Ki ne emlékezne arra a csodálatos hangszínre, amivel a Napoleon Boulevard énekesnője, Vincze Lilla 1986-ban berobbant a köztudatba.
• Énekesnő, dalszerző és tanár vagy. A hivatástudatod követeli meg ezt a sokrétűséget?
Úgy nőttünk fel a testvéremmel, hogy a művészetek nagyon közel álltak hozzánk. Mi örömzenéltünk otthon. A bátyám híres építész, Vincze Laci, Ybl-díjas, Makovecz-növendék. Apukám gyönyörűen rajzolt, festett, mindent csinált. Gépészmérnök volt a balatonújhelyi állami gazdaságban. Anyukám gyönyörűen énekelt, művészetekkel foglalkozott, egy nagyszerű üdülőnek volt a vezetője Siófokon. Ez a kiindulási pont meghatározta az életemet, és persze a helyi zeneiskola, a nagyszerű pedagógusok.
Kórusban énekeltem, helyi színjátszókörben játszottam, magánórákra jártam, elkezdtem klasszikus gitározni. Megismertem Dévai Nagy Kamillát, ő elvitt Sík Olga nénihez énekórákra. A Röpülj Páva versenyen indultam, Ki mit tudon, sok-sok helyet megjártam. Már akkor is saját zenét szereztem, gitáron, verseket zenésítettem meg, különböző versenyeken, ünnepségen vettem részt. Önálló estjeim voltak a siófoki művelődési házban. Közben kőzetkutatás, barlangászat, repülés stb.
Nagyon sokat számított minden szempontból ez a nevelési alap, mert sokszínűen tudtunk elindulni az életben.
• Iszonyú pörgős vagy. Ebben a pörgős életben volt már olyan, hogy most megállítanád az időt?
Van ilyen. Azok közé tartozom, akik ki tudják kapcsolni a telefonjukat több napra is. Nem vagyok függő semmilyen módon. A szakmából is el tudok vonulni napokra, és nem is tudják, hol vagyok. Szükségem van arra, hogy csendben legyek, akkor nem is zenélek. Azért pörgök, mert egyrészt szeretem, amit csinálok, másrészt az embereket is, akikkel vagyok. Ez elválaszthatatlan, ez egyedül nem megy. Ez egy olyan pálya, amelyet kizárólag kollegialitásban lehet művelni. Nagyon sokat köszönhetek saját zenekarjaimnak is, a barátoknak is, akik részei voltak az életemnek.
A nagy találkozások meghatározzák az újabb elágazásokat az életünkben: ilyen volt nálam, amikor megismertem a Solaris együttes gyönyörű zenéjét, majd személyes barátságból, közös zenélésekből nőtt ki a Napoleon Boulevard. 1986-ban Siófokon pedig a Kérlek, ne félj dalunkkal megnyertük az Interpop Fesztivál fődíját.
Ezekből folyamatosan építkeztem, ez most is így van. De ne felejtsük el, közben kétszer-háromszor megváltozott körülöttünk a világ. Átmentünk egy rendszerváltáson, ami megváltoztatott mindegyikünket, és hatással volt mindenre, a kultúrára, a zenére, mindenre.
• Ezt te át tudtad vészelni! Mert a vesztes az, aki leragad, és nem tud váltani.
Volt, hogy én is átgondoltam, hogy ezt milyen formában tudom folytatni. Még a kérdőjel is ott volt, hogy egyáltalán kell-e nekem ezt így folytatnom. Nekem meggyőződésem, hogy addig szeretnék csak színpadon állni, amíg kvalitásban és figurálisan is olyan vagyok, hogy a maximumot tudom nyújtani. Szigorú leszek magammal. Nyilván nem vagyok az a háttérember, az az elvonulós, de alázatosan segíteni, tanácsokat adni is szeretek, tehát gyakorlatilag ezt a kettősséget most is megélem. A jövőben sokkal többet szeretnék a fiataloknak segíteni, akik tehetségesek, akik valóban többet akarnak. Mint művészeti vezető, tanár, hiszen most is tanítok.
• Mi tölt fel téged?
A zene a hobbim, a szenvedélyem, de szeretek színesen élni, így imádok olvasni, filmeket nézek, a természet, az állatok, a sport és a Balaton teljessé teszi életemet a barátaimmal. A csillagászat, a világűrkutatás és a cirkuszművészet is életem fontos része, három éve a Fővárosi Nagycirkuszban a Vízicirkusz artistáival volt fantasztikus, egyedi jubileumi koncertem! Ezen a területen még lesznek meglepetések… magamnak is. Öt éve zenés művészeti szalonesteket szervezek, vezetek a Benczúr Házban kéthavonta különböző témakörökben.
• Volt, amikor hagytad magad sodorni a dolgokkal, vagy mindig nagyon pontosan, precízen te magad mondod és tervezed meg, mi lesz veled?
Szenvedélyes, lelkes emberként mindig ez a mentalitás vitt előre, és ha olykor el is tértem közben kitérőként elsődleges céljaimtól, mindig visszataláltam. Fontos, hogy szenvedéllyel szeresse az ember, amit csinál… Korán önállóságra jutottam, fiatalon komoly családi veszteségek értek, de az öröklött családi szeretet emlékével, egy igazi hős apuka képével, egy nagyszerű fiú testvérrel és a mindenkori zene kíséretében… jelentem, felnőttem, és még mindig tudok örülni annak, ahol tartok, amit elértem. Jelenleg is koncertezem kísérőzenekarommal, barátaimmal, ahol több generáció örömzenél. A klasszikus Napoleon-dalokon kívül szólópályám dalai és újak szerepelnek a repertoárban. Ezenkívül templomi, akusztikus kastélydalestjeimet is nagyon szeretem, mert a crossover, klasszikus korszakaimból is sokat tudok énekelni…
• A boldogság benned van mindig?
Ha megszülettünk erre a földre, és sok mindent kaptunk a szüleinktől, élménnyel érkeztünk meg és tanultunk sokat, akkor nem lehetünk olyan boldogtalanok. Nem éltem meg szerencsére háborút, nem voltam beteg, és nem szenvedtem, nem éheztem. Nem a pénz számít, nem a hatalom, és nem a siker. Hiszen pillanatok alatt az ember vissza tud hullani, ha nem erős lelkileg is, nem tiszta gondolkodású. Ehhez szerintem nagy lélekkel kell születni. Ha van egy belső érintetlenség, az akkor is meglesz, ha akármi történik az életben.
• Hallhatunk valamit a tervekről?
Továbbra is koncertezem a zenekarommal, folytatódik a művészeti klubom, és tanítok is természetesen. Jön a nyár, amikor rengeteg muzsikálás lesz, örömzenélés, fellépések. Nagyon szeretem a templomi szerepléseket, a kamarazenélést, és természetesen lesznek majd új dolgok, új zenék, mert híve vagyok a megújulásnak, az új daloknak. Foglalkoztat egy irodalmi-költészeti lemez. Az kimaradt eddig az életemből.
Szeretném kicsit összegezni az életemet, és ez az irodalom, a költészet és a finom sanzonos akusztikus zenei világ, amely nagyon közel áll hozzám, ezek lesznek a jövő újdonságai.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
Nyári fellépések
Most is, nyáron több helyszínre is várjuk drága közönségünket: SSzilas, június 1.; Pozsony, június 23.; Iregszemcse, augusztus 17.; Budapest, rendszerváltás 30. évforduló, Hősök tere, koncert, június 16.; Szikszó, szeptember 21.
