Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy egyszer az én véleményemet is leírjam az emlődiagnosztika mai helyzetéről. Több mint 30 év emlődiagnosztikai gyakorlattal a hátam mögött, évente kb. 100–150 megoperált és előtte általam diagnosztizált beteg adatait rendszeresen feldolgozva, két nagy forgalmú szűrőcentrum vezetőjeként, a Magyar Radiológusok Társasága Emlődiagnosztikai Szekciójának az alapítása óta vezetőségi tagjaként úgy érzem, megoszthatom a gondolataimat önökkel.
Az emlődiagnosztika, az emlőrák szűrése a radiológus orvos szakmai feladata, de a radiológusok közül is a jártassági vizsgát tett orvos kompetenciája, így a legtöbb ismeret és tapasztalat is az övé.
Ezzel szemben ma már számos szakma művelője nyilatkozik erről a területrő laikusoknak, miközben a cikkek szakmai hibákat, nem a valóságnak megfelelő adatokat, ferdítéseket tartalmaznak. Olyan diagnosztikai módszereket javasolnak internetes felületen, amelyeket a szakmai kollégiumunk alkalmatlannak tart, a tudomány mai állásának megfelelően nem validált, a módszerek diagnosztikai értéke nem éri el a hagyományos módszerekét. Mindezt kontroll nélkül tehetik. Ha egy megvásárolt termék összetétele vagy ismertetője nem a valóságnak megfelelő adatokat tartalmaz, a fogyasztóvédelmi hatóság eljárást indít a gyártó ellen, amely komoly büntetésre számíthat. A nők életével, egészségével, ezzel szemben bárki játszhat. Soha nem jutott eszembe, hogy az onkológus gyógyszerrendelését bíráljam, a nőgyógyásznak vagy a sebésznek a műtéti metszésvonalát kritizáljam, hiszen ezekhez a szakmákhoz nem értek, nincs bennük gyakorlatom.
Kinél van a tudás?
Az ember „egyedi példány”, ahogy a költő fogalmaz, az egyetemen 6 évig tanuljuk a szakmát, az emberi test felépítését, működését, az anatómiai variánsokat, a betegségek tüneteit, melyek lehetnek típusosak, de egyre több az atípusos eset, majd 4 év szakvizsga meg minimum 18 hónap speciális képzés és vizsga után dolgozhatunk önállóan az emlődiagnosztikában. Egyik betegem kijelentette, hogy ő bizony többet tud az emlőbetegségekről, mint az orvosok, mert az internetről minden információt elolvasott… Nem vitatkoztam vele, hiszen ha ezt komolyan gondolja, akkor nincs miről beszélnünk.
Kifogások
A nők nem szeretik a mammográfiát, mert fáj, „sugárterheléssel jár”, daganatot okoz (??). Az teljesen természetes, hogy repülőre ül és elutazik Amerikába, Ausztráliába, mialatt ezeken az utakon szintén ki van téve a kozmikus sugárzásnak, ami egy ilyen hosszú úton nem is olyan kevés. A háttérsugárzás mindennapi életünk része, elkerülhetetlen, nem foglalkozunk vele. Megjegyzem, hogy évtizedek óta szakemberek vizsgálják a mammográfiás szűrés okozta sugárterhelést, a mammográfiás gépek üzembe helyezését, működését sugárfizikusok rendszeresen ellenőrzik, engedélyük nélkül nem lehet használni egyetlen gépet sem.
A fájdalom szubjektív dolog, az életben számos olyan vizsgálaton esünk át, amelyik fáj, kellemetlen, de valamilyen okból szükséges.
Érvek
Azért ragaszkodunk mi, radiológusok a mammográfiához, mert
- objektív,
- az emlő összes részét ábrázolja,
- standardizálható,
- ez az egyetlen módszer, mely a mikromeszesedéseket ki tudja mutatni,
- az elrendeződésük-jellegzetességük alapján a jó vagy rosszindulatúságukról is tud nyilatkozni.
Az emlőrák egyik nagyon korai formájában, a DCIS-ben nincs tumortest, csak speciális mikromeszesedés jelzi, hogy itt „in situ” daganat van, melyben a daganatsejtek még nem lépték át a határokat. Nem utolsósorban a mammográfia kb. 2 évvel korábban mutathatja ki a rosszindulatú daganatot, mint mielőtt tapintási leletet okoz. Ez a mammográfiás szűrés alaptétele.
