Kellemes, jóindulatú, megértő emberekkel körülvéve élni a mindennapokat, ápolni pozitív hatású kapcsolatainkat, rövid és hosszú távra tervezgetni… Az ötletek nem hiányoznak ahhoz, hogy könnyebben meglássuk az élet jó oldalát. 5 jó tanács az optimista gondolkodás és életszemlélet elsajátításához.
„A pesszimista minden lehetőségben meglátja a nehézséget, az optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” – Winston Churchill így összegezte a világ és az élet megértésének két ellentétes oldalát képviselő emberek magatartását. Az első típus mindent sötéten lát, és általában a legrosszabbtól fél (így azt meg is előlegezi). Úgy érzi, hogy csak szaporodnak a problémái és a gondjai.
Gyakran szinte katasztrófát sejtet, ami megakadályozza, hogy profitáljon a jelen kedvező momentumaiból. A második alkat fordítva jár el: bizakodva ébred reggel, kellemes meglepetésekkel teli napot vár és jövőt képzel el a későbbiekben.
Miközben nem tépelődik a múlt kudarcain, számba veszi a vele történt események esetleges pozitív hatásait – még a rosszakét is. Pedig az ő élete sem könnyű, nem mentes bánattól, csalódástól, kudarcoktól, betegségtől, gyásztól… Csak éppen másként szemléli az élet dolgait.
Lehetséges változtatni
„Negatív üzemmódban” működve a pesszimizmus mindenekelőtt olyan gondolkodási mintát fed fel, amely azon az érzésen alapul, hogy hiányzik az élet és a külvilág feletti ellenőrzés. Lehetséges azonban javítani és változtatni ezen a perspektíván. Optimistának lenni ugyanis többek közt annyit tesz, mint életenergiával feltöltődni. Ha ez megtörténik, és az optimista hozzáállás önkéntes, aktív és intellektuális marad, ami nem a rossz tagadásából áll, hanem bizakodó magatartásból, a kívánt cél hamar megvalósulhat.
Így ne hagyjuk, hogy a hétköznapok kockázataitól és kudarcaitól való félelmek eluralkodjanak rajtunk, hanem emelkedjünk felül e szorongáson. Meg lehet tanulnunk az optimizmus „szabályait”, az életünkben bekövetkező események jellegétől függetlenül is.
Tippek az optimizmus „megtanulásához” 5 lépésben:
Távolodjunk el a negatív környezettől
Erőszak, háborúk, rossz hírek a világban, valamint közvetlen környezetünkben és a szociális hálón, a médiában…. Semmi nem kötelez arra, hogy fejest ugorjunk a negatív információk tömkelegébe. Éppen ellenkezőleg: a szükséges mértékig legyünk tájékozottak, és többet ér, ha távolságot tartunk a csak negatívumokat továbbító környezettől. Annak érdekében, hogy ne rontsuk tovább a hangulatunkat, ugyanez vonatkozik a rossz kisugárzású és szinte kiábrándító emberekre.
Tartsunk távolságot tőlük, amennyire lehet, akár a családban, akár a munkahelyen, vagy baráti köében állunk velük kapcsolatban. Amennyiben árasztják magukból a mogorvaságot, az életkedv hiányát, a negatív életszemléletet, minél kevesebbszer hallgassuk meg véleményüket, időlegesen vagy véglegesen kerüljük őket (a realitás hatásain belül). Így a velük való kapcsolat nem táplálhatja pesszimizmusunkat. Helyette – a lehetőségekhez képest – vegyük körül magunkat derűs, megértő, pozitív kisugárzású emberekkel, akik a miénknél reményteljesebb, bizakodóbb és bátorítóbb látásmóddal rendelkeznek.
