A szakítás sokkja után a szerelmi csalódás valódi szenvedéssé válhat, ami könnyen depressziót eredményezhet. De milyen jelei lehetnek ennek az elválás miatt bekövetkező pszichés állapotnak, és miként győzhetők le a gyakran szívszorító vagy elkeserítő tünetek?
A depresszió megjelenését „gyorsító” események közül a szerelmi szakítás meglehetősen az élen áll. Szomorúság, sírás, álmatlan éjszakák, gondolkodás az elválás előtti időkről, azok újbóli átélése – normális reakció, ami a legtöbbször „szívfájdalommal” jár… De olykor igazi, mélyebb fájdalmat rejthet, amely meghallgatást és megértést igényel egy szakember részéről, akár felnőttről, akár serdülőkorú fiatalról van szó. Az első jelektől a megnyugvásig, beleértve a terápiás kezelést, pszichológusok segítségével vizsgáljuk meg közelebbről a szerelmi depressziót, annak tüneteit, az abból való kilábalás módozatait.
A szakítás utáni depresszió jelei
A szerelmi csalódás utáni depresszió a legtöbbször átmeneti pszichés állapot, de a klasszikus (típusos) depresszió összes tünetéből állhat. Reaktívnak nevezzük, mert az érzelmi szakításra jelentkezik és ad választ a szétválás utáni első hetekben vagy hónapokban.
A jelek sokfélék lehetnek, de általában nem mutatkozik valamennyi:
- Alvászavarok: elalvási nehézségek, éjszakai felébredések és képtelenség az újbóli elalvásra, rémálmok;
- Szomorúság rejtett, mély, állandó lelki fájdalom kíséretében, amelyet semmi nem tud enyhíteni;
- Étkezési zavarok: étvágytalanság, undor bizonyos ételektőll vagy éppen ellenkezőleg, kényszeres evés (bulimia);
- Tépelődés fájdalmas gondolatok miatt, amelyek a helyzethez kapcsolódó értelmezésekből fakadnak, és csak táplálják a boldogtalanságot;
- Az idővel kapcsolatos változás: a múltról való gondolkodás (akár jó, akár rossz emlékekről van szó) melankóliát és tépelődést hoz. A jelen az érzelmi depressziós beteg számára nyomasztó, aktuális fájdalom, amelyet képtelenség elfogadni vagy kivetíteni másokra. Az idő nehezen kezelhető fogalommá válik számára.
- Bűntudat érzése amiatt, hogy az érintett ebben a helyzetben van, illetve, hogy abba belebetegszik;
- Kognitív rendellenességek: koncentrációs nehézségek, időszakos memóriavesztés, fáradtság;
- A pszichomotoros (lelki eredetű és mozgásban megnyilvánuló) készségek lassulása, ami nem csak krónikus fáradtságban nyilvánul meg. Minden lelki eredetű és mozgással kapcsolatos feladat erőfeszítést igényel, megoldhatatlannak tűnik, és ez a kedélybetegség már a szakítást követő napokban elkezdődik.
- Az öröm és a vágy hiánya (anhedonia): a korábban kedvelt dolgok iránti érdeklődés, kedv elvesztése, vagy teljes érdektelenség;
- Az önértékelés, önbizalom rohamos csökkenése: az érintett személy saját életének és személyiségének kritikus szemlélése;
- Elszakadás az érzelmektől (alexitímia): képtelenség az érzelmek felismerésére és kifejezésére.
- Öngyilkossági gondolatok: a halál nyilvánvaló megoldást jelent a problémákra és az állandó rossz közérzetre.
Szerelmi depresszióról beszélünk, nem pedig csalódásról vagy bánatról, ha a leírt tünetek az idő múlásával (legalább 2 héten túl) is változatlanul tartanak és/vagy nagyon intenzívnek bizonyulnak. Természetesen ennek megítélése nem csak tőlünk függ, ezért tanácsos mások (főképp szakember) segítségét igénybe venni. Ezek a negatív tünetek mindenképp zavarni fognak minket, ezért törekednünk kell azok leküzdésére.
Ha szerencsések vagyunk, és a korábban említett „normális reakciókon” nem lépünk túl, gyorsabban kigyógyulhatunk a szerelmi csalódásból, és könnyebben alkalmazkodhatunk életünk előző menetéhez. A depresszióba süllyedt állapottól azonban módszeresen és kellő időt engedve magunknak kell megszabadulnunk.
A szerelmi csalódás utáni depresszió leküzdése: egyedül vagy pszichológussal?
Mindenkinek megvan a maga módszere arra, hogyan reagáljon, amikor le kell gyóznie az élet megpróbáltatásait, a pszichológiai hátterétől, élettörténetétől és helyzetétől függően. Vannak, akik képesek rezilienciájukat (ellenálló képességüket) latba vetni annak érdekében, hogy továbblépjenek a próbatételeken. Vagy akár azt is elérik, hogy levonják a tanulságokat a szenvedésekből, csapásokból (egyedül vagy pszichológus szakember segítségével).
