Nehéz elképzelni az emberi kapcsolatokat bizalom nélkül. A félelmet és a gyanakvást a bizalom, ez az evolúciósan kialakult biológiai mechanizmus képes kioltani. Ma már tudjuk, hogy ezt a funkciót az oxytocin nevű sokoldalú hormon és neurotranszmitter tölti be.
Ha elolvassuk a bűnügyi híreket, máris nem tűnik olyan természetesnek, hogy képesek vagyunk minden félelem nélkül a számunkra kiválasztottnak tekintett személlyel intim testi közelségbe kerülni, és hogy határtalan bizalommal megyünk bele védtelen és kiszolgáltatott helyzetekbe is.
Az sem evidens, hogy egy védtelen csecsemő vagy kisgyerek oly határtalan bizalommal csüngjön szülőjén. Elég a családon belüli erőszakra, megcsalásokra, válásokra, gyilkosságokra gondolni.
Az sem természetes, hogy az emberek bátran fegyver nélkül járnak, közömbös arccal átmennek a zebrán, megbíznak a buszsofőrben, nagy összegeket bíznak brókerekre, és a majdani fizetés reményében dolgoznak egész hónapon át. Ha nem tudnánk naponta ezer helyzetben legátolni félelmeinket, megállna a társadalomban az élet.
Az oxytocin felfedezése
Az 1900-as években ismerték fel, hogy a hipofízis hátulsó részének kivonata állatoknál serkenti a méh összehúzódását ill. elősegíti a tej kiválasztását. William Blair-Bell szülészorvos a hipofíziskivonatot azonnal kipróbálta, és bizonyította, hogy elősegíti a szülést és kivédi a szülés utáni fokozott vérzést. A hormont hamarosan izolálták, és az 1950-es években Vincent du Vigneaud már szintetikusan is előállította. Ez nagy lendületet adott az oxytocin kutatásának. Kezdetben az anyaságban játszott szerepét vizsgálták. Mivel a sosem szült nőstény patkányok kifejezetten nem kedvelték az idegen kölyköket, sőt volt olyan nőstény, aki agresszíven rájuk is támadott, felmerült a kérdés, vajon mitől válnak ezek a nőstények szülés után mégis olyan odaadó anyákká? Amikor még sosem szült nőstények agyába oxytocint fecskendeztek, az első útjukba kerülő idegen patkánykölyköt rögtön gondozásukba vették és nekiláttak fészket építeni. Ha azonban az éppen szült rágcsáló agyában blokkolták az oxytocinreceptort, a nőstény faképnél hagyta kölykeit. Amikor az oxytocint termelni képtelen állatokat tenyésztettek ki, azok semmiféle társas érdeklődést nem mutattak – egészen addig, amíg agyukba nem injektáltak oxytocint.
A kötődés hormonja
Világossá vált tehát, hogy a szülés és szoptatás során felszabaduló oxytocin egyben az anyai érzelmeket és az anya gyermekéhez való kötődését is elindítja. Már az 1980-as évektől vizsgálták, vajon a császármetszéssel szült anyák viselkedése eltér-e a normál módon szülő anyákétól, s kiderült, hogy előbbiek még egy év után is kevesebb kontaktust teremtettek gyermekükkel, jobban aggódtak anyai rátermettségüket illetően, hajlamosabbak voltak depresszióra, míg utóbbiak gyakrabban foglalkoztak gyermekükkel és érzékenyebben reagáltak gyermekük sírására. E felismerések vezettek el oda, hogy az oxytocin a kötődés hormonjának kezdték nevezni.
Praxisom szomorú esete volt egy fiatal nő, aki elutasította gyermekét. A pszichiáterek zárt osztályon több ízben súlyos antipszichotikumokkal kezelték, természetesen hatástalanul, hiszen a nő nem pszichotikus volt, hanem – talán az oxytocin rendszer zavara miatt – nem alakult ki nála kötődés. Amikor a család hozzám beutalta, még mindig gyógyszert szedett, s nem a pszichoterápia iránti bizalom dolgozott bennük, hanem csupán a kétségbeesés. Ezért aztán csak odáig jutottunk el, hogy kérésemre megrendeltek egy oxytocin sprayt, s a hölgy többet nem jelentkezett. Pedig a terv nem volt légből kapott, számos klinikai vizsgálat folyt és folyik pl. a szülés utáni depresszióban gyermeküket elhanyagolók oxytocinkezelése kapcsán.
