Gyönyörű példája az akaratnak, a küzdésnek, a hitnek, de főleg annak, hogy minden helyzetben „emberhez” méltóan kell viselkedni. Legyen az a mélység vagy a szédítő magasság. Ezt a példát meséli el a levelezőtársam, Oláh Gergő.
|
Névjegy
|
- Az embereknek példa lehet a te életed. Honnan indultál?
Már gyerekkorom óta a zene az életem része volt. Amikor engem megkérdeztek 6-7 évesen, hogy mi leszek, azt mondtam, hogy énekes és táncos. Ha valakinek Isten ad egy talentumot, azt azért adja, hogy használja és kamatoztassa azt. A szüleim mindent megtettek, hogy számomra ez az út elinduljon. Zeneiskolába írattak, tanárhoz járattak, minden tehetségkutatóra – megyeire, országosra – elvittek. Volt, hogy nem tudtunk menni, mert nem volt rá pénzünk. De ami fontos volt, a szeretetük és a lelki támogatásuk, azt mindig megkaptam tőlük. Elég fiatalon házasodtam össze a feleségemmel. De tudatosan, nemcsak így össze akartunk állni, mint a tészta, hanem terveink és céljaink voltak együtt. És sziklabiztosan tudtuk is, hogy mit szeretnénk. Eleinte nem volt könnyű. Gyermek- és ifjúsági felügyelő vagyok. Hiába adtam be több gyárba, több gyermekotthonba, gyermekintézetbe az önéletrajzomat, annyira telített volt a szakma, sőt leépítések voltak akkor, hogy nem találtam soha sehol semmit. Vissza sem hívtak. Nem volt más, maradt a közmunka, ami bevételt tudott hozni. Ezért én elvállaltam azt is, és abban az időben azért is hálás voltam. Küzdöttünk keményen, voltak nehéz napjaink. Aztán jöttek a gyerekek, akkor még nehezebb lett, mert hozzájött a nagy felelősség. Aztán jött az X-Faktor. Az egyik ismerősöm jelentkezett helyettem, mert nekem meg sem fordult a fejemben, hogy én most oda jelentkezzek. Dolgozni kell, itt van a család stb., majd megbeszéltem a feleségemmel, hogy tényleg nincs vesztenivalónk, elmegyek a válogatóra.
- Ez első alkalom volt, hogy otthagytad a családodat?
Igen. Mindent feltettem egy lapra. Otthagytam a közmunkát, csak a segély volt és a családi pótlék a bevételünk. Ekkor nagyon sokat köszönhettem elsősorban a szüleimnek, az anyósomnak, apósomnak, mert rengeteget segítettek nekünk akkor, kemény időszak volt. De ahhoz, hogy az ember elérjen valamit, kemény harcokon kell átmenni, és ahhoz, hogy az ember győzzön, versenyezni kell, és harcolni. Én azért indultam el az X-Faktorban, mert szerettem volna a családomnak egy jobb és élhetőbb életet adni, és szerettem volna a tehetségemet megmutatni.
- Mi változott meg benned, ha egyáltalán megváltozott, és mi az, amiben ugyanolyan maradtál?
Az élethelyzetünk, az életkörülményünk, az életszínvonalunk teljesen megváltozott. Emberileg ugyanaz maradtam, aki voltam. Annyi, hogy fejlődtem, és tanultam nagyon sokat, erősödött a lelkem, a személyiségem, magabiztosabb lettem.
- Mit szeretnél bebizonyítni az életedben? Milyen tanácsot adnál az embereknek, hogyan éljenek, hogyan gondolkodjanak dolgokról?
