„Elszaladtak az álmok a szép színésznővel…Hazavitte a nőt, behúzta bőröndjét, szégyenlősen átölelte, s jelezte, majd hívja, és ne haragudjon.” – Amikor az ördög játszik a férfival…Szösszenetek egy hirtelen lángra kapó, bolondulásig izzó, a felismerés hasító fényével tisztuló szerelemről Vészabó Noémi tollából.
Megigazította a nyakkendőjét, egy pillanatra még visszalépett a nagy art deco tükörhöz, elégedett mosollyal megállapította:jó formában van és jól áll neki az újonnan vásárolthalványkék ing. Kényes volt az öltözetére […]
Újabb fogadás – gondolta –, újabb lehetőségek […].
Abban a pillanatban elkezdődött a műsor hivatalos része:köszöntő, díjátadás, majd színpadra lépett azt est díszvendége,a színésznő, akit régóta csodált, de valahogy sosem jutott a közelébe. A nő betöltötte a színpadot, sugárzott, hangja izgalmasan volt selymes és bársonyként simította Dávid érzékszerveit. Villámcsapásként zuhant szívére a vágy: megszerezni ezt a nagyvadat […]!
Előadások után találkozgattak. Vacsorázni jártak, beszélgettek, borozgattak, sétáltak éjszaka az esőben, szépek voltak, de nem történt semmi a forró búcsúcsókokon kívül, amik a férfit az őrületbe kergették, hiszen olyan feszítő vágyat gerjesztett benne az érzés. Minden önuralmára szüksége volt, hogy úri módon engedje be a nőt a lakása bejárati ajtaján, és ne teperje le vad szerelemmel a kocsiban, búcsúzáskor […].
Aztán, míg hazavezetett, sokáig tartott, míg megnyugodott és lelohadt a tűz a testében, amit a nő gerjesztett benne […].
Egy délután telefonált a színésznő: vidékre hívták játszani, kérdi, Dávidnak lenne-e kedve őt elkísérni oda. De vidéken is kell majd aludniuk, hiszen későn ér véget az este, s már talán érdemesebb ott tölteni az éjszakát […].
A nő elkészült, illatosan, égő fekete selyemhálóingben belibegett a szobába, aki csak arra vár, hogy valaki magáévá tegye és áldozzon a nő oltárán a testi szerelem égő áldozatával […].
Dávidon eközben az ördög lakomázott, szíve dobogása a fülében zakatolt, keze remegése, kínzó rosszulléte már elviselhetetlenné vált […].
Lefordult a nőről, végignyúlt az ágyon, mintha egy pillanatra könnyebbé vált volna […].
 |
A reggelinél szégyenlősen és újra magyarázkodva alig mert a nő szemébe nézni […].
Elszaladtak az álmok a szép színésznővel…Hazavitte a nőt, behúzta bőröndjét, szégyenlősen átölelte, s jelezte, majd hívja, és ne haragudjon. A színésznő lágyan elmosolyodott, bólintott, de jelezte, hogy újabb szerepre készül, így az elkövetkezendő időben nemigen ér rá […].
Vészabó Noémi: Szeretni egyszer bolondulásig című novelláskötetének Az ördög éjszakája című darabjából.
 |
|
A kötetet most 5% kedveszménnyel vásárolhatja meg a Galenus webáruházában! vagy keresse a könyvesboltokban! |