Kezdjük el „gyűjteni” a mindennapok apró örömeit
Még pl. egy tőlünk idegen helyen tett, monoton utazás is lehet kellemes, tele apró örömökkel. Egy ottani ember kedves mosolya vagy kedvessége, egy finom kávé íze, vagy akár a szivárvány az égen, a természet egyéb csodái… elég, ha ajándékként fogjuk fel őket. Ami pedig a mindennapok apró, pozitív történéseit illeti, fogadjunk meg egy jó tanácsot: jegyezzük fel minden este az eltelt nap akár jelentéktelennek tűnő örömeit, ami lehetővé teszi, hogy jobban figyeljünk rájuk a továbbiakban. Arra is alkalmas, hogy amikor rágódni kezdünk valamin, újraolvassuk ezt a jegyzetet, és szűnjön tőle a szorongásunk.
Egyszerű módszer, melyért fokozatosan hálásak leszünk, mert segít jobban feltárni és ápolni pozitív érzelmeinket. Ez annál is inkább fontos, mivel agyunk „hajlamos” arra, hogy a negatív események jobban befolyásolják gondolatvilágunkat.
Maradjunk realisták, és tudjuk kezelni a negatív hatásokat
Az optimizmusnak magában kell foglalnia azt is, hogy kerüljük el a naivitás, gyanútlanság buktatóit. Pl. az olyan jellegűeket, mint: „szerencsés vagyok, meg merek csinálni mindent” – óvatosság nélkül, esetleg veszélybe sodorva magunkat, sőt másokat is. Az a fajta túlzott derűlátás is helytelen, mely az empátia hiányát jelzi mások problémáival szemben. Az optimizmus nem lehet akadálya a figyelemnek, jóindulatnak, a háttérben maradásnak és a visszafogottságnak, vagy a szerénységnek.
Természetesen a meggondolatlan optimizmus is kerülendő: képesnek kell lenni a negatív események elfogadására is, bűntudat nélkül. De közben meg kell tanulnunk, hogyan kezeljük őket annak érdekében, hogy ne uralkodjanak el rajtunk, azaz ne mérgezzék mindennapjainkat. Egy jó tanács: próbáljuk meglátni a dolgok kedvező oldalát akkor is, amikor egy bosszantó/zavaró (de nem drámai) esemény történik velünk. Pl. úgy, hogy tegyünk fel magunknak olyan kérdéseket, mint: milyen pozitív dolgot eredményezhet ez a történés nekünk. Illetve a családunk, vagy mások számára? Mit tanultunk belőle? Esetleg miben lehet segítségünkre a továbbiakban?
Nyilatkozzunk meg pozitívan
Ehhez szókészletünkön is változtatni kell: kezdetben töröljük belőle a negatív kifejezéseket, és fogalmazzuk át megnyilatkozásainkat, formáljuk át beszédmódunkat. Pl. a „nem szabad kihagynom ezt a lehetőséget, noha biztos elrontom” helyett „mindent meg fogok tenni a siker érdekében“. Ha az agyunkba nem vésődik bele a tagadás, az mindent megváltoztat: jobban hiszünk a sikerben, ami erősíti az önbizalmat (és növeli esélyeinket), anélkül, hogy már előre vesztesnek éreznénk magunkat.
Haladjunk fokozatosan az optimizmushoz vezető úton
Megismerni igényeinket, azonosítani, ami javunkra válik, és megtenni mindent annak elérése érdekében; rövid és hosszú távú terveket készíteni, azokat leírni, a végrehajtás akadályait célzó gondolatainkat elhessegetni, mentális gátjainkat felszabadítani (mint pl. „soha nem fog sikerülni”) – min-mind konstruktív lépések lehetnek az optimizmus felé vezető úton. Ehhez a köztes fejlődési szakaszokat reálisan szükséges meghatározni (ami elégedettséget okoz), továbbá számba kell venni a rendelkezésre álló támogatásokat az induláshoz.
Az elérési út még fontosabb is, mint az eredményes végkifejlet, mert az jótékony kölcsönhatásokat és ismereteket generál, melyekből tanulni lehet. Minden siker, még a legkisebb is, erősíti az önbizalmat és az optimista szemléletet. Vágjunk neki az útnak!
Forrás: Galenus
