A tea évszázadok óta kedvelt frissítő ital, amelyet kellemes ízének, élénkítő és gyógyító hatásainak köszönhetően a világ minden táján előszeretettel fogyasztanak.
Napjainkban számos különböző teát ismerünk, amelyek a teafogyasztás célját tekintve alapvetően két nagy csoportba sorolhatók. A teák egyik csoportját a patikák és gyógynövényboltok polcain található gyógyteák jelentik, amelyek közül számos tea esetében klinikai körülmények között is igazolták az élő szervezetre kifejtett jótékony hatásokat. Másrészt a tea jelentheti a teacserje leveleiből készült főzetet is (zöld tea, fekete tea), amelyek rendkívül népszerűek az élvezeti szerként fogyasztott italok között, amellett hogy ezek egészségvédő hatásairól sem feledkezhetünk meg. Jelen cikk alapjául ez utóbbi csoport tárgyalása szolgál.
Mi is a tea valójában?
A tea ténylegesen a teacserje (Camellia sinensis) leveleiből, rügyeiből készült főzetet jelenti, azonban sok más növényből, gyógynövényből (csipkebogyó, kamilla, matétea, lapacho), gyümölcsből készült főzetet is szokás teának nevezni. Ezeknek ugyan nincs köze a teacserjéhez, de az elkészítés hasonlósága miatt teaként szoktuk emlegetni.
A teacserje örökzöld növény, amely Kelet-Ázsia trópusi területein honos. A vadon élő növény 5-6 méter magasságúra is megnőhet, azonban a termesztett teaültetvényeken a cserjéket 1–1,5 méter magasságúra visszametszik. A teanövény két leginkább termesztett változata a kínai és az asszám tea. A kínai tea levelei jellemzően kisebbek, vastagabbak, erezetük durvább, ellenben az asszám tea nagyobb méretű, vékonyabb, finomabb erezetű.
A cserjétől a csészéig, avagy a tealevél feldolgozása
Tealeveleket leghamarabb 3 éves cserjékről gyűjtenek, de a legjobb minőségű teát általában a 6-7 éves növény levelei szolgáltatják. A fiatal leveleket kézzel 7–10 naponta szüretelik, amelyeket a különböző kémiai folyamatok elkerülése érdekében gyorsan feldolgoznak. A feldolgozás folyamata négy lépésből áll:
- fonnyasztás,
- sodrás,
- erjesztés,
- szárítás.
A fonnyasztás elsődleges célja a vízvesztés, ezért a leszüretelt leveleket 15–30 cm rétegben tálcákon szétterítik. A száraz leveleket kézzel (teasodró asztalokon) vagy gépi úton (ún. mángorló segítségével) sodorják, így a levél felszínére kerülő sejtnedv és a levegő enzimjeinek (polifenol-oxidáz) reagálásával megkezdődhet az erjedés.
| Az erjedés során különböző kémiai átalakulások mennek végbe, ezáltal nő a tea koffeintartalma és kialakulnak a jellegzetes aromaanyagok. |
A tealevél-feldolgozás utolsó lépése a szárítás, amelynek célja a kémiai folyamatok megállítása és a maradék nedvesség eltávolítása.
Egyféle tealevél – többféle teaital
Az elkészített tea aromáját, illatát, küllemét, élettani hatását alapvetően meghatározza a tealevelek feldolgozása. Ez alapján a teák három nagy csoportba sorolhatók: fekete tea, zöld tea, oolong tea.
- A fekete tea vörösesbarna színű, fűszeres aromájú, koffeinben gazdag, amely a hosszú erjedési folyamat eredménye.
- A zöld tea készítésekor az erjedés folyamata rövid, amely gátolja a különböző biokémiai reakciók lejátszódását. Ennek következtében a zöld tea koffeintartalma jóval alatta marad a fekete teáénak, ugyanakkor jelentősen több antioxidánst tartalmaz.
- Az oolong tea a fekete és zöld tea között átmenetet képez, amelynek készítésekor az erjedési folyamatot kb. félúton megállítják. Ezáltal a rövidebb fermentációs idejű, zöldebb oolong teák alacsonyabb koffeintartalmúak, míg a hosszabb oxidációs folyamattal előállított oolong teák stimuláló hatása már a fekete teáéval vetekszik.
- A pu-erh tea teafélék egy különleges csoportja. Készítésekor a fermentált teát különböző öntőformákba helyezik, majd nagy nyomással összepréselik és becsomagolják. Ezután a teát sok esetben 15–20 évig is tárolják, amely alatt kialakul a teára jellemző végleges aromakombináció. A pu-erh tea főzete barnásvörös színű, íze évről évre változik, illatába föld és gyomok szaga keveredik.
A teakészítés művészete
A teakészítés legáltalánosabb módja a levelek kannába helyezése, majd azok forrázása, áztatása. A fekete tea készítéséhez forráspontú víz javasolt, míg a zöld teák esetében – az antioxidáns tulajdonságú komponensek védelme érdekében – alacsonyabb hőmérsékletű, 80–85 fokos víz optimális. A forrázás mellett az áztatás időtartama is nagyban befolyásolja az elkészített tea ízét, aromáját és hatását.
- A 3 percig áztatott tea maximális mennyiségű koffeintartalommal rendelkezik, ugyanakkor ez idő alatt a gyomorirritáló csersavak még nem oldódnak ki a tealevélből.
- Ellenben 10 perces áztatás már csersavakban gazdag teát eredményez, amely fanyar ízt kölcsönöz az italnak. Ennek közömbösítésére sok helyen tejet használnak. Egy csésze tea koffeintartalma – teafajtáktól függően – 20–70 mg között változik, a zöld tea kevesebbet, a fekete tea jelentősen többet tartalmaz.
Összegzés
A teacserje leveléből készített főzet világszerte elterjedt, kedvelt frissítő ital. A teakedvelők a teafélék rendkívül széles palettájából válogathatnak, hiszen a tealevél feldolgozása, a tea elkészítési módja, az ital ízesítése, illetve a fogyasztáshoz kapcsolódó eltérő szokások más-más kulináris élményt és élettani hatást nyújtanak a teafogyasztóknak. Az ital kellemes ízének és frissítő hatásának élvezete mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a gyógynövényekből készített teák egészségünket szolgáló jótékony hatásairól sem, amelyek napjainkban még inkább népszerűbbé teszik az ital rendszeres fogyasztását.
Dr. Kovács Bernadett
szakgyógyszerész
