Mikor csinálhatom meg az interjút – kérdeztem a telefonban, előttem a naptárammal. Most – hangzott a válasz – és már peregtek is a szavak, a gondolatok, az események, mert Soma azon nyomban, még az élmények varázsában és frissességében élve szinte egy szuszra, úgy másfél órában elmesélte egy fesztivál és a nyári táborának érzéseit, ami egyben saját maga ismertetését is jelentette.
|
Névjegy: Spitzer Gyöngyi, művésznevén: „Soma Mamagésa” énekes, műsorvezető, újságíró, író, előadóművész, szövegíró, spirituális tanító. |
Először egy picit hadd beszéljek az evernesses élményeimről (www.everness.hu). Mert az nagyon-nagyon friss. Balatonakarattya, több ezer ember, nagyon sok helyszínnel. Amiből az egyik helyszín az én öngyógyító falum volt. Idén kaptam egy olyan páratlan lehetőséget, ahol a tavaly megjelent öngyógyító könyvemet szó szerint életre kelthettük 4-5 napon keresztül. Vagyis az abban megjelenő módszerek megjelenthettek a térben.
Egy „pozitív hibát” azért elkövettünk, és ez a túladás volt. A túl sok információ. Azt sem tudod, hogy hova menj a sok program közül. És ez már szinte nem kelt jó érzést benned, hanem egyfajta lemondást.
 |
Viszont az egész fesztivál egyik külön ajándéka, hogy életemben először dolgozhattam együtt a lányommal, aki 22 évesen idén végzett a MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) textil szakon. A kis barátnőivel segítettek a sátrakat belül feldíszíteni. Ez egy izgalmas kísérlet volt, mert először történt ilyen, hogy nekem egy kis öngyógyító falum lehet, tehát ki kellett találni, milyen legyen a koncepció, hogyan építsük fel. Több mint 30 gyógyítót hívtam el ebbe a térbe, amiben 6 külön helyszín volt, 2 külön térre bontva. Ennek az egyik része volt a jines, azaz női oldal, a másik a jangos, azaz férfioldal. Itt én 2 helyszínt választottam magamnak, az egyik a női szentély volt, ami egy eredeti mongol jurta volt, amit ráadásul én használtam elsőként. Háromszor tartottam benne nőiségünkért való hálaadó szertartást 45–50 nőnek. Ez egy hat méter átmérőjű jurta volt, egy iszonyú sűrű, elképesztően erős erőtér, ekkora helyen ennyi nő együtt, akik azért jöttek ide, hogy ráhangolódjanak arra, mit jelent nőnek lenni. Az a kétezer éves patriarchális időszak, ami valamennyiük mögött ott áll anyáik, nagyanyáik, dédanyáik, ükanyáik, szépanyáik vonalán, annyi erőt gyűjtött be a ma asszonyaiba és nőibe, egy olyan változni, változtatni és tisztulni vágyást, hogy ott egyszerűen meg lehetett fogni a levegőben azt az elképesztő igényt, ami ott van a mai nőkben: lerakni a múlt terheit, mintáit és merni élni a saját életet, egy teljesen más minőségű női létben. Nem véletlen, hogy erre Amerikában van egy kifejezés: a nők törnek fel, mint az olaj!
Emellett a fesztiválon volt két nagy előadásom, illetve egy workshopom az öngyógyító falumban Éva sátrában, ahol az egységélményt segítettem megélni. Hihetetlen, ahogy az emberek ki vannak éhezve az egységélményre. Én azt látom, hogy az egyik legnagyobb lelki szükséglet és igény, hogy ebből a hosszú, hasonlítgató, ítélkezős, elválasztós életstílusból belemenjünk abba, hogyha nagyon mélyen megnézzük, akkor egy óriási család vagyunk.
Én ezt az egységélményt szeretem a legjobban előhívni. Amikor idegen emberek néznek egymás szemébe, fogják egymás kezét. Én ilyen vagyok, te olyan vagy. Mit is hasonlítgatunk? Mit ítélkezünk? Engem ilyennek kell elfogadni, téged meg olyannak.
- Ehhez azért kell bizonyos fogékonyság, hogy az emberek ezekre befogadóak legyenek.
Tudod mit tapasztalok? Hogy a kritikus tömeg viszi a többit. Ha már egy bizonyos százaléknál elkezdődött ez a fajta gondolkodás, az a többi embert már rántja magával. Aztán néhány nap pihenés után elkezdődött a tegnap véget ért női táborom Badacsonyban (www.somamamagesa.hu), aminek a fő irányvonala a női sebek tisztítása és az új nő lényegiségének a megérzése, illetve megteremtése volt. Ami arról szól, hogy elkezded lerakni azokat a hitrendszereket, beégett mintákat, amiket hoztál magaddal, akkor egy sokkal szabadabb életet élhetsz, amiben a saját életedet éled. Megérzed, hogy te ki vagy!
Mert az a 2000 év patriarchális időszak olyan végleteket és annyi szenvedést hozott a nőknek. Ebben a témában már óriási tapasztalatra tettem szert. És ehhez hozzájön még minden, amit tanultam. A módszereket még megspékeltem a saját dolgaimmal. Somásítom az egészet.
- Benned hogy jött ez az egész, mert nyilván nem úgy, hogy megszülettél, és azt mondtad, hogy jaj, én most a nőket akarom megvédeni, az ő lelki munkájukon keresztül.
Ez nem szabad akarat volt! Á! Ennek semmi köze nem volt az én szabad akaratomhoz.
