Az érték egy olyan elvont fogalom, melyet a mindennapi életben is meglehetősen gyakran használunk. Persze anélkül, hogy pontos definíció lenne róla a fejünkben. De hát vagyunk így ezzel még néhány más fogalom esetében is, mint a szeretet, az igazság vagy a becsület. Az értékek ráadásul lehetnek anyagiak, de szellemiek is, egyéniek vagy kollektívak, és mindegyik egy kicsit mást jelent. De mindenképp az értékek alapján döntjük el, hogy mi a jó és a rossz, vagy a szép és a csúnya.
Számtalan értékdefiníció van forgalomban, A magyar nyelv értelmező szótára is sokfélével szolgál.
Például az érték
- valaminek a megbecsült volta,
- valamely árunak pénzben kifejezett jelentősége, vagy
- olyan dolog, mely valami fontos szükségletet elégít ki.
Ezekben máris közös a megbecsültség mozzanata, valamint az, hogy az érték mindig egy vonatkoztatás, a megbecsültség valamilyen dologhoz kapcsolása.
Vagyis az értékek nem a külvilágban, hanem bennünk, a mi tudatunkban, gondolkodásunk folyamataiban vannak.
Ezt a legegyszerűbben és talán legprecízebben Henrik Rickert német filozófus fogalmazta meg, nagyjából száz évvel ezelőtt.
Szerinte az érték olyan dolog, amely önmagánál nagyobb jelentőséggel bír (vagyis megbecsült) legalább egyvalaki számára.
Így az érték lehet egyéni, mint a kavics a polcon, amely egy tengerparti nyaralás emléke, és senki másnak nem jelent semmit, vagy lehet kollektív, mint pl. a Tízparancsolat tételeiben megfogalmazottak, mint az igazmondás vagy az élet tisztelete. A maga módján mindegyik érték, csak más okból és másképp.
Rickertnél az érték fogalmától elválaszthatatlan a kultúra fogalma, szerinte ugyanis a kultúra maga az értékek rendszere. És valójában az értékek húzzák meg a határt kultúra és természet között, mert ha a világot az általános törvényszerűségekre figyelve szemléljük, akkor természetnek látszik, ha pedig az egyedire és az értékekre tekintettel, akkor kultúrának. Például az indiai Gangesz a földrajzosoknak egy folyó, a hindu szent emberek számára pedig egy félisten(nő) földi megnyilvánulása. ugyanaz a folyó, de az értékvonatkoztatás révén a természet mellett a kultúra része is.
Egyszerűen arról van szó, hogy egy rendezetlen világba az emberi tudat meglepő rendet tud vinni, éppen az értékek és a kultúra által.
Az értékekről való tudás
Az értékek világának ugyanakkor megvan az az érdekes sajátossága, hogy értékeink önmagukban bizonyíthatatlanok és igazolhatatlanok. Egyszerűen azért, mert ők maguk képezik az igazolás alapját. Például lehetetlen bizonyítani, hogy valami szép.
De ha szépnek látunk, mondjuk, egy szobrot, és elég sokan látjuk annak, akkor már lehet érvelni amellett, hogy ne olvasszák be, hanem állítsák ki egy múzeumban.
Mert a szépség érték (ki tudja, miért?), és ha valamit szépnek értékelünk, az már érdemes a figyelemre és a megőrzésre.
E mögött pedig az értékek immanenciája áll, vagyis az, hogy belsővé teszünk bizonyos elveket. És aztán ezek révén kapcsolódunk másokhoz.
Mert az értékek a legfontosabb láncszemek, melyek az egyént a társadalomhoz kapcsolják.
Például a közös nyelv, közös hagyományok, közös műveltség fontosságáról van szó, hogy nem biztos, hogy sokat tud valaki, mondjuk, Petőfi Sándorról, de annyit biztosan, hogy nagy költő volt, hisz ez a közös tudásunk része.
