Beszélgetés híres emberekkel – Béres József és Béres Klára

Vannak helyzetek, amikor nem lehet eltemetni a múltat, amikor a múltról jelen időben beszélünk, amikor az „elengedés” elmaradása nem a psziché negatívuma, hanem a mérhetetlen tisztelet, szeretet és alázat jele. Ifj. dr. Béres József és Béres Klára Béres Józsefről, a Béres csepp feltalálójáról, az édesapáról, az apósról jelen időben beszéltek, mintha még most is itt élne közöttünk.
Való igaz, ha ő – fizikai valóságában – nem is, de szellemiségében, „hagyatékában” még most is itt van, s velünk ünnepli a 25 éves évfordulót.

• Béres József Erdőbényén megalakította feleségével, Béres Klárával a Béres Szőlőbirtokot.
• Számos rangos elismerés birtokosa Béres József: Hűség a Hazához Érdemrend Nagykeresztje, Üzleti Etikai Díj, Példakép Díj, CSR Hungary Díj, Szent István-díj, Lónyay Menyhért-díj valamint a Magyar Érdemrend Középkeresztje. 2013-ban a Béres cseppet hungarikumnak minősítették.
• Béres Klára művei: Életcseppek, Az üstökös csillagot hozott, történetek Búza Barna szobrászművész életéből (szerzőtárs: Béres Melinda), Cseppben az élet – Béres József életútja, Kapaszkodó, Szirtfoknak lenni.

25 éves a „cseppenként” felépített sikertörténet

• Hogyan is kezdődött a küzdelmes, legendás történet?

Béres József: Atyám rendkívül természetszerető kutatóként a növényekhez, a mezőgazdasághoz vonzódik. Pályafutása a kisvárdai gépállomáson kezdődik, aztán a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézetben folytatódik. A talaj minőségével, összetételével, később a burgonya és a dohány különböző betegségeivel foglalkozik. Ez a kutatómunka vezeti arra a felismerésre, hogy a talaj összetétele, adottsága, nyomelemtartalma mennyire alapfontosságú a növények számára, illetve hogyan tudják felvenni ezeket a növények és hogyan tudják hasznosítani. Lényegében azt állapítja meg, mennyire szoros kapcsolat van a talaj nyomelem-ellátottsága és a növények életminősége, betegsége, egészsége között. Ő agrármérnök, agrárkutató, tehát nem egy humán készítmény felfedezésére készült. Alapvetően a növények fiziológiai, élettani kutatásain dolgozik. Azonban ez alapozza meg a Béres cseppet, hiszen látja, hogy mennyire relevánsak a nyomelemek a növények életében. Így ezt a gondolatot vitte tovább. Neves szakemberként előadásokat tart, így gazdák is hozzá fordulnak állategészségügyi kérdésekkel. Megállapítja, hogy az állategészségügyben is kiemelt fontossága van a nyomelemeknek. Mivel az állatok növényeket esznek, ha a növényben nincs elég nyomelem, akkor az állatok is szenvedhetnek a nyomelemek hiányától, hiszen nem jut be a szervezetükbe olyan mértékben, amennyire az kívánatos lenne. Később aztán a kisvárdai kórházban dolgozik egy laboratóriumban, ahol beteg emberek közelébe kerül. Az a feltevése, hogy talán a gyógyíthatatlan betegségek hátterében a nyomelemhiány áll. Kezdetben egy-egy nyomelemet alkalmaz, később színesítve a palettát, szépen bontakozik ki a Béres csepp.

