Sokszor mondjuk, vigyázni kell, nehogy elvágjuk a kezünket, de sokan csak keveset tudnak arról, hogy mivel jár és miért is lehet veszélyes egy ilyen baleset?
A kézen és az ujjakon feszítő- és hajlítóinak biztosítják a kéz finom működéséhez szükséges valamennyi mozgást. Sérülésük lehet nyílt és fedett, okozhatja éles tárgy, de nem ritka – sportolás közben például ez a gyakoribb – az ujjak hirtelen kóros mértékű megfeszülésekor bekövetkező spontán szakadás sem.
Előbbi – kés, olló, fémlemez okozta –esetben kizárólag az ínállomány sérül, a tompa sérülésnél előfordul, hogy az ín apró csontdarabot szakít ki valamelyik ujjpercből, ahol eredetileg tapad. A körfűrész, vágókorong okozza a legsúlyosabb, roncsolt ínsérüléseket.
Könnyű a diagnózis
Az ínfolytonosság megszakadásának felismerése általában könnyű: a kéz ujjainak valamely aktív mozgása hiányzik, ezzel egyidejűleg sokszor deformitás („görbeség”) is megfigyelhető.
A kezelés lehetőségei
Attól függően, hogy a szakadás az ujj mely részén jön létre, végezhetünk egyszerű ínvarratot, vagy ha a tapadásához közeli szakaszról van szó, szükséges lehet a kihúzható drótfonallal való visszarögzítés. A feszítőinak megvarrása egyszerűbb technikával, úgynevezett „U” öltésekkel történik, a hajlító inakat – a kellő stabilitást nyújtó – speciális fonalvezetésű varrattal állítjuk helyre. Az utókezelés miatt fontos, hogy elég vastag, kellő teherbírású fonalat használjunk (később egyébként ez felszívódik)! A tapadáshoz közeli sérüléseknél alkalmazott drótvarrat olyan kiképzésű, hogy az ín gyógyulási idejének letelte után a bőrön át kihúzható. (Nem szükséges tehát újabb műtéti beavatkozás az eltávolításához.)
Az ínhelyreállító operáció után sajnos nem mozgatható korlátlanul a sérült ujj, mivel az erős fonal is könnyen kiszakadna az ínból. Ezért a gipszrögzítés általában 3-4 hét, a hajlítóinak esetében pedig – mivel ínhüvelyben futnak és a letapadásra hajlamosabbak – ezt egy speciális mozgatási megoldással kell kiegészíteni: a gipszre erősített gumiszalag végzi a tehermentesített hajlítást (így megelőzhető a véletlen túlfeszítés), a nyújtás viszont a páciens dolga.
Nem kérdés tehát, hogy az ínsérüléseknél is fontos szerepet kap az utókezelésben a gyógytorna és a fizioterápia! Ha azonban, minden igyekezetünk ellenére a megvarrt ín letapad és a mozgás nem kielégítő, akkor újabb műtétre – ínfelszabadításra – lehet szükség, ami után szintén óriási jelentősége van a mozgatásnak.
Nagy gond tehát egy ínsérülés, de kellő együttműködéssel, akarással és szorgalommal jó eredmény remélhető!
Dr. Boross György
ortopéd-, kézsebész, baleseti sebész
drboross@drboross.com
www.drboross.com
