Az articsóka egy Afrikából származó, magas termetű, évelő növény. Már az ókortól kezdve alkalmazták, elsődlegesen táplálkozási célra, ma főként az olasz és a francia konyha ízvilágát gazdagítja.
Epetermelést fokozó, koleszterinszint-csökkentő és emésztést segítő hatása miatt a gyógyászatban is használható. Gyógyászati alkalmazása főként a régóta fennálló, tradicionális használaton alapul. További bizonyítékok hiányában elsősorban csak epetermelési problémák okozta emésztési zavarok (pl. puffadás, teltségérzet) kezelésére ajánlható. Míg táplálkozási célra a virágzatot (bimbó) használják, addig a gyógyászatban szárított levelét, illetve a levélből készült kivonatot alkalmazzák.
Legjellegzetesebb vegyületei a kávésavszármazékok, ilyen például a cinarin, amely valószínűleg más vegyületekkel együtt a növény hatásaiért is felelős, és nagyrészt a feldolgozás során keletkezik. A levélben kis mennyiségű illóolaj és flavonoidok találhatók. Az articsóka a gyógyászatban teaként is alkalmazható, ekkor az ajánlott napi adagja 3 g szárított levélből készült tea napi 1-2 alkalommal. Étrend-kiegészítők összetevőjeként is elérhető önmagában vagy más gyógynövényekkel kombinációban.
A készítmények 12 év felett biztonsággal alkalmazhatók, és a megfelelő hatás eléréséért tanácsos őket étkezés előtt fél órával bevenni. Ha a tünetek 2 hét után is fennállnak, egészségügyi szakemberhez kell fordulni. Alkalmazásuk során csupán enyhe és átmeneti gyomor-bél rendszeri mellékhatások jelentkezhetnek. Nem javasoltak azonban epevezeték-elzáródás, epekő, egyéb súlyos epebántalom és májkárosodás esetén, illetve a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó növényekre (pl. körömvirág, kamilla) való ismert allergia fennállásakor. Terhesség és szoptatás alatt szintén nem javasolt az alkalmazásuk.
Dr. Loboda Éva
szakgyógyszerész
A cikk a Patika Magazin 2020/5. számában jelent meg. A lapot keresse minden hónap elején a gyógyszertárakban!
