Mindennapjaink általános légköre rendszerint alig ad okot az optimizmusra… És ha kicsit is aggódó, szorongó alkattal „áldott meg” minket a természet, vagy komolyabb személyes problémákkal küzdünk, hamar depresszióba eshetünk. Az alábbiakban ahhoz igyekszünk segítséget nyújtani, hogy miképp tudjuk megelőzni a bajt, és könnyebben látni az élet jó oldalát.
 |
Amikor minden nehéz: stressz egész nap a munkahelyünkön,otthon nem múlik el nap vitatkozás nélkül a párunkkal, fogadóóra után: kifelé tartunk a gyerek iskolájából, miután meghallgattuk az osztályfőnök panaszait csemeténkre…Ilyenkor meggyőződésünkké válhat, hogy minden rosszul megy az életünkben.
Persze vannak, akik mindezek ellenére pozitív gondolkodásúak maradnak.
Noha igazságtalan az élettől, de így van: nem vagyunk azonos módon felfegyverkezve a napi nehézségekkel és a sokszor ránk törő, ’katasztrofális” hangulattal szemben.
Egyesek a poharat mindig félig teltnek látják, mások mindig félig üresnek
Dolgozni kell azon, hogy az élet jó oldalát is lássuk. A cél természetesen nem az, hogy mindig a topon legyünk. Ez épp oly illuzórikus lenne, mint például elképzelni, hogy soha nem érhet minket semmi baj. A boldog embereknek is vannak problémáik. De ők megtanulták, hogy azokat pozitív módon kezeljék. Olyan megoldásokat, eszközöket is alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy életüket kedvező kerékvágásba tereljék, akár felfelé, akár lefelé ível annak vonala. Van, akinek ezt az egyensúlyt például a sport teremti meg, másoknak a hosszú beszélgetések egy jó baráttal, megint másoknak, ha tartoznak valamilyen közösséghez (szakmai társasághoz, hobbi-körhöz stb.).
A pozitív gondolkodás ereje
A végletekig leegyszerűsített, túlhaladott lenne a Coué-módszer? Attól függ…
(Emil Coué (1875-1926) francia gyógyszerész „Elméd gyógyító hatalma” c. műve „a pozitív gondolkodás jótéteményeinek tárgykörét taglalja. Módszerét arra alapozza, hogy a szavaknak gyógyító erejük van. Egyik jellemző idézete: „Ha sikerül, az élet átölel, szeret, és rád figyel”.)
Annak ismételgetése persze, hogy „jól vagyok, minden rendben” természetesen nem elég gondjaink eltüntetésére. De ha képesek vagyunk megtanulni, hogy kevésbé sötéten lássuk dolgainkat, valóban segít. És ez nem is olyan bonyolult… lássuk, mit tehetünk:
- Készítsünk listát a nap kis pozitív „építőköveiről”!
Amikor felgyülemlenek a nehézségek, a napi gondok, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a rosszat lássuk mindabban, ami történik velünk, vagy körülvesz minket – ez emberi dolog. Minden leküzdhetetlennek tűnik, és az a benyomásunk, hogy nincs ia belőle kiút. Ahhoz, hogy ellensúlyozzuk ezt a pesszimista látásmódot, meg kell tanulnunk jobban figyelni a kis „pozitív építőkövekre”. Szemben azzal, amit olykor, egyes estéken gondolunk, egy nap soha nem zajlik le teljesen negatív módon. Nagyon gyakran keveréke a kellemetlenségeknek, bosszúságoknak (melyektől szenvedünk), de a kellemes pillanatoknak is (melyeket sokszor nem veszünk észre).
Márpedig a leggyakrabban az előbbiek elfedik az utóbbiakat. Képletesen szólva, gyakran úgy vélekedünk: „egész nap szép idő volt, de tíz percig esett, és én eláztam – így pocsék napom volt!”. Anélkül, hogy alábecsülnénk ezt az érzést, arról van szó, hogy válasszuk külön a negatív eseményeket a pozitívaktól.Tudatosítani magunkban a pozitív történéseket, tényeket, és újból, helyesen megítélni a negatív események súlyát – szükségképpen javít napunk megítélésén.
A gyakorlatban:
Próbáljunk meg feljegyezni legalább öt pozitív tényt az átélt nap során. Ez lehet egy mozilátogatás, egy jó barát telefonhívása, egy szép napfelkelte, gyermekünk kacagása, egy finom desszert egy hangulatos cukrászdában, vagy akár, ha a kedvenc dalunkat hallottuk a rádióban stb. Ez a kis gyakorlat segít hátrább lépni a gondoktól, és idővel annak felismerése, hogy a nap jó pillanatokból is áll, automatizmussá fog válni.
- Győzzük meg magunkat!
Összekülönbözünk a gyermekünkkel vagy a társunkkal, a főnökünk többször negatív megjegyzéseket tesz a munkánkra, rossz minőségű árut hozunk haza a boltból… Sokszor ennyi is elég ahhoz, hogy kisebb-nagyobb lelki megrázkódtatás érjen minket, és önbecsülésünk a padlón legyen – ezután pedig mindent sötéten látunk. Hamar kijelentjük magunkról, hogy semmire sem vagyunk jók, mindig csak rossz történik velünk. Ilyenkor jobb, ha megálljt parancsolunk ezeknek a gondolatoknak. Ha konstruktívak vagyunk abban a tekintetben, hogy tudatosítva magunkban hibáinkat, azok orvoslására törekszünk, rájövünk: az „önostorozásnak” semmi értelme sincs. Hiszen könnyen elveszíthetjük azt a képességünket, hogy a dolgok jó oldalát is lássuk. Nem tudunk összpontosítani jó tulajdonságainkra sem, sőt, megfeledkezünk róluk. Inkább hajlamosak vagyunk bűntudattal terhelni magunkat, mint dicsérni. Pedig egyáltalán nem jelent elbizakodottságot, ha elismerjük értékeinket.
A gyakorlatban:
Minden este, elalvás előtt szenteljünk pár percet annak, hogy átgondoljuk, mit csináltunk jól a nap folyamán. Másokkal szemben: „előreengedtem valakit a sorban”, „meghívtam kávéra a kollégámat”, „udvariasan elutasítottam egy igazságtalan kritikát”…. De saját magunkról se feledkezzünk meg: „hamarabb kész lettem a munkámmal, mint gondoltam volna” „szakítottam egy kis időt a pihenésre”, „vettem magamnak egy szép ruhát” stb. Kezdetben ez nem is olyan egyszerű dolog, mint hinnénk. Lassanként azonban elérkezünk addig a pontig, amikor tudatosul bennünk, és meggyőzhetjük magunkat: van pozitív oldala is életünknek. És örömöt szerzünk magunknak azzal, ha például visszagondolunk rá „akivel udvarias voltam, egy mosollyal köszönte meg”.
- az önbecsülés erősíti az immunrendszert
Amerikai kutatók kimutatták, hogy azoknak a személyeknek a szervezete, akik jó önbecsüléssel rendelkeznek, több jelet küld az ún. bolygóidegnek, mely a stimuláció folytán további üzenetet juttat el az ún. paraszimpatikus idegrendszernek. Ez utóbbi feladata pedig a szervezet nyugalmi helyzetének visszaállítása. Ennek hatása lehet, hogy csökken a stressz, valamint a szív és érrendszeri betegségek kockázata. De úgy tűnik, hogy az alvás minősége és az immunrendszer is profitál belőle. Ezért csak nyerhetünk vele, ha egyre többször mondjuk magunknak: „Jól csinálom a dolgomat, az emberek szeretnek.”
Galenus
