Beszélgetés Pécsi Ildikóval

Gondolatait követni nem kis feladat, mert villámként cikázik témáról témára, ötleteit odaadóan záporozza beszélgetőpartnerére és sziporkázik mondandójában. Igen, ő Pécsi Ildikó. Az Aranyember „Noémije” férfiak bálványa, nők irigyelt etalonja volt. Fiatalokat meghazudtoló energiával dolgozott mindig, és dolgozik ma is. Könyvet ír, hangoskönyvet készít, színházban játszik, rendez, kertészkedik, miközben feleség, anya és nagymama is. Megjelent első CD lemeze: Ha elmúltál már annyi éves…, amelynek dalszövegeit is ő írta, és kiváló zenészek közreműködésével énekli.

Hogyan telt a nyár Nálatok?

Az egyetlen, kedvenc férjem Gödöllő város díszpolgára lett. Augusztus 20-án a kitüntetés alkalmából műsorral is köszöntték az ünnepeltet. Szerettem volna részt venni eben, „ha már színésznő a felesége a kitüntetettnek”! Gödöllőn annyi tehetséges ember van, olyan megható volt, mindenki – akit felkértem, azonnal „kötélnek állt”. Borzasztó sokat dolgoztunk mindketten, egész életünkben, de szeretetben megvan a honorárium! -ez  nagyon jó érzés.

Szűcs Lajos hogyan fogadta ezt a hírt?

Nem kapott levegőt, amikor Gémesi György Polgármester Úr felhívta. Ő szemérmes ember, azt hiszem, nem is hitte jó ideig ezt a megható elismerést. Focista barátai, és a „drukkerek” viszont természetességgel fogadták. Albert Flóri mesélte egyszer, hogy Lajos egyformán dicsér és marasztal, mindenre jellemző mondása volt: „Hát ez nem lehet igaz…”

Közben könyvet írsz Blaha Lujzáról, miután írtál és rendeztél egy kiváló darabot -Sisiről: „Síron túl is szeretem” – Sisi és a császár szerelméről szólt az előadás, mert azt vallod, hogy lángolóbb szerelemről szól az életük, mint Rómeó és Júliáé.

Egy hosszú életet éltek úgy,hogy örökké egymáshoz tartoztak,  amikor látszólag már nincsennek együtt, akkor is összekötötte őket a síron túli szerelem. Régesrégen hallottam vidéken, hogy  a halál pillanatában attól búcsúzik el az ember, akit a legjobban szeretett. Erzsébet a darabban , a halála pillanatában lép színre, mert nincs vége az összetartozásuknak. Rettenetes vágyam egy hangoskönyvet csinálni, hiszen a királynéról  szóló históriáknak nálunk nagy hagyománya van, Magyarországon nagyon szeretik Őt. Nem véletlen, hogy már gyerekkoromban is foglalkoztatott Blaha Lujza és Erzsébet királyné, végigkísérik az életemet, hiszen ők is Gödölőiek.  Nagy gyűjteményem van a velük foglakozó anyagokból, könyvekből. Elkezdtem írni Blaha Lujza életét,”és  ő egyszercsak elkezdte írni az enyémet”,  de ez nem egyszerű kettős életrajz, én nem színháztörténész vagyok, hanem színész. Az a rengeteg sors, akiket eljátszottam, átéltem, „élettudóssá” tettek. Így Blaha Lujza élete is számomra alap, hogy úgy írjam meg hogy, aki olvassa, annak segíteni tud talán, mert sírni tanít, nevetni, szeretni, élni tanít. Tudod, minél idősebb vagyok, annál jobban szembesülök a fiatalkori „énemmel”. Sokszor előfordul: bánom, hogy nem hallgattam rá, aztán meg azt bánom, hogy hallgattam magamra.

Könyvet írsz, hangos könyvet készítettél, rendezel, játszol, kertészkedsz, anya és nagymama és feleség vagy. Eközben megjelent „első” CD lemezed: Ha elmúltál már annyi éves… melynek dalszövegeit is Te írtad, és kiváló zenészekkel dolgoztál együtt a lemezen.

Vannak Nálatok „hétköznapok”?

