Az írás, mint a kiteljesedés, a személyiség fejlődése, a felszabadulás forrása, gyengéd és jótékony hatású játék a szavakkal… Ha nem ismerjük ezeket a lehetőségeket benne, és kedvet érzünk hozzá, az írás előnyei felfedezésre várnak.
Amennyiben úgy érezzük, hogy jól tudunk bánni a szavakkal, érdemes belevetni magunkat az írásba. Összegyűjtöttük öt okot, ami miatt hasznunkra válhat, ha hozzákezdünk írni, a magunk örömére. És néhány jó tanácsot is adunk az esetleges szorongás elűzéséhez, a bátortalanság legyőzéséhez, valamint a jó kezdés megvalósításához.
Egy francia felmérés szerint a nők 85%-a szeret írni, bármilyen generációhoz is tartozik. Bensőséges napló, emlékirat, regény, vers – mindegy, ha szárnyalnak a szavak, vagy olykor megszelídülnek és táncolnak a fehér papíron. Kedv az érzelmek kifejezéséhez, az írás öröme, gondolataink megosztásának szükségessége – a cél csak ritkán a híressé válás, sokkal gyakrabban a közlési vágy.
5 OK, AMIÉRT ÉRDEMES TOLLAT RAGADNUNK
Törődünk a kedélyállapotunkkal
„Köztem és a világ között, egy ablak. Az írás egy módja annak, hogy kijussak rajta anélkül, hogy betörném. ” – írta találóan egy francia költő. Az érzelmek, szorongás, aggodalmak, sebezhetőség vagy traumák papírra vetése enyhít, felszabadít és enged visszalépni. Mindez segít a feoldódásban, csökkenti a lelki nyomást és javítja a hangulatot, még depresszió esetén is. Ezzel szemben az öröm elbeszélése írásban lehetővé teszi, hogy még jobban profitáljunk belőle, és kifejezzük hálánkat.
Őszinték vagyunk önmagunkhoz
„Rajtam kívül mások úgy írnak, ahogy beszélnek, én úgy írok, ahogy csendben maradok.”– mondta egy angol írónő. Kimondhatatlan gondolatok, kétségek, szégyenérzet, félelmek, hazugságok, gyűlölet…. Ha nem tudunk ilyen érzéseket szóban kifejezni és átadni másoknak, a „titkok” vagy vallomások közlése írásban könnyebb. A saját írásbeli megnyilvánulások azért is hasznosak, mert őszinték, minden alakoskodás nélkül. Megkönnyebbülést hoznak, lehetővé teszik, hogy szembenézzünk a valósággal, az érzelmek elfojtása nélkül, és elfogadjuk hibáinkat.
Kevesebb bűntudatot érzünk, és nem emésztjük tovább magunkat.
Fejlesztjük intellektusunkat
„Minden írás merészséget, bátorságot és hatalmas munkát jelent.” – vallotta egy francia író. Akár életünk fontosabb eseményeit írjuk le a naplónkban, akár versen vagy regényen dolgozunk, az írás megköveteli a részletekre való emlékezést, pl. a környezet megfigyelését, a lelkiállapot feltérképezését, az elemzést stb. Igényli, hogy mindezt észben tartva jól válasszuk meg a szavainkat, gazdagítsuk szókincsünket, emlékképek és ötletek után kutassunk. Így az írás feltétlenül hasznos az intellektusunk számára, mert élénkítjük vele az elménket.
Gyógyírt hozunk vele bajainkra
Néhány, kreativitással foglalkozó tanulmány (amelyik pl. egyes, emlőrákban szenvedő nőkről készült, akik kreatív kifejezési műhelyekben vettek részt) kimutatta, hogy az írás előnyökkel járt számukra a fájdalom és az alvás szempontjából. Hasonló kísérletben ugyanez történt asztmás, ízületi gyulladásos vagy fibromyalgiás (állandó fájdalommal küzdő) betegeknél, akiknél a fizikai fájdalom odáig mérséklődött, hogy kevesebbet keresték fel az orvost, illetve csökkenteni lehetett gyógyszeradagjukat.
Könnyebben értelmezzük az életünket
Az írás, majd a szöveg félretétele, illetve újraolvasása lehetővé teszi, hogy lepergessük magunk előtt az emlékeket. Általa áttekinthetjük az események időrendjét, és segítséget kapunk ahhoz, hogy emlékezzünk arra, amit elfelejtettünk (vagy esetleg elrejtettünk magunk elől). Arra is lehetőségünk nyílik, hogy visszalépjünk a múltba, megtaláljunk egy jelentést vagy valamilyen logikát az események között (amely akkoriban elkerülte a figyelmünket). Leírt oldalaink mesélnek rólunk, önismeretre tanítanak, továbbá segítenek megtalálni az utunkat, vagy legombolyítani életünk fonalát…
AZ ÍRÁS „KÉZIKÖNYVE”
Hagyjuk abba az üres oldalak feletti gyötrődést, a félelmet, hogy azok üresek is maradnak, vagy hogy nem tudunk jól írni. Az írás olyan szívesség, amit magunknak teszünk – kezdjünk hozzá magabiztosan!
Legyünk elnézőek önmagunkkal szemben
Honoré de Balzac, a nagy francia regényíró azt vallotta, hogy „ne úgy ítélkezz az írásod felett, mint egy igényes tanár!” Ez a jó tanács, különösen, ha kezdők vagyunk az írás terén, több szempontból is hasznos lehet. Pl. nehéz a stílusunk vagy a mondatszerkesztésünk, és a helyesírásunk sem tökéletes? Egyelőre (kezdéskor) mindegy, csak becsüljük meg a szavainkat úgy, ahogy azok megérdemlik. Ami nem szól az ellen, hogy szövegeinket „pihentessük”, majd olvassuk át, és javítsuk ki őket.
Kényeztessük magunkat
Igényes eszközök az íráshoz, nyugodt sarok a lakásunkban az ihlet pillanataihoz. Amellett nem szükséges rendszeresnek lennünk: az inspiráció jöhet, ahogy „neki tetszik”, és az írásnak nem szabad ”kimért mennyiségű” feladatnak lennie.
Írjunk szabadon, kötöttségek nélkül
A fejlődéshez fantasztikus, képzeletbeli mellékutakon is haladhatunk. Játsszunk a szavakkal, készítsünk feljegyzéseteket, leírásokat, fessünk le helyzeteket, találjunk ki emlékeket vagy fiktív karaktereket, hagyjuk képzeletünket csapongani. Változtassunk a stíluson, műfajon (vers, levél, memoár…), kezdjünk regényt írni. Ne féljünk attól, hogy túlságosan magával ragad az írás, ha kedvünk van hozzá, annál jobban fog menni a jövőben.
Vegyünk részt írói műhelyekben
Szeretnénk a technikát elsajátítani, vagy bepillantást nyerni az írásművészet titkaiba? Lépjünk be íróműhelyekbe, végezzünk írásgyakorlatokat! Ezek a képzések, napjainkban főleg online kurzusok keretében, kiváló szakmabeliek (gyakran neves írók, forgatókönyvírók) vezetésével nagyon ajánlottak, hasznunkra válnak. Többek közt ösztönözhetik kreativitásunkat és javíthatják írásaink minőségét, természetesen a siker kényszere nélkül.
Forrás: Galenus
