Az év végi ünnepnapok általában az öröm pillanatait jelentik. Mégis van, akinél egyre nyomasztóbb a hangulat a „nincs kedvem semmihez” érzéssel társulva.
A rossz hangulatot okozhatják a kevesebb napsütéssel járó, téli fényviszonyok, de a sokasodó családi terhek vagy a ritkán összejövő családtagok várhatóan felszínre kerülő, régi sérelmei is. Ha különösen érzékenyek vagyunk rá, a karácsony és az új évkezdés lehetnek azok a napok, amikor felgyülemlik a rosszkedv, sőt, ami már az ünnepi készülődés időszakában is kialakulhat. Pedig nem szabad hagyni, hogy ilyenkor eluralkodjon rajtunk a rossz hangulat.
A várakozásteli, vidám készülődés helyett gyakran előfordul, hogy elmegy a kedvünk az ünnepektől, még amikor azok el sem kezdődtek. Az is előfordulhat, hogy azt kívánjuk: bárcsak valami csoda folytán idén törölnék őket a naptárból! Ez az év végi ünnepsorozat ugyanis ellentmondásos módon nyomott hangulatot, szomorúságot, rosszabb esetben mély depressziót is kiválthat belőlünk. Vajon miért?
A pszichológusok véleménye szerint nem kifejezetten az év vége és nem feltétlenül a vele járó teendők megszaporodott száma okolható érte, hanem egyéb tényezők is közrejátszhatnak a morózus hangulat kialakulásában. A karácsony, a szilveszter, az újév napja ugyanis könnyebben felszínre hozhatja a már egész évben lappangó enerváltságot, búskomorságot, társtalanságot, magányosságot. Ilyenkor van időnk átgondolni súlyosabb gondjainkat, amelyeket csak elkendőzni tudunk az ünnepi hangulattal.
A fény hiánya
Fontos hangsúlyozni, hogy a tél általában hajlamosít a „lelombozódásra”. A fényviszonyok gyengülése, a napfényes órák csökkenése felelős ugyanis egy ismert tünetegyüttesért: a szezonális depresszióért. Október hónapban szokott megjelenni, majd a ragyogó tavaszi napok beköszöntével rendszerint elmúlik. De nincs ok aggodalomra: ez a probléma könnyen orvosolható. A megoldás leggyakrabban a fényterápiában rejlik, amely alkalmazható a jet-lag, a hosszú repülés utáni álmatlanság, depresszió esetén is. A beteget speciális, különböző erősségű lámpák fényének teszik ki, amely szimulálja a napfényt. Ez a terápia általában rendkívül hatásos. Persze az is előfordul, hogy a fény hiányánál mélyebb okok játszanak közre a nyomott hangulat állandósulásában. Vizsgáljuk most meg, melyek állhatnak az első helyen.
A család és a magány
A karácsonyi ünnepek elsődlegesen családi összejövetelekről szólnak. Márpedig ezek az események gyakran kiváltó okai a depresszió kialakulásának vagy visszatérésének. Hiszen ilyenkor kerülnek ismét előtérbe a korábbi súrlódások, nézeteltérések a családtagok között, és előrevetíthetik a depresszió kialakulását. Különösen így van ez, ha a legutóbbi találkozás óta módosult a család összetétele (haláleset, válás miatt), ami újraéleszti a fájdalmat, feltépi az alig begyógyult sebeket.
Amennyiben fennáll ennek a veszélye, és úgy érezzük, a családi összejövetel a feszültség forrásává válhat, ne tétlenkedjünk, hanem igyekezzünk elejét venni a családtagok közti összeütközéseknek. Készüljünk fel a legváltozatosabb témákkal, melyek rokonainkat érdekelhetik, és elvonhatják a figyelmüket a „veszélyes” területekről. Ha az ünnepi asztalnál úgy tűnik, hogy kényes témát közelít meg egyikük, azonnal térjünk át a tarsolyunkban lévő „mentő” tárgykörre. Így megelőzhető mindenfajta sértődés, botrányos jelenet a „békés” ünnep alkalmával. Mindezek ellenére a legrosszabb, amit tanácsolhatunk, hogy „meneküljünk el” a család elől. Magányosan tölteni a karácsonyt ugyanis még nehezebb. Hiszen minden emberi kapcsolat nélkül, saját keserű gondolatainkba süllyedve szinte törvényszerű a depresszió kialakulása.
Hogy ünnepi legyen a hangulat
Az alábbiakban összegezzük tippjeinket, amelyek segítségével megelőzhető a rosszkedv, és elűzhető a depresszió kísértete az ünnepi időszakban:
• Készítsünk házilag ajándékot, vásároljunk gonddal, hosszasan, nem az utolsó pillanatban, az üzleteken átrohanva. Ha valóban eltaláljuk, hogy rokonaink, barátaink mit szeretnének, az ajándékok átadása után rájöhetünk: az öröm ragadós. Amennyiben sikerült őszinte örömöt okozni szeretteinknek, az át fog terjedni ránk is. Általánosságban elmondható, hogy fordítsunk elegendő időt mindenfajta ünnepi előkészületekre, ne sajnáljuk a perceket az időbeosztás elkészítésére sem, mert nincs nagyobb forrása a rossz hangulatnak, mint a sietség, a kapkodás, a „jaj, nem vagyok kész semmivel!” nyomasztó érzése.
• Lépjünk ki az addigi szerepkörünkből! Ha minden évben agyonfárasztottuk magunkat, mert mi voltunk a vendéglátók karácsonykor vagy szilveszterkor, idén változtassunk rajta! Igyekezzünk úgy alakítani az ünnepi programot a családi vagy közeli baráti körben, hogy mi csak vendégek legyünk. Hiszen senki sem írja elő, hogy minden évben „kitegyünk magunkért” az ünnepi menü, a vendégfogadás tekintetében, és a fáradtságtól szinte összerogyva, kényszeredett mosollyal üljünk le a karácsonyi vagy a szilveszteri asztal mellé.
• Soha ne töltsük egyedül a karácsonyt! Inkább tájékozódjunk jó előre a családban, a legjobb barátainknál, hol osztanák meg velünk szívesen az ünnepi vacsorát – bizonyára hamarosan megtaláljuk a megfelelő helyet, ahol békében, nyugalomban, kínzó gondolatoktól mentesen tölthetjük az ünnepet. És ha kimozdulnánk otthonról, földünk egy másik részén, meleg éghajlat alatt, napfényes időben töltenénk az ünnepi időszakot? Tanácsos jó előre gyűjteni az erre szánt összeget, mert nagy segítséget jelenthet számunkra az ilyen téli üdülés, ha amúgy is hajlamosak vagyunk a szezonális depresszióra. És egy szervezett utazás során még jó társaság is akadna…
• Ha érezzük az ünnep miatti nyomott hangulat közeledtét, ne habozzunk, hanem kérjük pszichológusok, pszichoterapeuták segítségét, akik készséggel állnak rendelkezésre ilyen jellegű problémáink megoldásában. Akkor különösen fontos a szakember tanácsát kérni, ha minden évben ismétlődően félelemérzetünk van az ünnepek közeledtével. Ennek orvoslására már kiváló terápiák alkalmazhatók.
Forrás: Galenus
A cikk a decemberi Patika Magazinban jelent meg! Keresse minden hónap elején a gyógyszertárakban!