Ilyen értelemben az értékek a személyiség számára a világban való eligazodást szolgáló legfontosabb támpontok, általuk tudjuk eldönteni, hogy mi a jó és a rossz, a vonzó és a taszító, a fontos és a lényegtelen, a tiszteletet érdemlő és a megvetendő.
Az értékek irányjelzők, és mivel bármelyik emberi közösség a közös értékeken alapul, egyúttal az adott közösség integrációjának, egyben tartásának is a legfontosabb szociálpszichológiai eszközei.
Mikor a gyerek belenő a körülötte lévő társas világba (azaz szocializálódik), akkor a kultúrát sajátítja el, a kultúra pedig értékeken alapul, és ezeket az értékeket mint irányjelzőket teszi belsővé. És ez javarészt egy gyakorlatias folyamat, mert bár közvetlenül is elmondják neki, hogy mit szabad és mit nem (azaz mi a helyes és mi a helytelen), de leginkább a mindennapi élet gyakorlatában tanulja meg, hol húzódnak a határok, mi az, amit elvár tőle a környezete. Ezért is van az, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, ha nem is tudjuk azokat egzaktul megfogalmazni, és pláne nem bizonyítani. Hisz utóbbi, ugye, eleve lehetetlen.
Pszichológiailag ugyan a szükségletekből vezetjük le az értékvezérelt viselkedést (mint az nemsoká kiderül), hogy, mondjuk, lélegezni muszáj, ezért érték a tiszta levegő, de az értékek világa túlmutat a puszta szükségleteken. Olyan belső motivációs bázist jelenthet, amely szükségleteket generálhat is. Erre egy jellemző példa az önzetlenség, hisz mindenki remekül élhet anélkül is, hogy jótékonykodna, de ha valakinek ez valóban fontos, annak pszichés szükséglete lehet, hogy önkénteskedjen, adakozzon, segítsen másokon.
Az értékek típusai
Értékeinket sokféle típusba sorolhatjuk, említettük már az egyéni és a kollektív, vagy az anyagi és a szellemi értékeket, de léteznek még másfajta tipológiák is.
Max Weber, a szociológia egyik klasszikusa megkülönböztette a célértékeket és az eszközértékeket. Az előbbiek azt határozzák meg, hogy mi is a követendő minta, ami egy jobb helyzetet eredményez, az utóbbiak pedig, hogy mi az az út, ami odáig elvezet.
(Célérték lehet a boldog családi élet, melyhez rendelt eszközérték a párkapcsolatunkra fordított figyelem.)
De beszélhetünk dinamikus és statikus értékekről is:
- A statikus értékek azok, amelyeket az egyén magáénak vall ugyan, de ezek nem igazán befolyásolják a viselkedését. Valaki, mondjuk, fontosnak gondolja a környezet védelmét, de szemetel, esetleg komolyan értéknek tekinti az egészséget, de elhízott és alkoholfüggő. Azaz látja maga előtt, és el is fogadja a kívánatos viselkedésmintát, de képtelen követni azt.
- Ehhez képest a dinamikus értékek ténylegesen befolyásolják viselkedésünket, mert (az előző példánál maradva) nem pusztán azt gondoljuk, hogy az egészség fontos, de teszünk is érte, azaz leszokunk a dohányzásról, egészségesen étkezünk és elkezdünk végre sportolni.
Az értékek hierarchiája
Korábban már említettük, hogy az értékek nem pusztán a szükségletekből vezethetők le, de a szükségletek azért alapvetően határozzák meg az értékeinket. Amik aztán visszahathatnak a szükségleteinkre.