Béres Klára: Ide kívánkozik az a gondolat, hogy manapság, amikor nyomelemekről beszélünk, és már olyan természetesnek tűnik, azonban akkoriban ez abszolút úttörő dolog volt. A szakma inkább kinevette, hogy ő ennyire nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a nyomelemeknek. Soha nem ment el csak úgy a természet dolgai mellett, izgatta, hogyan lehetséges az, hogy az egyik táblában ugyanabból a magból egészséges növények nőttek, míg arrébb a másikban kevésbé életerős növények. Nagy tehetséggel áldotta meg a jóisten. Amit megtanult, azt soha nem felejtette el. A biokémiát, az élettant rendkívüli módon ismerte, tudta. Ezerszer tapasztaltam, hogy milyen kivételes tehetségű kutató volt, és a különböző tudományágakban remekül tudott „kalandozni.”
Negyven év óta még mindig őt igazolja az idő, ezt meghatódva tapasztalom, mennyire megelőzte a korát.

Béres József: Atyám valóban egy megszállott kutató volt, aki hitt az igazában, hiszen óriási – alapvetően mezőgazdasági- kutatómunka állt a hátterében, sokat publikált is ezekről. A család is mindig mögötte állt és soha nem kételkedtünk az ő tudományos igazságában. Abban azonban kételkedtünk, hogy szabad-e ezt az utat járni, mert ez idegőrlő út volt. A támadók részben a munkahelyi kör volt, a szakma egy része, illetve mindent átszőtt a politika.

• Édesapád lelkileg hogyan bírta a megpróbáltatásokat?

Béres József: Ő jól bírta, mert küzdő típus volt. Én voltam egyike azoknak, akik próbálták lebeszélni, hogy ne folytassa a harcot, mert gyermekként féltettem, hogy fölemészti. Nem lehetett lebeszélni. Voltak olyan csúcspontok ebben a szenvedéstörténetben, amikor a laborját lezárták, házkutatás volt a lakásunkban és fél évig tartott egy bűnvádi eljárás ellene, mert kuruzslással vádolták. Ekkoriban próbáltam én is jobb belátásra bírni. Aztán fokozatosan kibontakoztak a támogatók is. Ratkó Józsefről kell itt megemlékeznem elsősorban, mert ő kereste akkoriban, betegeket vitt hozzá, mint például Balczó András, Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Pozsgay Imre és sokan mások. Ez volt a támogatói kör. Illetve érdekes, hogy a patikusok is mennyire támogatták. Súlyos betegségekkel fordultak hozzá az emberek, és hittek benne. Hogyan lehet kibírni ilyen nehéz időszakot? Mindig valamilyen egyensúlya volt a támadóknak és a támogatóknak, ez nyilván tartotta benne a lelket.

Béres Klára: Én is gyakran kérdeztem ezt tőle, hogyan lehetett ezt kibírni? Mindig azt mondta nekem: „Tudod lányom, ha valaki tudja, hogy kettő meg kettő az négy, akkor nem tehet mást, képviselni kell az igazát. Nem lehet azt mondani, hogy legyen most három, máskor meg öt! Én tudom, hogy igazam van, és segíteni akarok másoknak is!”

Ha másokon segíteni tudunk, akkor azt kötelességünk meg is tenni

• A mottótok is az, hogy ha segítséget kérnek tőled, és tudsz segíteni, akkor azt megtenni kötelesség. Ti ebben a szellemben viszitek tovább a céget, és az ő örökségét.

Béres József: Ez egy családi örökség, a nagymamámtól származik ez a mondás, fiának útravalóul adta ezt. Amikor 1993-ban létrejött a Béres Társaság, akkor is ez maradt a mottónk: segíteni kötelességünk.

• Jóska, te a ragyogó kutatói pályádat adtad föl a cégért. Áldozatnak érezted ezt?

Béres József: A rendszerváltás évében mi fiatalok voltunk, vegyészként dolgoztunk a feleségemmel. Édesapámék létrehozták a részvénytársaságot, melynek célja az volt, hogy a Béres cseppet elismerjék, és gyógyszerré váljék.