A kötődési stílus
John Bowlby nyomán már az 1950-es évektől vizsgálni kezdték az ember kötődési viselkedését, és hamarosan három alaptípust különböztettek meg.
Az egyik vizsgálati módszer szerint az anya magára hagyja rövid időre a gyermeket, majd visszatér hozzá. A biztonságosan kötődő gyermek anyjához siet, és az öleléstől megnyugszik. A kötődést kerülő gyermek nemhogy anyjához sietne, de inkább rá sem néz, játszik tovább. Az ambivalensen kötődő gyermek anyjához szalad, de az ölelés nem nyugtatja meg (ezt a szorongás testi jegyeinek mérésével lehet igazolni).
Felnőttek számára kidolgoztak egy kötődési kérdőívet, amelynek során a szülőkkel kapcsolatos viszonyt firtatják. Az elemzése során nem annyira a tartalmat, mint inkább a stílust elemzik. A biztonságosan kötődő higgadtan, kiegyensúlyozott módon beszél gyermekkoráról, szüleiről; az ambivalens típust a kérdőív alapján „belebonyolódónak” is nevezik, mert nincs stabil, kialakult álláspontja, hanem az interjú alatt is, mintegy önmagával vitatkozva, hol pozitívan, hol negatívan látja szüleit. A kötődést elkerülő általában érzelemmentesen, bagatellizáló módon válaszol.
Az anya kötődési stílusából pontosan megjósolható az anyai viselkedés minősége. Egy vizsgálatban egyértelműen igazolták, hogy a biztonságosan kötődő anyákban mosolygó csecsemőjük látványa magasabb oxytocin választ váltott ki. Az elhanyagoló anyák csökkent gondozói viselkedését alacsonyabb oxytocinszintjük magyarázta. Mivel az anya kötődési stílusa határozza meg a felnövekvő gyermek kötődését, azaz oxytocin rendszerének működését, a kérdésnek óriási jelentősége van. Az elmúlt évtizedekben felvett 10 ezer kötődési interjú eredménye alapján az emberek 58%-a biztonságos, 23%-a elkerülő kötődést mutat, és 19%-uk bizonytalan kötődésű. Az anyák utódaikban újratermelik saját kötődési stílusukat. Ugyanakkor mindennapi tapasztalat, hogy a mostoha családi légkör nem azonos mértékben károsítja a felnövekvő gyermekeket. Az egyik magyarázat az oxytocin receptor két típusában, az A és G génváltozatban rejlik. A G típusú receptorral rendelkezők általában szociálisan érzékenyebbek, de éppen ezért a mostoha körülmények őket jobban megviselik, mint az A típusú receptorral rendelkezőket. Mivel minden gén két allélból áll, ezért a G és az A alél különböző kombinációja fordulhatnak elő. A G receptor típus fokozott érzékenységre hajlamosító hatása miatt elhanyagoló/bántalmazó családokban felnőttek közt a GA és GG típusba tartozók bizalmatlanabbak és depresszióra hajlamosakká válnak. Ugyanezt igazolta rossz bánásmódban felnövekedett afrikai gyermekek vizsgálata is. A súlyos abúzusokat elszenvedett gyermekeknél gyakran alakul ki érzelmi zavar és dezorganizált kötődési stílus, ám erre a GG receptor-géneket hordozók a legveszélyeztetettebbek, míg az AA típus kifejezetten védelmet élvez a gyermekkori averzív hatásokkal szemben.
A hűség és a szerelem hormonja
| Cikkünk 2. részét ITT olvashatja. |
www.tenyek-tevhitek.hu
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, író
