Az önkéntesség jó érzést ad annak, aki teszi, és annak is, aki adja.
Az önkéntesség hivatalos definícióját az ENSZ határozta meg 2001-ben, amikor az évet az önkéntesség nemzetközi évének nyilvánították. A lényeget kiragadva: az önkéntesség önzetlen segítségnyújtás valami jó ügy, egy közösség vagy társadalmi ügy érdekében. Adunk, ellenszolgáltatás nélkül, és egyszerre kapunk is: örömet, jó érzést, lelkesedést. Önzetlenül, saját erőforrásainkat ajándékozzuk (lelki, anyagi, időbeli), s bár elfáradunk, de ki nem égünk, mert erőt ad. Felébreszti bennünk, hogy mi, emberek egymáshoz tartozunk, egy közösségi létre születtünk. Érdekesség a megfogalmazásban az önkéntesség fogalmát szűkítő feltétel is: magánszemélyek egymás közti segítségnyújtását, önkéntes tevékenységét nem veszik figyelembe.
Önkéntesség lehet az állatvédelem is, bár sokan úgy gondolják, lenne fontosabb dolog is ennél. Elsőre nem gondolnánk, hogy ez is az emberek szolgálata, pl. a kóbor állatok megmentésével segítünk azoknak, akik nem szeretik az állatot, és zavarja őket, ugyanakkor azoknak is, akiknek örömforrás egy hálás kutya, egy hízelgő macska örökbefogadása. A természet is összefügg az emberi közösséggel.
Ki is az önkéntes?
Aki saját döntésből, szabad akaratból tesz másokért, leginkább közösségben, sokszor már meglevő keretek között, amibe beleteheti a maga részét. Egy önkéntes számára sokat jelentenek a visszajelzések, kell, hogy időről időre megerősítést kapjanak: „Jó és fontos szolgálat az, amit végzel.” Más is lehet a motivációja egy önkéntesnek. Van, aki sokat kap az életében másoktól, de nem tudja mindig visszaadni annak, akitől kapja. Ha rádöbbenünk és megértjük, megéljük azt, hogy a szeretet körforgásban működik, ezért a jót egy másik embernek is vissza tudjuk adni, nemcsak annak, akitől kaptuk.
Az önkéntességet nem lehet elég korán kezdeni, és a gondoskodó magatartás sokat számít egészségünk szempontjából. Erre példa
egy amerikai óvodának az esete, ahol kutyákat is tartottak. A kisgyerekek komoly feladatot kaptak: napközben etették, sétáltatták, gondoskodtak a kutyákról. Az eredmény meglepő volt, az óvodában jóval kevesebb gyermek betegedett meg, mint más oviban.
Egy francia kisváros idősek otthona mellett volt egy javítóintézet. Míg az idősotthonban magas volt az elhalálozások száma, utóbbiban a problémás fiatalok viselkedése okozott gondot. Amikor elindult egy kapcsolat a két intézmény között, először az idősek kezdtek el süteményt sütni a fiataloknak. Szűk fél év alatt az idősek szerető gondoskodásának hatására a fiatalok viselkedése pozitív irányba
változott. Az idősek között pedig csökkent a halálozás, megint volt kiért és miért élniük, újra értelmet nyert az életük.
A másik ember iránti figyelem és segítőkészség velünk született tulajdonság. Számtalan klinikai kísérlet igazolja, hogy a másokon sokat
segítő embereknek jóval erősebb az immunrendszere. Így aki ad, a többszörösét kapja vissza, testileg, lelkileg, és teljesebbnek éli meg az életét.