Nagyon fontos az, hogy az ember mit gondol magáról, tisztában kell ezzel is lenni. A tükörbe kell nézni, és elbeszélgetni magunkkal. Megfelelő helyre kell tennünk magunkat. Nagyon fontos az életfelfogásunk, hogy állunk a dolgokhoz hozzá, hogy ébredünk fel reggel, mit teszünk annak érdekében, hogy az a nap jól induljon el. Pozitívan kell látni a dolgokat mindig, még hogyha nagyon nehéz is. Nekem az nagyon sokat segített, amikor küzdöttünk a midennapokért. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű volt. Volt, hogy kiborultam, lehet, hogy ez szégyen, de volt, hogy sírva is fakadtam. Férfiként nagyon nagy felelősség az, hogy férjként, apaként helyt kell állnod, hogy kilátástalan a jövő, és nem tudod megszerezni, ami nagyon szükséges, akármit csinálsz. Mert a tisztességet meg kell, hogy tartsad, nem mehetsz el lopni, csalni, vagy mit tudom én, mit tenni. Eszméletlen nehéz ez így, és sajnos sokan vannak ilyenek, akiknek kilátástalan a helyzetük, és van, hogy belecsúsznak dolgokba. Sajnos. A pozitív gondolkodás meg a hit, az nagyon fontos.
- Kinek a véleményére adsz?
A legfontosabb számomra az, hogy Istennek kedves legyen minden, amit teszek, vagy mondok, mert mindenünk, amink van és amit eddig elértem, azt elsősorban neki köszönöm.
Nagyon szívesen fogadok kritikákat, de természetesen nem mindegy, hogy kitől kapom. Az egyik ember, akinek adok a véleményére, Geszti Péter. Az X-Faktorban, amit kaptam, az egyik legnagyobb ajándék nekem ő. Mondhatom, hogy azóta is mentorom.
A Menedzserem Schiwi, aki mindenben segít. Ott vannak a szüleim, akiknek adok a véleményére, a feleségem, van egy nagyon jó barátom, akinek fontos a véleménye. Még van egy ember, a Pajor Tomi, akinek szakmailag és az élet más területein is adok a véleményére, ő szövegíró, dalszerző.
- Mivel telnek most a napjaid?
Most elég sok minden van, játszom színházban is már második éve, van egy roma musical, a Somnakaj. A főszerepet játszom. Egy 15-20 fős zenekar kíséri végig élőben az egész színdarabot. Rengeteg cigánytánc és autentikus cigányzenék vannak a színdarabban. Van benne humor, de sírni is lehet rajta. Az üzenete az, hogy az álmainkat nem szabad feladni, hanem harcolni kell érte, és akkor biztosan elérjük. Játszom a Shrek c. musicalban is, van a szólókarrierem, most jelent meg a szólóalbumom, amin saját dalaim vannak. Mindezek mellett már régóta sokat gondolkodtam azon, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami teljesen más, mint amit eddig csináltam. Két évvel ezelőtt megszületett a fejemben egy olyan dolog, hogy mi lenne, ha visszanyúlnék a gyökereimhez, az autentikus cigányzenéhez, és valami érdekeset csinálnék vele. Olyat, amit még nem csinált senki. Az ősi autentikus cigányzenét keverném valami nagyon modern, trendi, mai alapokkal. Így jött létre a zenekar, aminek Roma Soul lett a neve. Szerintem a szakma legjobbjai vannak a zenekaromban. Farkas István, Kovács Máté, Molnár Tibor Attila, Bodóczki Ernő, Balogh László.
- A többiek hangszeren játszanak és te énekelsz?
Igen. Megjelent az első dalunk, a Fekete-fehér, videoklipet is forgattunk. Ez a dal arról szól, hogy ne ítéljünk meg addig senkit, míg meg nem ismerjük, és ne csak nézzük az embert, hanem lássuk is. Lesz egy nagy koncertünk november 12-én Budapesten, a MOM Kulturális Központban. Zeneileg semmiben nem hittem még úgy, mint ebben a projektben. Nincs még egy ilyen az országban. Már Távol-Keletről és Olaszországból is érdeklődnek utánunk. Jövőre több utazásunk is lesz. Most szakmailag ez a zenekar az első számomra, és mindenemet beleteszem ebbe a zenekarba, hogy előre tudjunk haladni. És nagyon nagy álmaink, céljaink vannak, hogy minél több országba eljussunk. Mi értéket képviselünk ezzel a zenekarral, és én is a szólókarrieremmel. Két irány van. A Roma Soul, ahol nincs Oláh Gergő, hanem egy zenekar van, viszont van a szólókarrierem is, mint Oláh Gergő, ahol a soulosabb, poposabb világot viszem tovább. Ezek a terveim.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