Az emlő ultrahangvizsgálata csak a nagyon fiatal (30 év alatti) hölgyek esetében „elég” a véleményadáshoz, de nem ritka, hogy kérdéses esetben még a fiataloknál is elvégezzük a mammográfiát. Később, 40 éves kor felett az ultrahangvizsgálat nem alkalmas önállóan a mellrák szűrésére, hasznos kiegészítő eljárás a mammográfia után.
A biopszia is az egyik leghasznosabb kiegészítő módszer, kis fájdalommal jár, de sejt vagy szöveti szintű diagnózishoz juthatunk általa.
Az emlők MR-vizsgálata is kiegészítő módszer, drága, időigényes, kontrasztanyag adásával jár, ezért minden MR-vizsgálat előtt ellenőrizni kell a vesefunkciót. (A kontrasztanyag a vesén keresztül választódik ki a szervezetből.) Csak speciális esetekben „szűrünk” MR-vizsgálattal.
 |
Alternatívák?
Beszéljünk azokról az alternatív módszerekről is, melyek miatt ez az írás megszületett. A CT lézer mammográfia, az akusztikus impedancia vizsgálat, a transzillumináció, hőtérkép és egyéb módszerek diagnosztikus értéke a tudomány mai állása szerint messze alatta marad az előzőekben ismertetetteknek. Nincs tudományosan elfogadott mérési adat ezeknek a módszereknek a specificitásáról és szenzitivitásáról. A CT lézer mammográfia olyan sok nőnek vezette félre az ellátását, hogy a Magyar Radiológusok Társasága szakmai állásfoglalásban írta le, hogy ez a módszer nem alkalmas emlődiagnosztikára.
Ingyenes lehetőség
A világ fejlett országaihoz hasonlóan Magyarországon is bevezették kiemelt programként a mammográfiás emlőrákszűrést a 45–65 év közötti női lakosság körében. A szűrés ingyenes, a megjelenési arány mégis 40% körüli. A betegség ebben a korcsoportban a leggyakoribb, de az összes emlőrákok negyede a fiatalabb, másik negyede pedig az idősebb korosztályt érinti. Sajnos a szűréssel a mellrákoknak kb. 90%-át tudjuk időben felismerni, 5–10% körüli a nagyon agresszív, gyorsan növekedő daganatok aránya, ezért nem hagyható el az önvizsgálat. Ha a csomót érzékeli a beteg és azonnal orvoshoz fordul, akkor is jó a gyógyulás esélye.
A további morgolódásom oka a betegek hozzáállása a kezelésekhez. Hazánkban 2005 óta szakmai protokoll rögzíti, hogyan kell ellátni az emlőrákos betegeket. Az ellátás során soha nem egy orvos dönt a beteg sorsáról, mindig a különböző szakmák képviselőiből álló orvoscsoport dönt a rendelkezésükre álló adatok alapján az egyénre szabott kezelésről. Az alternatív módszerek alkalmazása nem helyettesítheti a szükséges kezeléseket, mert ennek az én tapasztalatom szerint még nem volt jó vége. Ha valaki ragaszkodik bizonyos alternatív kezeléshez, azt beszélje meg az onkológusával, hiszen egyes módszerek valóban segíthetik a beteg gyógyulását, tehát nem az orvosi kezelés helyett, hanem a kezelőorvos felügyelete mellett alkalmazandók.
Megint az internetről kell szólnom. A gyógyult betegeim nem posztolnak, az elégedetlen betegek posztolnak, de nem egyszer nem teszik hozzá, hogy a felajánlott kezeléseket nem fogadták el, megszakították, nem mentek időben el a vizsgálatokra. A beteg együttműködése nélkül nincs gyógyulás.
Mindenki, aki emberekkel foglalkozik, követ el hibát, az egészségügyünk mai helyzete közel sem optimális, de mindannyiunk érdeke lenne, hogy a lehetőségekhez képest a legjobbat hozzuk ki az adott beteg ellátásából, a sikeres gyógyulás érdekében tegyünk meg mindent mindkét oldalról.
Dr. Nahm Krisztina
radiológus főorvos
Ablak a Pocakra Ultrahang Stúdió