Valahogy nekem ezt így dobta a gép, hogy ez bennem aktiválódott. Én azt gondolom, hogy nekem ez sorsfeladat, amit nagyon sokáig nem akartam elfogadni. Azt az illúziót kergettem, hogy színésznő leszek, aztán meg azt, hogy csak énekesnő, majd a kettő együtt, de a lényeg, hogy csak színpadon tudtam elképzelni a munkám. Amikor már a harmadik asztrológus mondta, hogy tanító, gyógyító leszek, akkor volt egy pont, amikor már el kellett fogadjam, hogy oké, akkor ez a sorsom.
- És akkor te hozzátettél ehhez a „sorsdiktálta” úthoz egy iszonyú nagy tudást.
Hangyaszorgalommal, már-már mániákus és stréber módjára (ő a bennem élő Klárika), de tényleg bennem lakik egy ilyen stréber! Amikor kint voltam múlt ősszel hat hetet Londonban, én voltam az osztályból az egyedüli, aki rendszeresen figyelmeztettem a tanárt, ha nem adott házit.
- Milyen Soma otthon?
Nekem van egy szépen kialakított napi menetem. Miután megittam a hidegen sajtolt olajaimat, lefőztem a zöld teámat, utána jógázok. És a végén a kis saját mindenfélém a jobb-bal agyfélteke integráló légzés, egy kis meditáció, ez így 1,5 óra. Utána reggeli. Nekem ilyen lassú felállás kell, mert utána felpörgök, és egész nap tolom. A gyerekeim már nagyok, 22 múlt Hannuskám, ebben a hónapban lesz 24 Lázár. Ők az egykori „leánylakásomban” élnek ketten. Hol hazajönnek, hol nem. Ez rájuk van bízva.
- Ők mit éreznek ebből a te spirituális életedből?
Annyira meg lettek azért fertőzve, hogy ők egészen pici koruktól rendszeresen oldva voltak kineziológus által. Ha megakadnak, gondjuk van, tudják, hogy vannak módszerek, amikhez lehet nyúlni.
- És a férjed?
Ő már más, de tekintettel van rám, és elfogadja az én gondolatvilágomat, sőt, egyre jobban nyílik.
A múltkor volt egy makacs torokproblémája, ami nem akart javulni. „Valamivel nagyon torkig vagy, valami nagyon változást igényelne benned”– mondtam neki, jelezve, hogy ez lehet a fizikai megjelenítése egy lehetséges lelki dolognak. Vannak már jelek, hogy bizonyos mértékig már ő is hajlik a spiritualitás felé.
- Mik a közeli és távoli terveid?
Leadtam a kilencedik könyvem a kiadónak, s most úgy érzem, hogy egyelőre kiírtam magamból azt, amit akartam. Most a zene nyelvén szeretném tolmácsolni a gondolataimat.
Megalakítottuk a Vanavan című zenei formációt. Célcsoportunk egy igényesebb zenei minőséget hallgató nagyon nyitott közönség, illetve a fiatalok. Mert olyan sok karakterrel dolgozom, hogy ezt azok a felnőttek, akik beállnak egy karakterbe, tehát a felnőtt lét alapkaraktereibe, személyiségeibe, azoknak ez sok lesz. Azok nem fogják tudni követni. Ez egy nagyon nyitott, dinamikus, új dolog, ahol ott van bennem a bohóc, a papnő, a díva, sokféle hangon. Tehát van úgy, hogy japán öregember hangján. Van úgy, hogy búgó sanzonénekes hangján. Van úgy, hogy a kislányt engedem ki. Van úgy, hogy az ősnőt. Most zene-zene mindenekfölött.
Meg továbbra is ez a szolgálat, amit megkaptam. A gyógyító, tanító, és mellé még a művésznő. Ezt a kettőt akarom, tervezem mozgatni. És már most elkezdtük összerakni a szeptemberi evernesst. Utána, vagyis októberben megint megyek Londonba nyelvet tanulni, előadást, kurzusokat tartani és koncertezni. Most még intenzívebben ráállok az angolra, mert már most kaptam egy meghívást jövőre New Yorkba. Egy kurzus, de már nem ott élő magyaroknak, hanem amerikaiaknak.
- Ez nagyon nagy vállalkozás!
Igen, ez tényleg az. Fel kell kötnöm a gatyámat. Most csak három hétre megyek nyelviskolába Londonba. A tavalyi hat hét nagyon sok volt. Én minden este úgy fekszem le, mint szorgalmas Klárika, a nap zárása az angol szavak tanulása.
Még annyit, hogy idén voltam 49, arra kaptam Bömpit, egy újfundlandi kutyakölyköt, meg a férjemtől egy nagy gongot. Arra vágytam. Annyira éreztem ennek a 49. évnek azt az iszonyú erejét, ami a 7×7-ben ott van. Azt tudjuk, hogy 7 évenként cserélődnek a sejtek. A hetek határozzák meg a holdciklust, tudjuk, hogy a 7 valahogy ez a periodicitás, a 7 szűk esztendő, a 7 bő esztendő, a váltások, változások száma, és a 7×7=49, az magába foglalja mindezt. Tehát azt éreztem, hogy na! Jól van Gyöngyike! Nem csoda, hogy a mostani könyvem címe „Egységben önmagammal”, mert azt érzem, hogy most kerültem a saját középpontomba. Most vagyok egységben önmagammal, és azt kell hogy mondjam, nagyon szép, boldog és teljes életet élek, amiben azt csinálhatom, amit szeretek. Azt is sikeresen, eredményesen. Ma nem nagyon szokás boldogságról beszámolni, mert mindenki a problémájáról beszél, de nincs problémám!
Szarvasházi Judit