Az értékek hierarchiáját ezért leggyakrabban Abraham Maslow amerikai pszichológus híres szükségletpiramisából szokták levezetni. Ennek lényege, hogy először a legalapvetőbb fiziológiai szükségleteinket kell kielégítenünk, hogy aztán jöhessen a többi, mert ha nem maradunk életben, nem lesz, aki kapcsolatokat ápoljon másokkal, vagy a boldogságot keresse. A szükségletek piramisa alulról felfelé a következő elemeket tartalmazza:
- Fiziológiai szükségletek: légzés, evés, alvás, szex
- Biztonság: fizikai, anyagi, erkölcsi, egészségi, vagyoni
- Szociális szükségletek: barátság, család, szexuális intimitás, szeretet, valahová
- Tartozás
- Önbecsülés: pozíció, presztízs, elismerés
- Önmegvalósítás: vitalitás, kreativitás, személyes fejlődés, céltudatosság
Látható, hogy a szükségletek különböző szintjeihez különböző fontos dolgok, értékek kapcsolódnak, melyek aztán alapvető szerepet játszanak az egyén motivációinak kialakításában és működtetésében. Hisz egy efféle felfogás szerint a motiváció lényege, hogy belső értékeinket akarjuk külsővé tenni. Ha számunkra a barátság kiemelt érték, akkor ápoljuk a kapcsolatot a meglévő barátainkkal, és keressük az újakat, ha a szexben fontos az intimitás és a kötődés, akkor ragaszkodunk a párunkhoz, és figyelünk az ő szükségleteire. Ha már egyszer az értékeink jelentik az iránytűt az élet legkülönbözőbb helyzeteiben.
Régen és ma
Mindezek után fontos még látni azt is, hogy az értékek rendszere, pontosabban annak egy része nem állandó, történetileg változik, ami a kultúra változásában érhető tetten.
A kulturális antropológiai kutatások szerint fontos különbségek vannak a tradicionális és a modern társadalmak értékrendszerei között.
A tradicionális társadalmakban az egyéneknek nincs igazi mérlegelési lehetőségük, hogy milyen értékeket tegyenek magukévá, azokat eleve készen kapják, a választás lehetősége nélkül. Azt a vallást kell követniük, melyet családjuktól, közösségüktől örököltek, azokat a hagyományokat kell tiszteletben tartaniuk, melyeket a korábbi generációk, vagy, mondjuk, olyan családtípusokban kell élniük, amit az ott és akkor érvényes normák és szokások előírnak.
Ezzel szemben a modern társadalmakban, részben az individualizáció okán, az embernek már van választása, hogy milyen értékeket követ, milyen kultúrát tesz magáévá.
Gyerekként persze jobbára még azok az értékek adottak, amelyeket a családi, iskolai szocializáció ültet belénk, de már viszonylag korán lehet más a világnézetünk, az ízlésünk vagy bizonyos mindennapi szokásaink, mint a környezetünké.
Ezt a fajta értékprularizmust aztán egyesek szabadságként élik meg, mások pedig a biztonság, a biztos tájékozódási pontok elvesztéseként. De ettől még a szabad értékválasztás lehetősége tény.
Az elmúlt évtizedekben a posztmodernnek nevezett irányzat jelszava lett az „anything goes”, azaz a „bármi lehet” elve, mely szerint minden értékrendszer egyformán érvényes, mert nem összevethetők.
Az értékeket nem lehet értékelni, mert maguk az értékelés alapjai. A vallásosság és az ateizmus közül egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyik sem cáfolja a másikat. Két, egymástól független világnézet, melyeket, ha elfogad az ember, akkor onnantól annak a keretrendszerében tud érvelni.
Ám ez a fajta értékrelativizmus nem jelenti azt, hogy maguk az értékek relatívak, csak épp nem csereszabatosak egymással.
Elvégre, ha iránytűk az élethez, akkor nyilvánvaló, hogy egyszerre nem tudunk többfelé menni, csak egy irányba. Ahonnan aztán el is kanyarodhatunk, mert a jelen egyik lehetősége, hogy értékeink változhatnak az életünk során.
Bácsván László
szociológus
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
2025. január