A karácsony, az advent időszaka, valamint mindezek pozitív hangulata, az emberek életében akarva akaratlanul megjelennek. Már november elején átváltoznak az utcák, plázák, ami azt sugallja, hogy nekünk is fel kell venni a ritmust. Egy idő után, ha nem figyelünk oda, a nyomás, szorongássá alakulhat át, gyakran depresszív jegyekkel párosulva.
Télen, késő ősszel az élőlények működése lelassul, megdermed. Az időjárás okozta hőmérsékletingadozás, a sötét arra készteti az állatokat, hogy másképpen működjenek, mint korábban, kezdjenek el élelmet raktározni, nem tudatos módon készítsék fel szervezetüket a változásokra, amivel szembe kell majd nézniük.
A téli „lelassulás” nem depresszió
Az ember ugyanígy működik, azaz elkezdünk lelassulni, aktivitásunk csökken, aminek hátterében valós, megfogható okok állnak: fényhiány, a hideg, a vitaminháztartásunk csökkenése.
Jellemző tünet ilyenkor a lehangoltság, levertség, mozgás vagy a libidó csökkenése. Joggal mondhatják, hogy akkor ez depresszió, a valóság, azonban más: szó sincs depresszióról. Ez a jelenség fiziológiai szinten ragadható meg, lelki eredet ebben a folyamatban nem érhető tetten, így a depresszió diagnózisa sem állná meg a helyét.
A megoldás abban rejlik, hogy télen, a hidegben a szervezet több energiát használ fel, ami szinte teljesen felemészti a vitamintartalékokat, ezért az ember automatikusan, sőt elkerülhetetlen módon megéli a fáradtságot, levertséget, az örömteliség csökkenését. Korábban azt mondtam, hogy tudatos odafigyeléssel a depresszió nem tűnik el, itt azonban azt állítom, hogy tudatos folyadék, vitaminpótlással a depressziónak tűnő tünet olyan gyorsan illan el, amilyen gyorsan jött.
Aki még mindig szkeptikus azzal kapcsolatosan, hogy a fent említett jelenség nem fiziológiai, vagyis a depressziót gondolja valós hátérnek, az idézzen fel egy olyan alkalmat, amikor beteg volt. Valószínű, hogy húzta az ágy, rossz kedve volt, levertségről számolt be, vagy akár nem akart senkit látni, továbbá napokig étvágytalanság gyötörte. A tünetek egyértelműen a depressziót erősítenék meg, azonban a valóság nem más, mint például egy lázzal járó vírusos megbetegedés, amikor a szervezet legyengült, a homeosztázis felborult.
A karácsonyi depresszió
A karácsonyi depresszió, tehát máshol kezdődik. A hosszú téli esték, az advent kezdete, a várakozás, készülődés nyomasztóan hat sokmindenkire, arra sarkall bennünket, hogy befelé forduljunk, vagyis elmélyüljünk önmagunkban. Ilyenkor óhatatlanul azon vesszük magunkat, hogy gondolatunkban szövevényes kapcsolataink kerülnek előtérbe, ezzel párhuzamosan detektálni kezdem, hogy kik vannak körülöttem, megélem-e a biztonságos együttlétet vagy éppen annak hiányát. Karácsonykor a visszatekintés hatványozottan érvényesül, hiszen ahogy korábban kifejtettem, boldognak kell lenni, szeretnem kell mindenkit és úgy kell csinálni, hogy az élet problémamentes. Saját magunkkal kerülünk szembe, egy idő után nem tudja az ember a látszatot fenntartani, ilyenkor a múltbéli, megoldatlan kapcsolati konfliktusok elevenednek fel, valamint az ezzel járó és elkerülhetetlen bűntudat, ami a depresszió egyik meghatározó faktora.
Nem csak a megoldatlan kapcsolati konfliktusok erősödnek fel, hanem ezzel egy időben a múltban megélt veszteségek sorozata. A jelenben tehát meghúzódik a múlt, így összefonódva a valóság a múlttal, alakul ki a depresszív tünetegyüttes. Ha az ember szembekerül ezekkel a fojtogató érzésekkel, akkor beindul egyfajta menekülési folyamat, vagyis a visszavonulás. Ez már a depresszió, a valós depresszió, azaz diagnosztikai értelemben vett betegség, ahol a lelki eredet fellelhető. Gyakori jelenség, amikor valaki úgy menekül a belső üresség megélése elől, hogy telezsúfolja az életét mindennel: egy külső szemlélő azt látja, hogy a másik mennyire elfoglalt, fontos ember, ám a valóságban egy elhárítómechanizmus rajzolódik ki, aminek fő funkciója a védelem a saját nem kívánatos érzések elől. Ez a folyamat további tüneteket gerjeszt, hiszen a páciens azt éli meg, hogy képtelen megküzdeni a benne lévő belső feszültséggel, állandó kudarc élmény alakul ki, valamint értéktelenség, levertség uralja a mindennapokat
.
Karácsonykor a magány, az egyedüllét képes felerősíteni ez előzőekben említett veszteségélményeket és az ahhoz kapcsolódó belső feszültséget, bűntudati érzést. Összességében akár a karácsonyi hangulatzavar, akár télen a levert depresszív állapot hátterében, a gyerekkorban megoldatlan pszichés konfliktus áll, ami a jelenben manifesztálódik.
Így kezelhető a karácsonyi depresszió
A karácsonyi hangulatzavar nem áll fenn hosszú ideig, csak pár hónapig. Ahogy csökken az ünnep nyomása, úgy csökken az emberben felerősödött belső feszültség, ami alapját képzi a szezonális, karácsonyi affektív zavarnak. Tehát a tünet csökken, el is tűnik, de a megoldatlan helyzet továbbra is fenn fog állni. Ebből az következik, hogy egy, a karácsonyhoz hasonló helyzet, ugyanúgy ki tud váltani depresszív tüneteket. Jó példa erre a halottak napja. A mindenszentek ünnepe alatt szignifikánsan nő a gondozókban megjelenő depressziós betegek száma, ahogy a karácsonyt megelőző időszakban egyaránt.
A telefonos segélyszolgálatok karácsony alatt is működnek, ahova rengeteg hívás érkezik be ilyenkor. Azok az emberek, akik egyedül töltik a szentestét, gyakran olyan kilátástalannak látják az életet, hogy mentsvárként szolgál egy megértő, támogató beszélgetés. Bátorítom az olvasókat, hogy gondolják végig, van-e olyan egyedül élő rokon vagy barát, aki magányosan töltené a karácsonyt? Egy szelet sütemény, vagy akár egy meleg étel meg tudja könnyíteni az emlékezést, képes számukra is örömöt csalni az ünnepbe.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
