A magyar-osztrák meccs után lebénult Budapest, számos tömegközlekedési eszköz a hömpölygő tömeg hatására megállni kényszerült. Igen, az eufórikus érzés nagy volt, és igen, az emberek valóban kifejezték a bennük keletkezett pozitív érzések halmazát: ez pedig a büszkeség, a tisztelet és az önfeledt öröm.
| A cikk 1. részét ITT olvashatja! |
Ez így van jól, álszent az, aki ebben hibát talál.
Ne gondoljuk, hogy ezek az emberek agresszívek lennének, ne essünk abba hibába, és ne terjesszük, hogy minden ünneplő ember az alkohol mámorában dülöngél. A meccs utáni eufórikus érzést bizony le kell vezetni, ez így természetes, hiszen az izgalmi állapot nem egyik percről a másikra illan el. A közös ünneplés, a skandálás a folyamat része, ami akkor mondható már szélsőségesnek, ha az átcsap brutalitásba, kezelhetetlen, kontroll nélküli agresszióba. Ne keverjük össze a futball huliganizmust a felhőtlen öröm megélésével. Merjünk örülni, együtt, vagy egyedül, ez jót tesz az egészségünknek is. Pszichológusként mindezt tehát pozitív jelenségnek tartom, amiben megjelenik az összetartozás: együtt az ország.
Az „együtt nézni” pszichológiai hatása
| Merjünk örülni a sikernek, de az örömforrásunkat ne csak a csapattól várjuk. Magunk is tegyünk érte! |
Az éttermek, pub-ok, szabadtéri vendéglátóhelyek már jó előre berendezkedtek és felkészültek a szurkoló tömeg fogadására. Van ebben önös cél, de másrészről adnak is. Azt a lehetőséget, hogy az emberek, barátok együtt vesznek részt a szurkolásban. Mert egymást erősítve, a hangulatot fokozva képesek egy olyan „módosult tudatállapotba” kerülni, amikor az agy boldogság hormonokat szabadít fel. A tömeg hatása méginkább erősíti, generálja a folyamatot. Érdekes jelenség, hogy ez a helyzet idegen embereket is képes összehozni. Nem gondolom, hogy mély barátságok alakulnak ki egy közös szurkolást követően, de fennáll a lehetősége. A végeredmény azon múlik, hogy a meccs után az érintettek látnak-e egymásban más olyan közös pontot, ami elindítja bennük a megismerkedés szándékát.
 |
Reális elvárás, kisebb teher
Vegyük le a terhet a magyar csapat válláról és erősítsük bennük, hogy mi büszkék vagyunk rájuk. A teljesítmény valóban fontos, sokszor ez alapján ítélünk meg embereket, akár csapatokat is, de mindez csak egy tényező legyen a sok közül. Hiszem, hogy a győzelem egyben doppingol, de ezzel együtt teher is. Ha az elvárás nagy, akkor a szorongás nő. Érdemes tehát nekünk magyaroknak, rajongóknak is reális elvárásokat megfogalmazni a csapattal szemben és koncentrálni a szurkolás pozitív élményére. A szurkolás összetartó ereje nagy, és ne felejtsük, hogy sokkal inkább épít, mint rombol. Lehel valaki boldog, lehet valaki csalódott, de figyeljünk arra, hogy érzéseinket spontán fejezzük ki és ne mérgezze meg semmilyen önös cél.
Hajrá Magyarország!
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus,
pszichiterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
