Beszélgetés Keresztes Ildikóval – Jóban vagyok magammal

„Sokáig kényszerképzetem volt, hogy olyannak kellene lenni, akit elképzelnek a férfiak vagy a világ. A nőies nő. De 24 órában nem lehet valaki ilyen, azt megjátssza. Mindig tökéletes és mindig tündibündi. Én ezt a szerepet nem tudom.”

• Sportoltál és utána váltottál az éneklés felé?

Igen, mert a tornasportból az ember 20 évesen kiöregszik. Elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, ritmikus gimnasztika szakedző vagyok, de abban nem igazán találtam meg önmagam és egy maximalista oroszlán a középszerűséggel nem éri be. Azt tudtam, hogy nekem a színpadon a helyem, de nem tudtam, milyen formában. Balerina, színésznő vagy énekesnő; ezeket mind végigjártam. A barátaim hívták fel a figyelmemet, hogy ezzel a karakteres hanggal kellene kezdeni valamit.

• Kivételes személyiség vagy. Van egy különleges hangod, és van egy különleges kisugárzásod. Ez keveseknek adatik meg.

Ezt volt nehéz megmagyarázni az X-Faktorban is. Hogyan mondjam meg valakinek, hiába énekel nagyon jól, ha nem történik meg a varázs. Én azt gondolom, ez adottság, Isten adománya.

• Igen, de kell vele élni és nem visszaélni, ez meg már tőled függ.

Abszolút. De ezt viszont nem lehet iskolában megtanulni, azért mert elsősorban adomány, másodsorban meg nagyon sokat kell hozzátenni, sokat kell tapasztalni, sokat kell dolgozni érte, kudarcot is elszenvedni, meg sikert is, hogy az ember igazán kerek egésszé váljon.

• A dalok találnak meg téged vagy te keresed meg a szerzőket?

Volt már mindenre precedens. Volt úgy, hogy első hallásra eldobtam egy dalt vagy fordítva. Kell, hogy találjak benne dolgokat, amitől azt hiszem, hogy én meg tudom tölteni a saját érzéseimmel.

• A dalok tanítanak téged?

Tök érdekes, hogy vannak dalok, amit már elénekeltem, de az értelmük igazán most világosodik meg. Most kezdek rájönni, hogy miért is találtak meg ezek a dalok vagy miért találtam én meg őket. Már akkor megírták azt a dolgot, amikor még meg se történt. Ha nincs súlya szövegileg egy dalnak, akkor nem biztos, hogy el akarom énekelni. Ha nem tudom megtölteni a saját lényemmel, akkor egy dal is csak egy dal marad.

• A 24 órából 36-ot élsz?

Minimum. De én ezt szeretem, hülye lennék nem így csinálni. Nyilván a lehetőségeimből megpróbálom kihozni a legjobbat mindenféle téren. Hozzáteszem, nem voltam mindig ilyen bölcs. Nagyon sok évet elpazaroltam másfajta gondolkodásmódra és kicsit haragszom is ezért magamra.

• Nem biztos, hogy ez pazarlás. Lehet, hogy ez vezetett rá erre az útra.

Lehet, hogy ezt nem adják korábban és nem adják könnyebben ezt a fajta bölcsességet.

• Kemény nőnek látszol. Valójában is az vagy, amit látunk?

A látszat csal. Bizonyos szempontból kemény vagyok, mert muszáj. Egyébként rettentően érzékeny vagyok. Talán ezért is szökött föl rám ez a páncél az évek alatt. Ezzel védem magam.

• Pont az érzékenysége miatt is válik valaki művésszé, mert az antennái olyanok.

Hiperérzékenyek. Ezért kell ösztönösen felvértezni magadat. Aki nem tudta ezt megtenni, az már nincs a szakmában. Kevésbé racionális szakma, mint az összes többi és nem is véletlenül szoktam azt mondani, hogy erre a szakmára bizonyos szempontból csak elmebetegek mennek. De pont ez az elmebetegség, ami kell hozzá, amitől tudunk hatni. Olyan boldogságot, élményt tudunk okozni, ami tulajdonképpen pénzért nem megvehető.

• Most ilyen élményt okozol az Edith Piaf színdarabbal.

A Piaf könnyedsége mégis az, hogy nem is kell játszani, mert rájöttem, hogy tulajdonképpen én magam vagyok. Ez egy nagyon nagy feladat. Belebújni nem egy kitalált valaki figurájába, hanem egy valaha élt művész figurájába az nehezebb dolog. Érdekes, hogy meg sem érte azt a kort, amiben én vagyok, hiszen meghalt 47 évesen, és úgy nézett ki, mint egy 90 éves. Nagyon nehéz ezeket a váltásokat egy kétórás darabon belül megcsinálni. Először a kislány Edith, utána az idős Edith, aki már alig él, közben csodás dalokat kell énekelni. Összeegyeztetni a beszédhangot az énekhanggal úgy, hogy közben érzelmi kitöréseid vannak, kiabálsz, suttogsz, és utána el kell énekelni egy dalt olyan minőségben, ahogy tőled azt elvárják.

