Miért gyönyörködtet a naplemente, a virágok színe, az alkonyi táj, az erdők-mezők végtelen zöldje és lankái, egy gyermek mosolya, egy igéző szempár, egy csodálatos forma? Miért? Mert szép, és az emberek szeretik a szépet és vonzódnak is hozzá.
Ősidők óta igény van bennünk a szépségre, hiszen minden műalkotás, épület, szobor annak a bizonyítéka, hogy nem csupán házakban, épületekben akarunk élni, hanem szép otthonokat szeretünk megteremteni magunknak és szeretteinknek. A szépség igénye velünk született, hiszen évezredek óta kíséri az emberiséget, és valószínű, hogy sosem mondunk le erről a luxusról, a szépség iránti vágyunk luxusáról. Ha lemondanánk, az valószínű, a végítéletet jelentené. Szép gyermekeket akarunk, szép feleséget, jóképű férjet, szép lakást, szép festményeket, ruhákat, cipőket stb., szóval a hétköznapok és ünnepek minden szegmensében ez is vezérel minket.
Az ősi barlangrajzokat nem csupán a vadászat víziója miatt festették elődeink, hanem díszítő motívumként is szolgáltak a barlangok falán. Állítólag a legelső „műtárgy”, melyet találtak, egy kb. 22 ezer éves kis botocska, melyre tulajdonosa rovátkákat vésett, hogy díszítse azt. Szóval nem elégedett meg azzal, hogy a birtokában van egy használati tárgy, kidíszítette, hogy szebb legyen, és nyilván örömét lelte abban, hogy gyönyörködött alkotásában. De bármely használati tárgyunkat ősidők óta igyekszünk díszíteni, formázni, festeni. Gondoljunk csak az ősrégi agyagedényekre, milyen káprázatos színpompában ragyognak a mai napig, vagy Egyiptom falfestményei, melyek évezredek óta őrzik a színeiket, ahol nem koptatta le a sivatag homokja, az időjárás, a szél ereje, ott szikrázóan ragyognak az egyiptomi kékek, okkerek, vörösek…
Már közhellyé vált Kant híressé vált mondása, miszerint „szép az, ami érdek nélkül tetszik”.
Talán nem lehet egyszerűbben megfogalmazni a szépség esszenciáját! Igen, de kinek mi vagy ki a szép?
Megkérdeztek egyszer a Távol-Keleten egy bölcs öreget, mondja már el, ki a legszebb nő a világon? Az öreg elmosolyodott, és azt válaszolta: „A legszebb nő az, akit szeretsz!” Milyen igaz, hiszen akit szeretünk, azt szépnek látjuk, és mindenkinek más a szépség, hiszen van, aki a vékonyakat szereti, van, aki a teltebb idomok felé vonzódik, és sorolhatnám tovább.
Természetesen van a szépségnek tudományos magyarázata is, és az aranymetszés szabályait állítólag ösztönösen megérzi a lélek, nyilván a szimmetria is nagyon meghatározó lehet, vagy éppen az aszimmetria is lehet vonzó. Szóval mielőtt belebonyolódnánk a teljes szépségskálába, meg kell, hogy állapítsam: minden lélek ösztönösen vonzódik a szépség felé, de hogy kinek mi a szép, az szinte minden emberre más és más módon jellemző.
Erre mondanám, hogy mindenkinek van egyfajta igazsága, de senkinek nincs abszolút igaza.
Hiszen nincs csak egyetlen igazság a földön, rengeteg igaz van, abszolút igazság nyilván nem létezik, nem is létezhet.
Már az ókori nagy gondolkodók is boncolgatták a szépség témakörét. Platón szerint a művészet az élet utánzása, mely a létet másolja. Arisztotelész összekapcsolta a szépséget az erénnyel, mert szerinte a jó, a tiszta mindig törekszik a szépre. Pitagorasz mi mással, mint a matematikával magyarázta a szépséget, az arányokkal, az aranymetszés tiszta szabályával. Hisz a természet is erre törekszik, megtalálható pl. a napraforgó szerkezetében, a virágok szirmaiban, az ember arányaiban is. Egy kínai mondás szerint „egy kép többet ér ötezer szónál”. Igen, ha látunk egy szép dolgot, embert, alkotást, szobrot, naplementét, akkor nem kellenek a szavak, hiszen lelkünkben sokkal többet átélünk, átérzünk, mint amit szavakkal kifejezni tudnánk.
Mégis, minden korban vannak ideálok, melyek meghatározzák a kor szépségtrendjeit, kinézetét. Ha megnézzük az őskori Vénusz-ábrázolásokat, akkor mindig telt idomú nőket látunk. A mostani szépségek általában a minél karcsúbb kinézet felé törekednek, azonban ez időről időre változik, és ma sem minden embernek a vékony alkat tetszik. Szóval képlékeny és izgalmas terület ez. Vannak azért olyan alkotások a múltból, melyek a mai szépségideált is megtestesíthetik.
Nofertiti csodálatos arcképe egy gyönyörű nőt mutat, ha megjelenne közöttünk, ma is csodásnak látnánk. De a virágok is „mindig” szépek voltak és szépek is lesznek. Állítólag a legősibb virág a rózsa, nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek ne tetszene, vagy a pillangók, a madarak, az ég kékje, a felhők formája, a víz végtelensége… Szóval van abszolút és ősidők óta szép a világon! Nagyon sok a szép körülöttünk, de le kell hajolni, hogy észrevegyük, és ezt szimbolikusan is értem. Szóval van olyan szépség, mely minden körülmény között szép? Hogy is énekelte Charlie? „Az, aki szép, az reggel is szép…” Gyakran hangoztatjuk, hogy a belső szépség a fontosabb! Igen, de azért halkan megjegyzem: a külső sem árt! Igen, a kettő összefügg, hiszen a jólelkű, szívéből élő emberen látszik kívülről is a szép belső, mert sugárzik.
A földi szépség, a fiatalság mulandó, de a lelki szépség örök. Azt mondják, hogy negyvenéves korunk után felelősek vagyunk az arcunkért, mert kiül az ember tekintetére a jelleme. Van benne igazság, egy bizonyos kor után láthatóvá válik a lélek, hiszen a szemünkben ott az egész valónk. Leonardo azt mondta, „a szem kapu a lelkünkhöz”, és milyen igaza volt ebben is! Dosztojevszkij szerint egyszer „a szépség fogja megmenteni a világot”. Reménykedjünk!
Festmény és szöveg:
Vinci-Vészabó Noémi
Leonardo da Vinci-díjas
A cikk a Patika Magazinban jelent meg. A lapot keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