Hétköznapok, ünnepnapok? Ki kell bírni együtt negyvenhárom évet, ennyi a titok! Fantasztikusan hálás vagyok a sorsnak, hogy így történt. Egy példa: amikor összeházasodtunk, én nagyon szerettem, ha nincs behúzva a sötétítő függöny, jöjjön be a napfény, „Édesjólajosom” pedig azt szerette, ha be van húzva. A boldog házasság érdekében előálltam egy ötlettel: ha én kihúzom a függönyt, rendben van, ha te arra mész és kihúzod, én egy árva szót sem fogok szólni, hanem fél óra múlva behúzom. Így huzigáltuk szó nélkül: hol ki, hol be. Az a vicces, hogy „öregségünkre” megváltozott ez a szokásunk, rájöttem: én szeretem, ha be van húzva,ő szereti, ha ki van húzva, ennyi a  titkok!

Főzöl, van rá időd?

Volt időszak, amikor komolyan főztem, míg az unokám kicsi volt. A gyümölcslevest nagyon szerették, miután sok gyümölcs terem nálunk, lefagyasztottam és  finomságokat készítettem. Nagyon szeretem a rizst, a halat. Mostanában kitaláltam egy jó ételt, amit szívesen készítek,  gyorsan megvan és egészséges. Van egy halkonzerv, amit nagyon szeretek, ezt egyszerű felhasználni,  különleges ebédet lehet pillanatok alatt készíteni belőle: megfőzöm a rizst, összekeverem a hallal, ebbe belekeverhetek ropogós paprikát, zöldségeket, könnyű nyári étel, és nagyon finom! De tegnap juhtúrós tésztát készítettem, közben a két kutyám árgus szemekkel figyelt, hogy mi történik körülöttük.

Ők is azt ették?

Nagyon figyelek arra, hogy el ne hízzanak, legalább ők ne! Mindig voltak kutyáim,  most már mindkettőnknek fontosak, szeretjük őket.

Túl vagy egy operáción, amelyet „férfiasan” viseltél. Amikor a nővér megkérdezte tőled a műtét előtt, hogy kérsz-e nyugtatót, akkor azt válaszoltad: „nincs nekem annyi időm, hogy nyugodt legyek!” A pár évvel ezelőtti súlyos balesetedből is példásan kilábaltál. Honnan ez az erőd?

Én hiszek abban, hogy a dolgok előre„elrendeltek”: a szerencsés ember talán tudja, hogy mikor van vége! Akkor meg az a dolgod, hogy a feladatot teljesítsd. Nekem megadatott az életben a biztonság is, hamar mellém állt a siker, a közönség szeretete az egészen hihetetlen! Persze én is sokat kínlódok, itt fáj, ott fáj, sokat fáj a lábam is, de nem ezek a fontos részei az életemnek. Az ember amikor majdnem meghal egypárszor, később már másképpen látja a dolgokat. Amikor hazahoztak a kórházból, és már kivihettek  a kertbe, és ülve elkezdtem locsolni a virágokat,azt mondták, biztosan meggyógyul,  pedig alig éltem. Az, nagyon fontos dolog, hogy mit kapott az ember a szüleitől. Egy világháborút úgy éltem végig, hogy elhitették velem a „sztálinorgonákról”, hogy az tűzijáték. Anyámék azt mondták, hogy nézzem, milyen gyönyörűek a fények, és én  „csak” a fényeket láttam, s hallottam a szüleim megnyugtató és békés hangját a világégés közepette. Nagyon fontos, hogy mit  kapunk a gyermekkorunkból.

A múltkor „véletlenül” ültem a reumatológián, mellém ült egy asszony, aki megköszönte, hogy miattam olvas az unokája, – „a gyerek egyetlen könyvet sem volt hajlandó elolvasni. A kisunokám elkezdte olvasni az újságba írt leveleit, azóta 45 könyve van”! – Ha csak ennyi történt,  már megérte!  Hét éve írok fiataloknak egy újságba, pedig csak egyre terveztük. Szerencsémre sok év van a hátam mögött,  bármit csinálok, én mindig színész vagyok. Ez a rengeteg élet, amit a szerepekben végigélhettem, és a sok-sok év, ami éltem, nagy segítség: így tudok magamra is hivatkozni.Vannak persze nehéz és rossz dolgok is, azokat kitöröljük, hiszen ezt tanultam, nem az a fontos.  Engem jó helyre vitt a gólya, mert engem még az hozott!

Vészabó Noémi