Most nekiállok a lemeznek, mert 5 éve nem csináltam lemezt. Év vége felé szeretnék majd egy nagy koncertet is. Most még nem beszélhetek róla, de lesznek televíziós meglepetéseim is, úgyhogy nem unatkozom. A zenekarommal most volt az első koncertünk az új évben a Keresztes Ildikó Banddel, amit szintén nagyon-nagyon imádok, mert a rockot, azt semmiért sem adnám föl. Megmaradtam hippinek, Janis Joplinnak. Én ottmaradtam Woodstockban, imádom azt a fajta bohémságot.

• Igazi nő vagy, mert egy nő legyen ezerféle.

Sokáig kényszerképzetem volt, hogy olyannak kellene lenni, akit elképzelnek a férfiak vagy a világ. A nőies nő. De 24 órában nem lehet valaki ilyen, azt megjátssza. Mindig tökéletes és mindig tündibündi. Én ezt a szerepet nem tudom.

• Tudjuk, hogy állatvédő vagy és vegetáriánus. Érzelmileg vagy vegetáriánus, vagy egészségi okokból nem eszel húst?

Ha szeretem az állatokat, akkor nyilván nem eszem meg őket lépten-nyomon. Ami nem azt jelenti, hogy bárkit megsértenék, ha elmegyek vendégségbe, vagy miattam külön kelljen főzni. Néha eszem húst. De miattam biztos hogy nem kellene egy állatot se leölni. Igen, itt ül most is ez az örökbe fogadott „kis nyavalyás” az ölemben. Ez olyan lehet, mint az anyaság, de ők még védtelenebbek, mint a gyerekek, kiszolgáltatottabbak. Óriási szerelem, 3 évesen került hozzám és tényleg olyan, mint egy balerina. Esztétikailag is olyan látvány, hogy elképesztő, szociális, kedves, nőcis, és a nyakamba kapaszkodva átölel.

• Van olyan tulajdonságod, amitől megválnál?

Hát persze, a szavaimmal ölni tudnék néha. Nincs bennem gonoszság meg agresszivitás, de a szavaimmal, a szarkasztikus humorommal néha megbántok embereket, de tudok bocsánatot kérni. Néha a türelmetlenségtől tudnék megválni és a lustaságomtól. Nem tudok rendszert tartani semmiben, de lehet, hogy ez az örök lázadásom a torna ellen, amikor meg minden iszonyú rendszeres volt.

• De ha ez neked jó, akkor nincs azzal semmi gond.

Szoktam mondani, magammal a legnehezebb, de már egész jóban vagyunk.

• Azt mondod magadról, olyan vagy, mint egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent.

Magamhoz képest mostanában nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Már talán jobban tudom kontrollálni ezeket a dolgokat, bölcsebbé váltam, jobban megismertem magam, jobban tudom irányítani a belsőmet. Már amennyire lehet irányítani engem. De közben meg azt szoktam mondani, hogy, aki nem tudja megélni az igazi lenteket, az nem tudja megélni az igazi fenteket sem. Nagyon ösztönös vagyok és nagyon rapszodikus, mint az időjárás és ez nem függ semmitől. Egyre bölcsebb vagyok, egyre inkább tudom ezt kezelni. Már sokszor elszámolok 10-ig, mielőtt mondanék valamit. Mérlegelek, átgondolom az érveket, ellenérveket, mások véleményét, még akkor is, ha a vita hevében elutasítok valakit.

• Mi az, ami téged kikapcsol?

Az utazás, a tengerpart, a nagy víz, a hegyek, a természet, a kutyám, a filmek. Imádok filmeket nézni. Jó filmeket, jó színészeket, jó rendezőket, műfajilag nincsen korlát, de csak minőséget szeretek hallgatni.

• Miben hiszel?

Elsősorban Istenben. Aztán talán már magamban. Hozzáteszem, hogy ez nem volt mindig így. Ehhez képest egy kishitű állatként éltem több évtizedet.

• Álmok? Jövő? Tervek?

Jól létet, boldogságot és egészséget szeretnék. Semmi extrát nem kérek. Amíg örömömet lelem ebben és tudok adni, addig hadd csináljam, hadd adhassak. Kicsit többet lehessek a családommal és utazhassak. És persze a gazdi legyen egészséges, hogy dolgozhasson, tudjon jutalomfalatot venni ennek a kis lénynek itt az ölemben.

Dr. Szarvasházi Judit