A túlzott cukorfogyasztás egészségünkre, testsúlyunkra gyakorolt negatív hatásairól a legtöbben valószínűleg sokat tudunk. De arról bizonyára kevesebbet hallottunk, hogy a cukor összetevőnek számos erénye van, ha bőrápoló termékekben használjuk. Íme a magyarázat egyes cukortartalmú kozmetikumok bőrünkre gyakorolt pozitív hatásaira.
Táplálkozásunkkal több-kevesebb cukrot juttatunk a szervezetünkbe. Az étkezési cukor vagy szacharóz a gyümölcsökben és a zöldségekben található szénhidrát. A süteményekhez és más hasonló készítményekhez használt cukor a legtöbbször cukorrépából vagy cukornádból származik.
A kozmetikában alkalmazott cukor-összetevők is növényi eredetűek, és az INCI listában (INCI International Nomenclature of Cosmetic Ingredients – kozmetikai összetevők nemzetközi elnevezési rendszere) azonosíthatók, mivel nevükben -óz (pl. szacharóz, glükóz vagy –ol (pl. szorbitol, xilitol) végződést találunk. A bőrápoló termékekben ezek a cukrok azért használatosak, hogy hidratálják és simává tegyék a bőrt, eltávolítsák az elhalt hámsejteket…
Cukorfajták a bőrápolásban
A nemzetközi lista szerinti elnevezések alapján tehát olyan különböző cukrokat alkalmaznak a kozmetikában, mint pl. a (gyakran faforgácsból származó) xilitol. Ez szuper nedvesítő erényekkel rendelkező természetes cukor, amely vízmegkötő, bőrjavító tulajdonságú. Ennélfogva növeli a különféle nappali krémek hidratáló erejét is. A ribóz pedig, amely többek között kukoricából származik, energiacukor. Ugyanis energiát visz a sejtekbe, serkenti az anyagcserét, és lassítja a bőröregedést. Ezen monoszacharidokkal szemben a bőrápolásban használt poliszacharidok (összetett cukrok) főként zabból származnak. Az ilyen tartalmú kozmetikai készítmények természetes hidratáló hatásúak, megszabadítanak az epidermisz legkülső rétegét képező, elhalt hámsejtektől, feszesebbé teszik a bőrt.
A hámlasztó tulajdonságokkal rendelkező cukor összetevő
A cukor gyakran megtalálható a testradírokban, mert dörzsölő szemcséi gyengéden hámlasztják a bőrt. Ezek a cukrok különböző (finom vagy durva) szemcseméreteik köevtjeztében kisebb-nagyobb intenzitású hámlasztást tesznek lehetővé.
Más növényi részecskékkel szemben (mint pl. az apróra vágott/zúzott sárgabarack vagy olívamag, melyekből otthon is készíthető bőrradír) a cukor előnye, hogy vízben oldódik, Így a hámlasztó készítmény leöblítéskor teljesen feloldódva nem hagy maradékot a zuhanytálban vagy a fürdőkádban. Emiatt a cukor környezetbarát összetevőnek tartandó. Megtalálható a kész bőrradírokban, de a bőrápoló házi receptek is egyszerűen elkészíthetők növényi olajjal (pl. kókuszolajjal) és 2-3 evőkanál cukorral.
Cukor az epiláláshoz szükséges masszában
A cukor, az egykori recept mintájára, az ún „keleti viasz” elkészítésének alapanyaga is. Az ősi, Közel-Keletől származó epilációs módszerhez a cukrot felmelegítve, vízzel, mézzel és citrommal keverve, karamellszerű masszát kapunk. Ez a keverék gyengéden szőrtelenít, finoman távolítja el a nem kívánatos szőrszálakat, anélkül, hogy agresszív hatást gyakorolna a bőrre. Természetes megoldás a vegyszerek és elektromos eszközök nélküli epiláláshoz.
Bőrradír-recept a kézbőr ápolására
Olívaolaj és méz, cukorral kombinálva, gyengéden radírozza a bőrt. Eltávolítja az elhalt sejteket, korlátozza a barna foltok megjelenését a kézen, és optimalizálja a hidratálását.
Összetevők: 1 leveseskanál olívaolaj, 1 leveseskanál barna cukor, 1 kávéskanál sűrű méz
Elkészítés: az összes hozzávalót egy tálba tesszük, majd villával összekeverjük mindaddig, amíg egy homogén állagú masszát nem kapunk.
Alkalmazás: nedvesítsük be a kezünket, és végezzünk finom körkörös mozdulatokat a masszával a tenyér és a kézfej bőrén, valamint az ujjak mentén. Ne feledkezzünk meg a kutikuláról (hátsó körömredőről) sem. Ezután öblítsük le a kezünket sima vízzel, szárítsuk meg, majd vigyünk fel rá hidratáló krémet.
Figyelmeztetés: Ez a fajta, házi készítésű kézbőr-radír egyszeri használatra szolgál, nem tartható el. A bőrradírozást hetente egyszer-kétszer végezzük. Ügyeljünk arra, hogy ne túl erős, a kézre nehezedő mozdulatokat használjunk az epidermisz (felhám) védelme érdekében.