Béres Klára: A rendszerváltás után Magyarországgal együtt tanultuk mi is az új „időket”, a kapitalizmus elemeit, az önállósodást, a saját cégvezetést. Most a huszonöt éves évfordulónk kapcsán sokszor végiggondolom azt, hogy Jóska kitűnő kutatóként ragyogó jövő előtt állt. Ez nagyon komoly dilemma volt, mert egész életében másra készült, de föladta, hogy az édesapja mellé álljon. Számomra is nagyon sorsdöntő és szép választás volt, hogy így döntött. Tisztelték egymást apa és fia, kölcsönösen.
Béres József: Igen, fokozatosan átvettük jó atyámtól a céget, ahogyan a magyarországi kapitalizmus is kezdett kibontakozni, egyre összetettebbé váltak a dolgok. A mi sikerünk egyik titka, hogy soha nem hittük el magunkról, hogy tévedhetetlenek vagyunk, soha nem hittük el azt, hogy mindent meg tudunk oldani, támaszkodtunk olyan munkatársakra, akik szakmailag és emberileg is nagyszerűek.
Béres Klára: 1997-ben volt az első nagy elismerés, amikor köztársasági elnöki elismerést kapott Béres József, majd 2000-ben gyógyszerré minősítették a cseppet. Egy üldözött, kuruzslónak kikiáltott ember, kinek ilyen hányattatott sorsa volt, végül is elismerést ér el, nagyon felemelő dolog. Ma pedig huszonöt éves a Béres Részvénytársaság.

Minden cseppje Béres

• Talán különös, de úgy érzem, hogy világrangú boraitok valahogyan rokonságban állnak a Béres cseppel, mintha mindkettő istenáldotta orvosság lenne, persze mértékkel.

Béres József: Mi is így gondoljuk! Egy gyógyszergyártónak azért óriási dilemma, hogy merjen-e borral foglalkozni, hiszen a borról szinte mindenkinek az alkohol jut az eszébe. Van egy mottója a borászatunknak, éppen azért, hogy összekösse a két nevet, azt szoktuk mondani: „minden cseppje Béres!” Mi az egyik legrégebbi magyar márkához, a tokaji borhoz adjuk a munkánkat, nevünket, ez az embert jó érzéssel tölti el. A bor közösségteremtő, a jó bor a minőségi élet velejárója.
Béres Klára: Az első borászunk mondta mindig, hogy mindkettő fantasztikus, mindkettő hatásos, de azért a Béres borok gyorsabban hatnak! A mérték és a minőség a lényeg! A férjem mondja mindig, hogy fele annyit, de kétszer olyan jót!
Béres József: Most visszagondolva a huszonöt évre, alapvetően egy szó köré tudnám gyűjteni a Béres társaság tevékenységét, konkrétan vagy jelképesen: ez az egészség. Egész-ség! A szereinkkel a prevenció fontosságára szeretnénk felhívni az emberek figyelmét. A Béres termékek életminőség-javító készítmények elsősorban. A gyógyítás is rendkívül fontos számunkra, de a lényeg: az élet minősége! Ha kimondjuk, hogy egészség, akkor az emberek hajlamosak a nyavalyákra gondolni, viszont nemcsak testből, hanem lélekből is állunk, az „egészhez” az is hozzátartozik.

• Az álmok, a tervek?

Béres Klára: Három gyermekünk van, Melinda lányunk már a cég vezetőségében dolgozik, Marcell fiunk idén végzett két egyetemen, ő közgazdász, most Melindának segédkezik, szeptembertől pedig tudatosan készül a gyógyszergyár megismerésére. A harmadik gyerek pedig egy titok, Merse rendkívül okos, de még előtte a választás lehetősége.
Béres József: 2009-ben megjelent egy énekeskönyvem, most egy bővített kiadás előtt állok: Szép magyar ének címmel.
Béres Klára: Soha nem mondhatjuk azt, hogy már nincs semmi dolgunk, megállunk, mert elértünk valamit. A nagy kihívás most jön magunk és a következő generáció számára is, hogy ezt a sikert meg is tudjuk őrizni.

Dr. Szarvasházi Judit – Vészabó Noémi