Joggal tekinthetnek magukra harcosként a tüdőrákosok, hiszen naponta kell megküzdeniük nem csak a betegségükkel, hanem az ahhoz kapcsolódó társadalmi stigmákkal is. A rák diagnózisa eleve kirekesztő, a tüdődaganaté pedig különösen az. Olyannyira riasztó, hogy legtöbben még a témát is inkább kerülik, ha megtehetik. Ezzel a hallgatással száll szembe a LÉLEK-ZET Egyesület, amikor február utolsó keddjén újraindítja a Harcosok Klubja eseménysorozatot. Az elnevezés és a cél ugyan a régi, ám az alapítás óta eltelt közel két évtizedben sokat változott a rákkal vívott küzdelem.
A Harcosok Klubja találkozót olyan színtérnek szánják, ahol a betegek és az orvosok tabuk nélküli párbeszéde segítségével jobban megérthetik az érintettek a maguk helyzetét és lehetőségeit. E fórum a betegek, a hozzátartozóik és az érdeklődők számára is nyitott. A szervezők így reményeik szerint hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tágabb közösség is frissítse a tüdőrákkal kapcsolatos ismereteit, s ily módon nagyobb empátiával tekintsen a betegek napi küzdelmeire.
A terápiák közelmúltbeli fejlődése mindenekelőtt azt a nézetet tette elavulttá, miszerint egy ilyen diagnózis a halálos ítélettel egyenlő. Ezzel szemben inkább azzal számolhatunk, hogy mind gyakrabban találkozhatunk majd gyógyult, vagy a betegségüket hosszú éveken át sikerrel menedzselő tüdődaganatosokkal, akik épp oly aktívak a munkában vagy a társasági életben, mint bárki más.
A tüdőrák egy újabb vonása az is, hogy egyre kevésbé igaz rá, hogy csak a dohányosokat fenyegeti. Bár a tüdődaganatosok zömét még ma is az idősebb, dohányos férfiak adják, ám egyre több közöttük a fiatal, a nem dohányzó és a nő. Például míg jó két évtizede az újonnan diagnosztizáltak kevesebb mint a harmada volt nő, 2023-ban már majd’ minden második[1].
A februári találkozó társházigazdájának, a LÉLEK-ZET Egyesület elnökének az esete is jelzi, hogy ma már mennyire másként kell tekinteni erre a betegségre. Mencser Évánál tíz esztendeje diagnosztizálták a tüdőrákot. Akkor még alig volt ötven, egészségesen élt, nem dohányzott, jól táplálkozott, sportolt is. Aztán egyszer épp’ tornázás közben emlékeztette egy szokatlan hátfájás arra, hogy régen járt tüdőszűrésen… Kért egy beutalót, a röntgen után jött a CT, s egy éven belül már túl volt a műtéten és a kemoterápián is.
A találkozó másik társházigazdája, dr. Bogos Krisztina, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója a kezelőorvos szemszögéből ismeri – sok száz másik mellett – ezt a történetet is. Ő a korai felismerést tartja a sikeres gyógyítás titkának. S ahhoz – ahogy vallja – mindenekelőtt az kell, hogy a szokatlan tünetek okának mindig járjanak utána! Egy tüdőrák sokáig lehet tünetmentes, de azt követően sem feltétlenül tipikusak a jelzései. Nem csak a véres köpet, a szakadatlan köhögés vagy a nehézlégzés, de akár egy hát-, illetve vállfájás, végtagzsibbadás vagy a gyakori felsőlégúti megbetegedések is jelezhetik, hogy indokolt az alaposabb kivizsgálás.
Bár a tüdő legnagyobb ellensége a dohányzás, számos más, elterjedtebb és nehezebben kivédhető környezeti hatás is növelheti a daganatok kialakulásának kockázatát. Ilyenek például a különféle kül- és beltéri légyszennyezők, mint a szénfűtés, a dízeljárművek, a korábban népszerű szigetelőanyag, az azbeszt vagy a szinte mindenütt előforduló természetes eredetű radioaktív nemesgáz, a radon. Ezek mellett a magasabb életkor önmagában is rizikótényező. Azaz mindannyiunk környezetében előfordulhatnak olyan tényezők, amelyek észrevétlenül hozzájárulhatnak a tüdőrák kialakulásához, vagy növelhetik annak kockázatát.
A legjobb esélyt a gyógyulásra ma az időben – s lehetőleg a röntgennél érzékenyebb, alacsony sugárdózisú CT-vel – elvégzett szűrés adja. Ám még így sem sikerül mindenkit teljesen meggyógyítani, úgy, ahogyan az például egy náthánál lehetséges. Ezekben az esetekben a modern terápiákkal igyekeznek krónikus állapottá szelídíteni a közelmúltig egyértelműen végzetesnek számító kórt. Így a tüdőrákkal – ahogy például a diabétesszel vagy a csontritkulással – még sok évet lehet jó minőségben megélni. Ennek persze feltétele az is, hogy az érintettek – hasonlóan az egyéb krónikus bajokhoz – megtanulják az állapotukat menedzselni, s igazítsák ahhoz az életmódjukat. Ez is része a mindennapi harcuknak, amiben igyekszik segítségükre lenni a LÉLEK-ZET Egyesület. Egy-egy olyan rendezvény, mint a Harcosok Klubja a bátorítás mellett e téren is lehetőséget kínál a tudás- és tapasztalatcserére a betegek és a hozzátartozóik számára.
A mostani, februári találkozót negyedévente követik majd a továbbiak, aki szeretne bekapcsolódni az ottani párbeszédbe, a LÉLEK-ZET Egyesület honlapján, illetve Facebook-oldalán talál bővebb információt az eseménysorozatról.
[1] https://www.ksh.hu/stadat_files/ege/hu/ege0025.html
Forrás: Sajtóközlemény