Mások ezekből a gyötrelmekből eredően rájönnek, hogy éllettörténetükhöz, gyermekkorukhoz hogyan kapcsolódik depressziós hátterük.. Mindkét esetben a pszichológus támogatása hasznosnak bizonyul a helyzet elemzéséhez, valamint az önbecsülés és az önszeretet kérdésének feldolgozásához, mert valójában gyakran ezen a szinten bekövetkező kudarc magyarázhatja többek közt a szakítás utáni depressziót is.
Ha valaki úgy érzi, hogy a szerelmi sikertelenség miatt lelki beteg lett, és esetleg még öngyilkos gondolatokat is forgat a fejében, sürgősen konzultálnia kell pszichológussal. Hasonlóképpen szakemberhez kell fordulnia attól a ponttól kezdve, amikor a rendellenességnek következményei vannak a testi és lelki egészségre, valamint a társadalmi-családi életre nézve. Ilyen eset pl., amikor a lelki baj miatt nincs étvágya és fogyni kezd az érintett személy, vagy az alváshiány oda vezet, hogy képtelen ellátni a munkáját. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelésre lehet szükség a pszichoterápiás ülések mellett.
A megfelelő reakciók szerelmi depresszió ellen
Az alábbi jó tanácsok csökkenthetik a szakítás utáni depresszió kockázatát:
- Először is fogadjuk el, hogy időbe telik, míg képesek vagyunk túltenni magunkat az elváláson. A pszichológusok szerint ez a megpróbáltatás egyfajta gyász, amelynek minden szakasza utal erre (a sokkos állapot és a tagadás, a harag, a tárgyalás, a nyomozás, a depresszió, az újjáépítés és végül az elfogadás);
- Hagyjuk kifejezésre jutni érzelmeinket;
- Járjunk el otthonról, találkozzunk barátokkal, ismerősökkel, de hasznos az is, ha új ismeretségeket kötünk pl. kirándulások, csoportos utazások alkalmával vagy új tevékenységek révén;
- Törődjünk többet magunkkal, újra összpontosítsunk a közérzetünkre: javítsunk a megjelenésünkön, az alakunkon, legyen többféle hobbink stb.
- Legyünk gyakorlatiasak: szabaduljon meg mindentől, ami a kérdéses személyre emlékeztet minket (fotók, tárgyak stb.);
- Végezzünk változtatásokat otthonunkban: pl. helyezzük át a bútorokat, festessünk vagy cseréljük ki a dísztárgyainkat, különösen ügyelve a hálószoba átalakítására. Ahol cseréljük ki mindazon tárgyakat (pl. az ágyat, ágyneműt stb.), amelyek mind a múlt kapcsolatának meghittségéhez kapcsolódnak; helyettesítsük. Alkalmazzuk a pozitív pszichológia alapelveit (amelyek lényege a jóllét, az emberi boldogság megismerése);
- A kedvező énkép kialakítása és fenntartása elengedhetetlenül fontos. Tudatosítani kell magunkban, hogy ha valaki elhagyott minket, még nem jelenti azt, hogy ne érdemelnénk meg mások szerelmét/szeretetét.
- És végül a szerelmi depresszió legjobb gyógymódja, ha új partnert találunk, és így előrelépve folytatjuk addigi életünket.
3 helytelen reakció, amelyet meg kell tiltani magunknak a szakítás után:
- Újra keressük a kapcsolatot az exünkkel;
- Követjük a közösségi hálózatokon vagy informálódunk róla rokonain keresztül;
- A hiányt fölösleges evéssel és / vagy alkohollal ellensúlyozzuk.
Kerüljük el az érzelmi visszaesést
Egyfelől, ha a depresszió kizárólag az elváláshoz kapcsolódott, és lépéseket tettünk ellene, akkor a visszaesés kockázata csekély, kivéve természetesen, ha újabb szakítást hoz az élet Másrészt, ha depressziós háttérrel rendelkezünk, akkor nagyobb az esély a depresszió fennmaradására, újabb gyötrelmek megjelenése során, vagy akár külső objektív ok nélkül is.
Ezt követően krónikus depresszióról beszélünk. Eltekintve azonban bármely krónikus patológiától, fontos elkerülni a visszaesést, hogy tudjunk időt szakítani a történtek elemzésére (lehetőleg szakember segítségével). Abból a célból, hogy összegezzük, mit tapasztaltunk és éreztünk az érzelmi elszakadás után, hol hibáztunk – nehogy hasonló esetben ugyanazokat a mintákat kövessük. . Egy másik kiindulási pont: megtanulni vigyázni magunkra és megvigasztalódni anélkül, hogy a partner értékítélete befolyásolná a magunkról kialakított mentális képünket.
Forrás: Galenus
