Az emésztés során magunkhoz vesszük a külvilág egy részét, elválasztjuk a hasznosat a haszontalantól, a hasznosat befogadjuk asszimiláljuk, míg a felesleges emészthetetlen dolgokat kiürítjük. Mindezt érthetjük szó szerint, hiszen – valóban az emésztő működés lényegét foglaltuk össze – de éppúgy érthetjük átvitt értelemben is.
| Cikkünk 1. részét ITT olvashatja. |
Székrekedés
A krónikus székrekedés népbetegségnek számít. Egyes statisztikák szerint a nők 35%-a, a férfiak 10%-a hajlamos a szorulásra. Az emberek csaknem negyede használ többé-kevésbé rendszeresen hashajtót. A székrekedés hátterében viszonylag ritkán van organikus betegség, sokkal inkább a rost- és vízhiányos táplálkozás, és a mozgásszegény, ülő életmód tehető felelőssé.
A nőknél minden bizonnyal nagy szerepet játszik a hajszás reggeli munkába indulás, pontosabban a túlzott felelősségérzet. A nők nagy része ugyanis úgy érzi, hogy ő felelős azért, hogy a család minden tagja időben felkeljen és elkészüljön. Nem marad ideje önmagára figyelni, s így gyakran elnyomja – vagy észre sem veszi – a székelési ingert.
Miközben könnyen elhisszük – sokunknak van róla saját élménye is – hogy a szorongás, a stressz hasmenést okozhat, addig a székrekedés pszichés háttere korántsem ennyire közismert. Azt még elfogadjuk, hogy a hajszás reggeli munkába indulás, az utazási stressz, az illemhelyek nem mindig hívogató állapota szorulást okozhat. (Hány külföldi nyaralás, vidéki kikapcsolódás örömteli perceit zavarta meg makacs kellemetlen székrekedés, melynek oka nem más, mit hogy idegen, s talán nem is makulátlan illemhelyen kellett végezni a „dolgunkat”.) A mélyebb lelki összefüggések azonban – tapasztalatom szerint még szakmai körökben is – általában elutasítást, hitetlenkedést váltanak ki. Ennek nem kis részben az lehet az oka, hogy ódzkodunk az illetlen, gyakran egyenesen nyomdafestéket nem tűrő kifejezésektől – amiket azonban nem mindig lehet elkerülni. (Ezen a ponton a finomabb lelkű olvasók, kollegák elnézését kell kérnem. Az illetlen szavakat igyekszem elkerülni, de kénytelen vagyok legalább utalni rájuk.)
A székletnek, székürítésnek ugyanis mély és szerteágazó szimbolikus jelentése van. Az ürülék, egyrészt szenny és mocsok, s mint ilyen, az agresszió jelképe is lehet. Erre több olyan kifejezés, nyelvi fordulat utal, amit haragunk, dühünk kinyilvánítására használunk, mint a „le van sz…va”, „teszek rá”, „kinyalhatja…” stb. A székrekedés tehát ebben a vonatkozásban az agresszió gátlásaként fogható fel.
Jóval nehezebb elfogadni, hogy a széklet egyúttal az érték, a pénz, az ajándékozás szimbóluma is lehet. A szólások, mesék világa itt is segítségünkre lehet. Emlékezzünk csak az aranyszamárra, amelyik ürülék helyett aranytallérokkal ajándékozza meg gazdáját. Faecesbe lépni ugyan meglehetősen kellemetlen, a néphit szerint mégis szerencsét jelent. És gondoljunk csak bele, mi az első „ajándék” amivel a 2-3 éves kisgyermek „megajándékozza” szüleit? Hogy tudnak örülni a kis, barna, korántsem ibolyaillatú kupacoknak, ha a gyermek végre nem a pelenkába, hanem a bilibe helyezi el őket! De nemcsak örülnek, meg is dicsérik a gyereket, akit a dicséret büszkeséggel tölt el. A „produktum” tehát nemcsak ajándék, hanem teljesítmény is egyben. S mivel a szobatisztaság időszaka egybeesik a jól ismert „dac-korszakkal”, a gyerek ellenkezését nem egyszer az „ajándék” megvonásával fejezi ki.
Ebben az összefüggésben a székrekedés a túlzott ragaszkodás, elengedési képtelenség jele lehet. Idős korban gyakori, hogy a székrekedés az elszegényedéstől való félelem következtében alakul ki. Az erőt meghaladó nagy kiadásokat, költekezést gyakran kíséri átmeneti székrekedés. Tartós esetben jelezhet túlzott, fukarságba hajló takarékosságot, vagy – éppen ellenkezőleg – a túlzott adakozás, áldozatvállalás belső kompenzációjaként jön létre. Lehet visszahúzódás, bizalmatlanság jele is, amikor az egyén – a tünet nyelvén – azt mondja: „nem várok semmit másoktól, de meg kell tartanom, amim van.”
Azért érdemes tudnunk ezeket az összefüggéseket, mert betegeink hajlamosak a hashajtó abususra, miközben a makacs székrekedés kezelésében a relaxáció, az autogén tréning is segítségünkre lehet. Egyrészt azért, mert hatására a vastagbél izmai is ellazulnak, ami spasztikus székrekedésben segíthet, másrészt a relaxációval a beteg tulajdonképpen az elengedést is gyakorolja.
Dr.Valló Ágnes
belgyógyász, egészségfejlesztő mentálhigiénikus
