldön és Magyarországon van különbség a közönség között?
Külföldön nem ismernek, ezért egy kicsit nagyobb munka beférkőzni a szívükbe, Magyarországon ismernek. Ez a különbség. Aki itt eljön a koncertre, az tudja, mire számíthat.
Én úgy gondolom, hogy ami őszinte, önazonos, emellett munka van belefektetve, azt a közönség, legyen az bármilyen műfaj, érti, értékeli. Soha nem álltam ki a színpadra, hogy csak úgy beestem, hogy jaj, mit is énekelek. Nem. Én mindig előtte átgyakorlom az ezerszer énekelt dalt is. Minden koncertre alaposan felkészülök. Elmegyek előtte az énektanárhoz, átgyakoroljuk.
Eldöntöm már jó előre, mi lesz a sorrend. Kik lesznek ott, ez is számít az összeállításban. Az emberek megérzik ezt a fajta felkészülést. Ez tisztelet a közönség felé. Más a hakni stílus. Hál istennek én erre nemet mondhatok. Ez nem az én stílusom, beesni valahova, gyorsan leadni a műsort, esetleg rövidgatyában énekelve ugrálni.
Szerencsés vagyok, hogy az elmúlt 4-5 évben talán csak 5 rendezvényt mondtunk vissza, hogy nagyon köszönjük, de ez nem az én közönségem.
- Felfelé ívelő pálya, a kívülálló csak ezt látja, de ennek ára van. Mit kell ezért tenni?
Kívülről az látszik, hogy szép csillogó minden, de szabályosan öldöklő harc megy a háttérben. A művészvilágban ugyanúgy, mint a hétköznapi életben. De a művészvilágban, ahol óriási az egója mindenkinek, nagyon sok mocsok és csúnya dolog is történik, övön aluli ütések. És ez a fura benne, hogy a művészek nagyon érzékeny lelkűek, és mégis bántják a másikat. Nagyon nehéz elviselni pszichésen, ha igazságtalanul kapod a rosszat.
Erős hittel kell rendelkezni, hogy nem baj, megyek tovább, barmi bántás is ér. Jobb esetben ott a család, barát, aki segít, de végül magamnak kell megoldani.
Én nem vagyok mindig olyan erős, elég nagy hullámvölgyben tudok lenni. Tehát hol fent, hol lent, de szerencsére egészséges keretek között.
Az énekes olyan, mint egy versenyló, amelyik ha nincs futtatva, versenyeztetve, depressziós lesz. Nem panaszkodom, sok feladat van, sokat dolgozom. Ezért a kikapcsolódás is kell, és a mozgás. Én főleg jógázom és nyelvet tanulok, franciát, németet.
- Van olyan, hogy felkelsz és úgy érzed, ma nincs kedved semmihez?
Ha fellépésem van, akkor nem. Az engem feltölt, azt szeretem. Energiát ad. Olyan, mint egy egy függőség vagy egy szerelem.
Ha valaki az életében azt csinálhatja, amit szeret, annál nagyobb boldogság nincs, az nagyon nagy kincs. Olyan van, hogy egy picit félek a fellépéstől, hogy nagyon kell koncentrálnom, nagyon össze kell szedni magam. Pl. a fellépés napján én már nem szívesen beszélek. Ezt már a családom is tudja, akkor csak sms-t írnak. Akkor már fejben a színpadra készülök.
- Visszaemlékszel a koncertre?
Nem. Utána, amikor lejövök a színpadról, mint aki álmából felriad, elfog a kétség, úristen, jó volt? Rendben volt? Mintha egy álomból térnék vissza.
Ami rossz, hogy mindig azt érzem, valami nem sikerült. Nagyon gyakran leszaladok a színpadról, mert úgy érzem, hogy nem teljesítettem jól, ilyenkor a tapsot se tudom igazán kiélvezni. Akkor mindig mérges vagyok magamra, hogy miért nem maradtam ott a színpadon, a taps alatt?
- Feltűnő az az elegancia, amit te a mindennapokban is, de különösen a fellépéseken követsz.
Ez egy belső igény, és nem arról szól, hogy annyit foglalkozom a divattal. De a koncerteken látom a közönséget, hogy ők is szépen felöltözve jönnek, tehát nekem is meg kell tisztelnem őket azzal, hogy elegáns vagyok. Amikor színpadra készülök, akkor a lelkemet is öltöztetem, szinte átalakulok. Kívül belül rendben vagyok.
- Beszéljünk a társadalmi felelősségvállalásról.
Ez komoly dolog, de én nem szeretem ezt nagy dobra verni. Nem régen volt egy nagy koncert a éhező gyerekek megsegítésére. Sajnos nagyon sok segítségre szoruló ember van. Magyarországon sajnos mindenki azt hiszi, hogy a jótékonykodás az csak pénzkérdés. Ha pl. havi egy szombat délutánomat rászánom, hogy valakinek segítek, ételt osztok, ruhát válogatok stb. az is jó. Nincs pénz? Ok. Időd, energiád csa van. Amíg a legtöbb időt Magyarországon a tévé előtt töltik az emberek, addig van idő… Legyen ez fél-egy órával kevesebb, és így mondjuk szedhetünk szemetet a parkban.
- Volt-e valaha olyan érzésed, hogy most szuper, most a világ tetején ülök?
Volt olyan koncertélményem, amikor azt éreztem, hogy itt most megáll az idő, a közönség és én is együtt lélegzünk. De ezek ritka pillanatok.
Említhetném azt az élményt is, amikor a szüleim házánál felmentem a közeli hegyre, és elkezdtem meditálni. Ott volt egy érdekes tapasztalásom, amit azóta sem tudtam megismételni. Nyugodtság, jó érzés, mintha az ember kilépne önmagából, nagyon jó volt.
- És az álmok?
Most már inkább óvatos vagyok az álmokkal, annyi csalódás és rossz tapasztalat ért. Célok vannak, amik megvalósításra várnak.Szeretném megmutatni magam még jobban, nemzetközi szinten.
Álomnak azt mondanám, hogy olyan lemezeket, turnékat, koncerteket csinálni, amelyek maradandó nyomot hagynak, amelyek az emberekben élethosszig megmaradnak emlékként, akár itthon, akár külföldön. Én teszem a dolgom, és hiszem, hogy a tisztességes munka, hogy odarakom magam egy koncerten, az hosszútavon kifizetődő. Én ebben hiszek.
| Szeptemberben a 60 éve színpadon lévő Vörös Hadsereg Kórus világkörüli turnéjának magyarországi állomásai Veszprém, Győr, Budapest és Miskolc voltak. Amerikában Celine Diont, hazánkban Vásáry Andrét választották szólistájuknak. Ezt követően résztvevője volt a Nemzeti Minimum jótékonysági koncertnek az Arénában, majd ősszel tovább folytatja legújabb lemezének, a Mozijegy című filmzenés albumának bemutató körútját templomokban, művelődési házakban, szabadtéri koncerteken. November közepén pedig immár hagyományos adventi koncertkörútjára indul Ünnep című igen népszerű, platina státuszú karácsonyi albumának dalaival. Bükön, Érden Esztergomban, Berettyóújfalun, Budapesten már biztosan találkozhat vele a közönség. És hogy hol még? Arról folyamatosan tájékozódhatnak André honlapján: www.vasaryandre.hu |
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
